Hazai tölgyfáink


A tölgy vagy tölgyfa (Quercus) a bükkfafélék (Fagaceae) család nemzetsége mintegy ötszáz fajjal. Rendszertani nevét a kelta "Quer" = szép és "cuez" = fa szavakból eredeztetik.

Az egyes tölgyfajok az eocén időszak közepe után kezdtek kialakulni, amikor a kontinensvándorlás, majd az éghajlat (a jégkorszakok eljegesedései és a köztük lévő melegebb időszakok) jelentősen átalakították a korábbi élőhelyeket, és elkezdődött a tölgypopulációk alkalmazkodása és genetikai sodródása. A kialakuló fajok géncseréje mindvégig folyamatos volt, amit jól mutat, hogy számos faj máig eredményesen keresztezhető.

Jellemzően az északi flórabirodalomban, főleg a hegyvidékeken terjedt el.

Ázsiában 148 faj

Amerikában 142 faj

Európában 20 - 24 faj honos, melyből Magyarországon hat faj él.

Magyarországon különböző fajai - főleg a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy - az erdős - puszta öv, a dombságok, a hegyvidékek 600 méter alatti déli lejtőinek meghatározó fái az erdőtársulásokban. Az egyes fajok termete meglehetősen változatos, cserjék és 35 méteres magasságú nagy fák egyaránt előfordulnak a nemzetségben. Kérge repedezett.

   

A lombhullató fajok levele többnyire öblös, karéjos, a mediterrán fajoké rendszerint tagolatlan.

Virága egylaki, redukált, a hím virág szakadozott barkává egyesül, a magányosan vagy csomókban álló termővirágok rügyformák, de a tetejükön kibúvó bibeszál könnyen megkülönbözteti a levélrügyektől.

   

Termése a makk, amit ovális, tojásdad vagy hosszas, pikkelyes vagy bozontos aljú makkcsésze takar.

      

      

Általános az a hit, hogy a fák gyökérzete a lombkoronának a tökéletes tükörképe a talajban. Ez különösen a tölgyfákra nem igaz, melyeknek gyökérzete nem hatol mélyre, inkább szerteágazó.

   

Sajnos ezen ok miatt pusztulnak a Debreceni Nagyerdő öreg kocsányos tölgyfái is, mivel az utóbbi évtizedekben a talajvízszint erősen csökkent, s számukra a vízhez jutás nem biztosított.

Az amerikai és közép-európai tölgyek lombhullatók, a mediterrán vidéken, Kis-Ázsiában és Iránban honos fajok többnyire örökzöldek. Virágai a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak. A tölgyfajok gyakran kereszteződnek, és így változatos hibrideket hoznak létre.

Értékes, jól megmunkálható keményfa, de csak gőzölés után hámozható, faragható. Keskeny szíjácsa sárgásfehér, gesztje sárgásbarna.

A legtöbb faj fáját kíméletesen kell szárítani, mert könnyen repedezik.

Tartós ipari fa, amiből egyaránt készítenek bútorokat, hordókat, parkettát, használják épület-, talp- és bányafának. Csersavtartalma miatt biológiai ellenálló képessége is jó.

   

   

A tölgy szinte minden európai kultúrában jelentős szerepet kapott, mint az istenek fája. Kiváltképp tisztelték az ógörögök, az etruszkok, a germánok, a kelták, a skandináv népek és a poroszok. Észak-Görögországban Dodona tölgyfája volt a legrégibb hellén orákulum, ahol a papok a lombok susogásából vélték kihallani a jövőt. Jelképezi az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást - ezért koszorúzza a magyar címert is.

Az erdészek hagyományos jelképe az erdészcsillag, amelynek eredete a kocsányos tölgy öt levelű, csillagot formázó csemetéje.

      

 

A tölgyek hagyományos kártevői

 

   

Tölgyilonca

   

Kis téliaraszoló

   

Nagy téliaraszoló

Magyarországon élő fajai

Kocsányos tölgy (Quercus robur, Quercus pedunculata)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Quercus sessiliflora, Quercus sessilis)

Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Quercus lanuginosa)

Magyar tölgy (Quercus frainetto, Quercus farnetto, Quercus conferta, Quercus hungarica)

Cserfa vagy csertölgy (Quercus cerris)

Turner-tölgy (Quercus * turneri)

Jelentősen eltérő tulajdonságai miatt az erdészek a csertölgyet a "nemes" tölgyektől teljesen elkülönítve mutatják ki.

 

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él. A hegyvidéken 400 - 800 méteres magasság között, az Alföldön pedig a galériaerdőkben, azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas.

A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles.

Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 métert is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa.

A kocsányos tölgy a laza, többnyire közepesen mély rétegű szikla- és vályogtalajokat, az enyhe teleket kedveli. Kedvező körülmények között akár 800-1000 évig is élhet.

Alföldjeinken főleg az ártereken találkozunk vele, de előfordul homokvidékeken, sőt a szikesek kevésbé sós területein is. Dombvidéken elsősorban a völgyekben találja meg a megfelelő életfeltételeket. Kisebb-nagyobb előfordulási szinte az ország minden részén vannak, nagyobb állományai a Duna, a Tisza és a Dráva mentén, valamint a Hanság szegélyén élnek.

Kérge mélyen barázdált, sötét színű. A fiatal fák kérge még sima, később finom barázdák jelennek meg rajta, és ezek mély repedésekké fejlődnek, miközben színe középszürkéről sötétszürkére vált. Zöldesbarna, kissé viaszos fényű vesszői kopaszok.

   

Levelei kopaszok vagy csillagszőrösek, a levéllemeze visszás-tojásdad, a levélalap két fülcimpa alakban végződik.

A levelek rövid nyelűek, majdnem nyél nélküliek, szinte ülők.

A levéllemez tagolt, a tagoltság mértéke a lemez csúcsától a válla felé haladva nő, karéjostól egészen az osztottig. A levélszél ép.

Április-májusban virágzik. Porzós virágzata 2 - 4 centiméter hosszú barkavirágzatba rendeződnek. Apró, termős virágai 1 - 5-ösével közös, hosszú nyélen ülnek.

   

A pikkelyes, csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány, erről kapta a nevét a faj.

A lehullott makk számos állat csemegéje, sok erdőlakó gerinces faj fő késő őszi tápláléka, ezért csak kevés jut el a tavaszi csírázásig.

Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás) olaja nem szárad. Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Fája sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, értékes. Kérgében sok a cseranyag.

A fa fiatal ágainak kérgét gyógyászati célokrais felhasználják. A hatóanyagot mind a kocsányos, mind a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) tartalmazza. A kéreg gyűjtése a tavaszi, kora nyári hónapokra esik.

A tölgyfakéreg cserzőanyag tartalmának köszönhetően kiváló összehúzó hatású szer, főzetét fürdők és borogatások formájában nedvező bőrbetegségek, lábizzadás, aranyér és szájüregi gyulladások kezelésére használják. Hasmenés és gyomor-bélhurut esetén belsőleg ritkán alkalmazzák. A fa levelét is hasonló célokra használják, csak a levél valamivel kevesebb hatóanyag-tartalommal rendelkezik.

 

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Quercus sessiliflora, Quercus sessilis)

A kocsányos tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. Inkább a soványabb termőhelyek növénye. Jellemző élőhelyei a Kárpát-medencében a szárazabb lösztalajokon a csertölggyel elegyesen, a mészszegény, sziklás talajokon egyedül vagy a magyaltölggyel elegyedve meszes, dolomitos kopárokon csertölggyel és molyhos tölggyel társul.

Nyugat-Európában a szárazabb déli lejtők uralkodó fája.

Termete a kocsányos tölgyénél valamivel kisebb. Koronája karcsúbb, ágai egyenesebbek - de a két faj elhatárolása nem egyértelmű, kereszteződhetnek is.

A tölgyek hagyományos kártevőinek jobban ellenáll, mint a kocsányos tölgy.

Levelei kis ékvállal, viszonylag hosszú nyéllel csatlakoznak a hajtásokhoz, makkjai viszont szinte ülők.

   

Kérge erősen repedezett, bordáinak lefutása nagyjából folyamatos. Hajtásai szürkések, néha kis bordópiros árnyalattal.

Porzós barkavirágai hosszúkásak, a termősek kis csomókban a levelek hónaljában nőnek.

   

 

Molyhos tölgy (Quercus pubescens)

Európa középső részén él egy széles sávban az Atlanti-óceántól messze keletig. A Kárpát-medencében és a Morva-medencében húzódik elterjedésének északi határa. A Magyar-középhegységben a délnek néző, melegebb hegyoldalak típusos növénye. Nagyobb élőhelye a Balaton-felvidék déli fekvésű meleg lankáin található.

Több növénytársulásban is részt vesz, van, amelyikben domináns. Kis és közepes termetű fa, 15 méternél magasabbra ritkán nő meg. Több száz évig elélhet.

Ágai göcsörtösek, kérge keresztirányban is repedezik, morzsolható.

Hajtásai nemezesek vagy pelyhesek. Lombja bőrszerűen kemény. Leveleinek alakja nagyon változatos, sekélyen vagy mélyen karéjos, egyes formáké mélyen osztott.

Nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy rügyfakadáskor a fiatal hajtások finoman molyhosak. Később a levelek színe elveszíti tavaszi molyhosságát, a levelek fonákja különösen az erek mentén, azonban fehéren molyhos, gyapjas, filces marad.

   

Porzós barkavirágai a lombfakadással egy időben bontakoznak ki.

   

Termése sokkal kisebb, mint a kocsányos vagy a kocsánytalan tölgyé, de ezeknél gyakrabban és többet terem. A tojásdad alakú, alig 1 centiméteres, finoman pelyhes kupacspikkelyű makkok már az első évben beérnek.

A legtöbb termőhelyhez jól alkalmazkodik, óriási jelentősége van a sekély talajú, száraz, mészköves, dolomitos sziklakibúvásos dombélek és a kopárok fásításban - ezeken a helyeken rajta kívül csak a virágos kőris és a feketefenyő él meg. Lassan fejlődik, 10 - 12 éves koráig "elüldögél", és csak ezután indul növésnek. Tőről jól sarjad, ami megkönnyíti az erdők felújítását. Erdeit évszázadokon át így, sarjaztatva művelték.

Magyarországon eredeti állományainak jelentős részét kitermelték. Jó részét az 1900-as évek elején-közepén a gyorsabban növő feketefenyővel erdősítették újra, ezek a telepítvények azonban fokozatosan összeomlanak, és a molyhos tölgy az őt kísérő virágos kőrissel és cserszömörcével apránként visszaveszi élőhelyét, különösen a könnyen száradó mészkő- és dolomitlejtőkön.

Fája tömör és rendkívül tartós, de mivel a törzs kicsi és többnyire görbe, a faiparban nehezen hasznosítható.

Ehető makkját nagy éhínségek idején a bakonyi falvak népe gyakran fogyasztotta. Lisztet is őröltek, és kenyeret sütöttek belőle.

 

Magyar tölgy (Quercus frainetto)

Európa délkeleti részén és Dél-Olaszországban honos. Szubmediterrán fafaj. A Balkán-félszigeten található a legnagyobb arányban. Elterjedésének északi határát Erdélyben a Fekete-Körös völgye képezi. Magyarországon szórványosan fordul elő, kisebb ültetett állományok és magányos példányok formájában. Néhány kutató nem tartja kizártnak a faj őshonosságát Magyarország határain belül sem.

Nagy termetű fa. Koronája szabad állásban széles, gömb, illetve félgömb alakú. Magasságban 30 métert is elérheti. Kérge barázdált, világosszürke színű.

   

Levelei nagyok, 10 - 20 centméter hosszúak és 4 - 12 centiméter szélesek, visszás tojásdadok, erősen tagoltak. A mély karéjokon gyakran 1 - 3 mellékkaréj is képződik. Levélválla cimpás, a levelek majdnem ülők, gyakran szárölelőek. Levéllemeze vékony, felül kopaszodó, élénkzöld, fonákján eleinte vörösesbarnán gyapjas, később kopaszodó.

   

Termése egy év alatt érik, 2 - 3 centiméteres makká. Kupacsa szálas pikkelyű, molyhos, a makk 1/3-át borítja.

