Tojásgyűjtemény

Egyforma, mint két tojás?. Lehetséges, de ahány féle madár, annyi féle tojás.

A régi természettudományi múzeumok állattárai nem csak kitömött állatokból és preparált rovarokból állnak, fantasztikus tojásgyűjteményekkel is rendelkeznek.
Minden madár tojással szaporodik, s a tojások alakja, mérete, színe és mintázata fajtól függően nagy változatosságot mutat.

Mára, szerencsére a természetvédelemnek, a vadon élő madarak tojásait szigorúan tilos gyűjteni! Azonban rengeteg olyan madár él melyeknek tojásaihoz hozzájuthatunk. Elsősorban ilyenek a háziszárnyasok. Díszmadár kiállításokon, kisállat börzéken összeismerkedhetünk tenyésztőkkel, akik készségesen segítenek az általuk tenyésztett különleges madarak terméketlen tojásainak beszerzésében a gyűjtemény számára, hisz számukra azok nem hasznosíthatók.


A tojásokat természetesen preparálni kell. A belső részt, azaz a fehérjét és a sárgáját el kell távolítani. A mindenki által ismert klasszikus kukó azaz mikor a tojást két végén kifúrjuk, s tartalmát kifújjuk, nem gyűjtői módszer, ezt ne alkalmazzuk!

A tojás két vége mindig fontos határozóbélyeg, a kukó készítésekor pedig ezek megsérülnek. Ezért a tojást mindig a súlypontjánál fúrjuk ki egyetlen helyen okozva sérülést a héjon, s ezen keresztül távolítsuk el tartalmát. Így a tompább és hegyesebb vége is ép marad, s a gyűjteménybe helyezve a súlyponton megfúrt tojáson a lyuk nem látszik.

Mire lesz szükségünk?

Természetesen tojásra. Továbbá filctollra, csipeszre, papírtörlőre, fúróra, hústűre és/vagy bontótűre, fecskendőre és injekciós tűre, egy edényre és vízre.

Először tisztítsuk meg a tojást a rajta lévő szennyeződéstől, majd tegyük sík, sima felületre, hagyjuk, amíg biztosan nyugalomban marad. A felülettel érintkező pontját jelöljük meg filctollal, itt fúrjuk meg a tojás héját. A fúróval lassan, óvatosan készítsünk rajta szabályos kerek lyukat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha ezzel elkészültünk, tű vagy csipesz segítségével szakítsuk át a héj alatti hártyát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt követően a hosszabb hústűvel nyúljunk a tojásba, s szúrjuk át a tojássárgát körbevevő hártyát is, és óvatos mozdulatokkal próbáljuk felkeverni. Fokozottan vigyázzunk arra, hogy a héjon készített fúratba a hústű nehogy befeszüljön, mivel a fúrat által a héjat meggyengítettük, ezért a berepedés, törés gyorsan bekövetkezhet.

Szívjunk vizet a fecskendőbe, s a lyukon át lassan nyomjuk azt a tojásba úgy, hogy a tojást a lyukkal lefelé tartjuk. A besajtolt víz kiszorítja a tojás tartalmát a héjból. Ezt a műveletet végezhetjük vízzel telt edényben is úgy, hogy a tojást víz alatt tartjuk.

 

 

 

 

 

 

Mikor úgy látjuk, hogy a teljes tartalmat eltávolítottuk, tegyük fel a fecskendőre az injekciós tűt, s vékony vízsugárral öblítsük ki a héj belsejét, majd a vizet csorgassuk ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha elkészültünk, töröljük szárazra, s tegyük be a gyűjteményünkbe.

Katalogizáljuk, számozzuk, mert ezek hiányában könnyen összekeverhetjük példányainkat.

Különleges tojásgyűjteményt hozhatunk létre, ha sikerül ismeretséget szereznünk baromfitelepen dolgozókkal. Kérjük el a rendellenes alakú, színű, méretű tojásokat, (ezeket nem hasznosítják) s igazán egyedi kollekciót készíthetünk.

Néhány tojásgyűjtemény

   
   
   

gyujtes Vissza a kezdőlapra gyujtes Vissza a GYŰJTÉS, GYŰJTEMÉNYEK, HOGYAN CSINÁLJUK? menűbe