A tubifex


A Tubifex tubifex a gyűrűsférgek (Annelida) törzsébe a nyeregképzők (Clitellata) osztályába és a csővájó férgek (Tubificidae) családjába tartozó faj. Neve két latin szó összetételéből ered: tubus = cső, + factio = készítés. Nem véletlen tehát, hogy a magyar nyelvben a csővájó féreg elnevezés terjedt el.

Akváriumi halak táplálékaként kerülhetünk vele közelebbi kapcsolatba. A Tubifex tubifex testhossza 1-7 centiméter, vékony, vöröses színű gyűrűsféreg, a földigiliszta vízi rokona. Színét hemoglobintartalmú vére okozza. Teste egyenletesen gyűrűzött, övszerű dudorral, a nyereggel (clitellum).

A Tubifex tubifex anatómiája

Az egyes szelvényeken rövid, hátrafelé irányuló serték találhatók. A Tubifex tubifex fajra több csővájó féreg hasonlít, melyeket nehezen lehet megkülönböztetni egymástól.

      

A Tubifex tubifex elő-, test és farokrésze. A nagyításon jól megfigyelhetők a hátrafelé irányuló serték.

A Tubifex tubifex szájnyílása, pásztázó elektronmikroszkópos felvételen.

A csővájó féreg mindenféle álló- és folyóvízben megél. Szerves hulladékkal szennyezett, iszapos fenekű vizekben, városi csatornabeömlések környékén vagy vizesárkok, csatornák iszapjába fúródva nagy tömegben találhatók.

   

A homokos vagy iszapos talajt kedveli, ahol tömegesen fordul elő. A kolónia tagjai iszapból kiálló, kopoltyúbelű testükkel himbálódzó rózsaszínű, hullámzó szőnyeget alkotnak. Sokszor a nyálával kevert iszapból csövet készít, amely függőlegesen áll az aljzaton. Testének elülső végét a csőbe rejti, kiálló hátulsó testrészével pedig kígyózó mozgást végez, hogy friss, oxigénben gazdag vízhez jusson.

   

Minden akvarista igyekszik kedvenceinek a lehető legízletesebb, táplálékot biztosítani, hiszen a tápdús élőeleség garantálja halaink szépségét és mozgékonyságát. Erre legjobb megoldás ez a féreg, mely magas fehérjetartalmával hozzájárul halaink növekedéséhez, fejlődéséhez.

Nem mellékes a vitamintartalom sem. Bőven tartalmaz A-vitamint (mely a növekedésben, anyagcserében és a szaporodásban létfontosságú), B-vitamint (a növekedéshez és vérképzéshez szükséges) és nem utolsó sorban D-vitamint (a csontok felépítéséhez elengedhetetlen).

A vadvizekben gyűjtött Tubifexet etetés előtt pihentessük 2 - 3 napot, - legyen ideje üríteni a férgeknek - majd alaposan mossuk át folyóvízben. Manapság már inkább mesterségesen, telepeken tenyésztik, a díszhal-, díszállat kereskedésekben vásárolt eleség kevésbé, vagy egyáltalán nem szennyezett. Etetést megelőzően folyóvízzel mindenképp mossuk át a férgeket!

A Tubifexnek folyamatosan oxigénben dús, tiszta víz kell, különben berothad és az már nem etethető. Célszerű hideg folyóvíz alatt tartani, de ez költséges és nem éppen környezetbarát megoldás.

Lehet tárolni a boltokban kapható WC tartályba helyezhető erre a célra kialakított edényben. A napi többszöri tartályürítés biztosítja számára a folyamatos oxigéndús és tiszta vizet. Ezen kívül a férgek esetleges rothadásából származó kellemetlen "illatok" sem lesznek érezhetők.

Tárolása megoldható a hűtőszekrényben egy literes befőttes üvegben. Ebben az esetben legalább napi két alkalommal ajánlott kimosni. Célszerű az üveg fedelét több helyen kilyukasztani, hogy biztosítva legyen az oxigén ellátás. Nem kell aggódni, nem fognak kimászni.

Mosáskor az üveget erős vízsugárral engedjük tele. Ezt a vizet leöntjük ügyelve, hogy a Tubifexet ne öntsük ki. A műveletet ismételjük meg annyiszor, amíg az edényben a víz a kukacok fölött teljesen átlátszó nem lesz.

A befőttes üvegbe a féregcsomó alá célszerű egy-két nyers buronyakarikát helyezni. Ezzel és a folyamatos vízcserével elérhetjük, hogy a férgek elevenek, pirosak maradnak, nem nyálkásodnak, nem szürkülnek be.



FONTOS!

Csak annyi Tubifexet adjunk egyszerre a halaknak, amennyit azonnal meg is esznek, különben a felesleg az akvárium talajába fúródik ahol károsan elszaporodhat. Kiirtásuk csupán körülményes talajcserével oldható meg.

Alkalmazhatjuk a medence oldalához rögzíthető, üvegből vagy műanyagból készült, átlyuggatott aljú kosárkát, vagy élőeleség-gyűrűt. Ezekbe csupán annyi Tubifexet helyezzünk, amennyit a halak 1 - 2 órán belül elfogyasztanak. Az élőeleség-etetőt hamar megszokják, és a lyukakon kimászni készülő férgeket kihúzogatják.

A talajban elszaporodott Tubifex kiirtása - talajcsere nélkül - nem mindig sikerül. Célravezető olyan halakkal kiírtatni, amelyek a talajból is kitúrják, kihúzogatják. Ilyen állatok például a dél-amerikai páncélosharcsák (Corydoras fajok) és a fiatal sziámi harcoshalak (Betták)

   

   

A díszhal-ipar napjainkban több formában is feldolgozza a csővágó férget. Hozzájuthatunk mélyhűtve, vagy szárítva (liofilizálva) is. Ezáltal ínséges időkben is lehetővé válik kedvenceink etetése.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a FÉRGEK menűbe