A tövisszúró gébics




A tövisszúró gébics (Lanius collurio) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2006-ban "Az év madarává" választotta.

A hideg skandináv országok kivételével egész Európában előfordul.

Hazánkban a középhegységek zárt erdeinek kivételével még viszonylag gyakori. Galagonyával, vadrózsával benőtt domboldalakon, bokrosokban, folyóártereken, öreg temetőkben találkozhatunk vele.

Könnyű észrevenni, mivel mindig valamilyen kiemelkedő ponton üldögél.

Vonuló, a telet Afrikában tölti.



Testhossza 17 centiméter, szárnyfesztávolsága 24 - 27 centiméter, testtömege 25 - 35 gramm.

A nemek eltérőek. A hímet hamuszürke fejtető, a szemén áthúzódó széles fekete csík és gesztenyebarna háta jellemzi. A tojó egyszerűbb, barnás színezetű.

   



Első ránézésre kistermetű ragadozónak tűnik enyhén kampós csőre miatt.

Termetéhez képest igen erőteljes madár.

Főként rovarokkal táplálkozik, de kisebb számban rágcsálók, madárfiókák és gyíkok is szerepelnek az étrendjében.

Többet öl, mint amennyit elfogyaszt és ezért a fölös prédát tövisekre szurkálja, "karóba húzza", hogy később amikor ismét megéhezik és a friss préda megszerzésére nem kedvező az idő, a felszúrt fölösleghez fordulhasson. Innen ered elnevezése is.

   

   

         

Magyarországon áprilistól októberig tartózkodik, rendszeres fészkelő. A hím udvarlása jellegzetes. Kihúzott testtel tetszeleg a tojó előtt, ha pedig az odébb repül, nyomban követi és a szomszéd bokron folytatja az udvarlást.



A siker érdekében minden bevet, pózol, halkan énekel választottjának, sőt, ízletes "jegyajándékkal" is meglepi.

Kedvező fogadtatás esetén a hím bemutatja párjának a költésre alkalmas helyeket, amelyek közül a tojó kiválasztja a legjobban tetszőt.

Évente csak egyszer, májusban költ, de ha a fészekalj elpusztul, újból költ. A fészket a talajtól általában 20 - 200 centiméter magasságra építik, galagonya-,vadrózsa-,kökény-, líciumbokrokban. A fészekanyagot mindkét madár hordja, de főként a tojó építi be. Az építés általában 4 - 6 napot vesz igénybe. Bokrosok híján kivételesen nádban is költ. Ezekben a borótosokban a fészkelésen kívül megfelelő mennyiségű táplálékot és leshelyet is talál. A tojó naponta rak egy tojást, a fészekalj 5 - 7 tojásból áll. A kotlás az utolsó tojás lerakását követően kezdődik, és 14 - 16 napig tart.

   

   

A fiókákat mindkét szülő eteti, a fészek elhagyását követően még sokáig gondozza.

Szinte egész Európában megfogyatkozott. A hazai állományt az élőhelyül szolgáló bokrosok, mezsgyék, árokparti bokrosok irtása (különösen költési időben!) veszélyezteti.

A kopár vízmosások, domboldalak, temetők bokrosításával új élőhelyeket teremthetünk számukra. Viszonylag sok fészekalja pusztul el emberi háborgatás következtében.

Magyarországi állománya mintegy 600.000 párból áll, ami az Európai Unió területén élő állomány közel 30 százalékát adja. Fontos szerepünk van tehát e madár génállományának megőrzésében.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján szerepel, még mint nem veszélyeztetett, európai besorolása, csökkenő állományú faj. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

 

Néhány ország postabélyegén is szerepel ez a madár.

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe