A tőkés réce


A tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj, a házikacsa őse.

Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. A faj sokfelé eljutott kóborlásai során, a Csendes-óceán több szigetén észlelték már.

A tőkés réce elterjedési területein minden vizes élőhelyet elfoglal. Hazánkban a mocsarakban, tavaknál, mesterséges halastavaknál, víztározóknál, folyók árterein és holtágaiban, rizsföldeken és egyéb árasztásos területeken is előfordul. Nem igényes a víz sótartalmára, kémiai összetevőivel, mélységével szemben sem, de elkerüli a gyors folyású és a szerves anyagokban szegény vizeket. Sokszor a víztől távol is megjelenik.

Toleráns az emberi jelenléttel szemben, a mesterséges vizes élőhelyek mellett öntözött területeken, városok belterületén található csatornákon, folyókon, tavakon is jelen van.

Testhossza 50 - 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 80 - 100 centiméter, testtömege 750 - 1450 gramm.

A tojó kisebb és könnyebb a hímnél.

A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete, barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3 - 4 szál fekete, visszahajló, úgynevezett gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.

   

Az előzőekben foglaltak a hím násztollazatára jellemzők, melyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt.

Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna alapszínű, melyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Gyakorlatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket.

A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami a szárnyat betakaró, nagy tollakon figyelhető meg.

   

Feje tetején egy, - a nyak közepéig lehúzódó - fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, a szemcsík található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.

   

A tőkés récék napnyugtakor kihúznak a vízből táplálkozni, majd napkeltével visszatérnek a pihenőhelyeikre. A kihúzás távolsága a táplálkozóhelyek elhelyezkedésének függvénye, olykor elérheti a 30 kilométert is. Mindenevő. A hazai mezőgazdaság extenzív időszakában a tőkés réce táplálékában dominánsan a gyommagvak szerepeltek, ezt követték a zöld növényi részek, majd a termesztett növények magvai, a rovarok és rovarlárvák, a csigák, az apró halak és békák.

   

Mivel sekélyebb szakaszokon nem tud alábukni, táplálékkeresés közben a madár hátsó része kiemelkedik a vízből.

A nagyüzemi monokultúrás kukorica- és gabonatermesztés térhódításával a tőkés réce táplálékában egyre inkább a búza (nyár végén) és a kukorica (ősz végén - tél elején) vált uralkodóvá, táplálkozóhelyként a gabona-, majd kukoricatarlók kerültek előtérbe.

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A nász már ősszel megkezdődik, amelynek során egy októberi és egy januári csúcs figyelhető meg. A fiatal madarak először megismerkednek, "eljegyzik" egymást, azt követi a párba állás, de a párzás még nem történik meg. Így maradnak mindaddig, amíg ivarérettek nem lesznek, nem ritkán tavaszig. Azok az ifjú gácsérok melyeknek nem sikerül párt találniuk, csapatosan vadásznak a tojókra, s nem éppen gyengéd módon tudatják vele szándékuk.

Az idősebb madarak már szeptembertől, - leginkább a tojó kezdeményezésére - folyamatosan párzanak. Tavasszal létrejön a tényleges szaporodási párkapcsolat, amelynek során a tojó nem foglalkozik idegen gácsérral, de a gácsér minden idegen tojó iránt nagy érdeklődést mutat.

Jól alkalmazkodó faj. Fészkel nádszegélyben, a vizek növényzettel borított parti zónájában, erdős szigeteken, ártereken öreg füzek odvaiban vagy ágai közt, szárazabb erdők talaján, nagyobb madarak (egerészölyv, más ragadozómadarak, varjak, szarkák, gémek) elhagyott fészkében, nedves réteken, gabonaföldeken, sőt épületeken is.

   

   

   

A fészek helyét a gácsér választja ki, de kizárólag a tojó építi. A fészek egy kis, 6 - 14 centiméteres mélyedés, melynek átmérője 17 - 22 centiméter. Ehhez minden olyan száraz növényi anyagot felhasznál, amelyet a fészek környékén talál, majd fedő- és pehelytollakkal béleli ki a fészekcsészét. A pehelytollak barnák, ezekkel takarja be a tojásokat a kotlás megkezdéséig, illetve akkor, amikor a kotlás időszakában elhagyja a fészket.

   

A tojásokat a tojó naponta - rendszerint reggel - rakja le, de előfordulhat közöttük 2, sőt 3 napos különbség is. A vad populációkban évente van költés, a tojások vagy a csibék elvesztése esetén sarjúfészkelés lehetséges. Előfordulhat második költés is, ami a parktavakon és állatkertekben élő egyedeknél rendszeresen megfigyelhető, különösen ott, ahol a házi récék, vagy hibridjeik is jelen vannak a populációban.

A tojások oválisak, sima héjúak, fénytelenek, színük a szürkéskéktől a sárgásbarnán át az olívzöldig változik. Az átlagos tojásméret 56 x 41 milliméter, tömegük 40 - 60 gramm. A fészekalj 5 - 16 tojásból áll, a nagyobb fészekaljak gyakran összetojásból is származhatnak.

Legkorábban március közepén kerülnek a fészekbe a tojások, melyeken a tojó mindig ül egy kicsit, de a valódi kotlást csak a teljes fészekaljon kezdi meg. A kotlás időtartama 28 nap. Hosszabb kotlás ritka, 1 - 2 nappal rövidebb azonban előfordulhat. A gácsér kezdetben a fészek környékén tartózkodik, majd rendszerint elhagyja párját, és gácsércsapathoz csatlakozik. Ha a tojó a kotlás idején elhagyja a fészkét, akkor pehelytollakkal takarja be a tojásokat. A kelés általában nem tart tovább 24, ritkán 36 óránál, s főként nappal történik. A tojáshéjakat a fészekben hagyja.

   

A fiókák felszáradásig a fészekben maradnak, majd 14 - 20 órával a kelés után elhagyják azt, tehát fészekhagyók. A tojó a növényzet sűrűjébe vezeti őket, s a későbbiekben is csak ő van velük.

A kiskacsák alapszíne barnássárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében.

   

Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezd megjelenni rajtuk a toll, Először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon, utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. A teljes tollruha 16 hetes korra alakul ki. A repülőképesség elérése előtt, vagy azzal egy időben válnak a kiskacsák önállókká.

Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul. Sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).

Szabad területi életkora maximum 20 év, melyt 1000 madárból esetleg 1 érhet meg. Fogságban feljegyeztek 29 éves tőkés récét is.

Magyarországon vadászható. Vadászati idénye augusztus 15-től január 31-ig tart.

A házikacsa vagy röviden kacsa a tőkés réce háziasított változata. Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt.

Többnyire fehér színben tenyésztik.

Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását - amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál - csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal (Salmonella enterica) fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek.

Egyes vidékeken - különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet - "vad" színezetű példányokat is találunk. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menübe