 

Csertölgy (cserfa, Quercus cerris)

Elterjedési területét két részre osztja a déli Alpok. A nagyobbik rész súlypontja a Balkán-félsziget, keleten Kis-Ázsia partvidékeiig, északon a Kárpát-medencéig terjed, és egy hosszú sávban behatol az Alpok hegyláncai közé. A kisebbik rész voltaképpen az Appennini-félsziget, délnyugat-Franciaország és Szicília északi csücske. Az egyik leggyakoribb magyarországi fafaj, a Mátra a Dunántúli-középhegység és a Dél-Dunántúli flóravidéken, valamint a Kisalföld déli részén általános, az Alföldön szórványosan fordul elő.

A sík-és dombvidékek mészszegény talajain a kocsánytalan és a magyaltölggyel, a meszes-dolomitos, sziklás (főleg déli) hegy- és domboldalakon a molyhos tölggyel társul.

Koronája tömött. Kérge a mély bordák között vörösbarnán csíkos. Hajtásain, vesszőin megmaradnak a vékony, szálas levélalapi pálhák és pálhaképű rügypikkelyek.

   

Fényes levelei a háromszögletű karéjoktól fűrészes élűek.

Porzós barkái narancssárgák, a levelek hónaljában ülő termős virágainak külseje jelentéktelen. Nagy kupacsú, hosszú kupacspikkelyektől borzas, 2 - 4 centiméter hosszú, fényes makkjai két év alatt érnek be.

   

Fő tápnövénye a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) lárvájának, amely a fa gyökerei közt él és azokkal táplálkozik akár 5 éven keresztül is.

   

Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, de a szélsőséges időjárási viszonyokat is elviseli. Hosszú életű, de viszonylag gyorsan gyarapodó fa, a hazai tölgyek közül ez a faj nő a leggyorsabban. 80 - 90 éves korában vágásérett.

Bőségesen terem, valaha a rideg sertéstartás nagy őszi makkforrása volt.

Fája a többi tölgyénél jóval kevesebb csersavat tartalmaz, ezért nem tartós, szabad téren hamar korhad. Nem sorolják a "nemes" tölgyek közé. Ipari felhasználását akadályozza az is, hogy hidegben a törzse megrepedezik. Gyakran és sokat terem, tőről jól sarjad, jelentős területeket foglal el a nemes tölgyek és a bükk kárára, ezért a 20. században az erdészek törekedtek visszaszorítására.

Az egyik legjobb tűzifa.


Turner-tölgy (Quercus × turneri)

A tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó nemesített faj, a magyaltölgy (Quercus ilex) és a kocsányos tölgy (Quercus robur) hibridje. Eredetileg Mr. Turner essexi faiskolájából származik a 18. század végéről. Nemesítőjéról kapta nevét.

Örökzöld, csak nagyon hideg teleken hullajtja le a leveleit. A levelek keskenyek, visszás-tojásdadok, 12 centiméter hosszúak, 5 centiméter szélesek, mindkét oldalukon 3 - 5 háromszög alakú foggal. Felszínük fénylő, sötétzöld, fonákjuk világosabb. Válluk elkeskenyedő. A fa elérheti a 15 méteres magasságot, kérge sötétszürke, lemezesen töredezett, durva.

   

Virágai tavasz végén nyílnak. A porzós barkák sárgászöldek, lecsüngők. Termése 2 centiméteres, félig kupacsba zárt makk. A hosszú kocsányon általában több makk is ül.

   

A tölgy motívumot gyakran láthatjuk bélyegeken és pénzérméken díszítőelemeként is.

   

Amennyiben jó az időjárás, szakíts magadnak néhány órát és tégy egy sétát az őszi erdőben! Megcsodálhatod a természet színeit, hidd el ez a kis séta nem csupán a testnek hiányzik.

Néha hajolj le és szedj fel egy - két színes levelet, makkot, melyet hazavihetsz, s gyermekedddel, unokáddal közösek készítsetek belőle dekorációt.

Hidd el sikerélményben lesz részetek.

Kellemes kirándulást és jó szórakozást!


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a BOTANIKA menübe