Az uhu


Az uhu, vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető, sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyeket elszórtan fák borítanak.

A nagy fülesbagoly elterjedési területe

A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 60 - 75 centiméter, szárnyfesztávolsága 160 - 190 centiméter.

A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím, tömege 1,8 - 4,2 kilogramm, míg a hím tömege 1,5 - 2,8 kilogramm közötti. Háta rozsdabarna, feketés vonalkákkal, hasi része sárgás, hullámos barna rajzokkal. Tollfülei jól láthatók, szemének írisze narancssárga. Lábai tollasak, az ujjak végén félelmetes karmokkal. Horgas csőrével könnyen tudja tépni a zsákmányát.

   

   

Fontos megjegyezni, hogy egy uhu karmolása életveszélyes az emberre nézve. A madár karmai alatt a zsákmány elfogyasztása során kisebb húscafatok és szőr maradhat, amelyek hamar bomlásnak indulnak.

Az uhukarmolás fertőző baktériumokat juttathat a véráramba, melyek vérmérgezést okozhatnak. A karmolást követően azonnal orvoshoz kell fordulni!

Mint sok más ragadozó esetében, a baglyok szeme is fejük elülső részén helyezkedik el, remek látást biztosítva számukra vadászataik során, különösen olyan esetekben, amikor kevés a fény.

   

Szemük azért ekkora - kidomborodik a koponyából, és a szemüregükben el sem fér, ezért a koponyában rögzült -, mivel az éjszaka kevés fényét (hold és a csillagok) gyűjti össze. Ezek a szemek viszont erősen rögzültek a szemgödörbe, és emiatt szemüket alig tudják mozgatni.

Ennek ellentételezéseként a bagoly viszont akár 270 fokos szögben el tudja fordítani a fejét. Ez az ember maximum 180 fokos fej-elfordításához képest (egyik válltól a másikig) óriási látótér többletet jelent.


Teljes sötétség esetén viszont ők is inkább a hallásukra támaszkodva vadásznak, ezért fülnyílásuk jóval nagyobb, mint az emberé, ráadásul a baglyoknak nincs is fülkagylójuk, csak arctollaik alkotnak hanggyűjtő tükröt.

   

Az uhu füle a fedőtoll alatt

(jól látszik a koponyában a hatalmas szem)

A szem körüli hanggyűjtő tolltükrök.


Az éjszaka vadászó baglyok nesztelenül repülnek, mely elősegíti a zsákmány észrevétlen megközelítését. Mi a titkuk? Repülés közben a madarak tollai felett áramló levegő örvényeket kelt, ami jól hallható suhogást eredményez. A baglyok másodlagos evezőtollai rojtos szélűek, így megtörik a hanghullámokat, melyeket a szárny felett áramló levegő kelt, amikor a madár lefelé csap a szárnyával. A testfelületén található pehelytollak pedig a maradék hangot is elnyelik.

   

Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen, de megfigyeltek olyan példányokat is, amelyek nappal jártak zsákmány után.

      

Az uhu tipikus csúcsragadozó, a táplálkozási piramisnak ténylegesen a legmagasabb pontján helyezkedik el. Minden nála apróbb állatot elfog. Nem ritka, hogy más kisebb ragadozókat, így macskabaglyot, erdei fülesbaglyot, egerészölyvet is zsákmányol. Fő táplálékát a 200 gramm testtömeg körüli állatok teszik ki, amelyek elsősorban a hörcsög, a vándorpatkány és a sün, de elfoghatja a nyulat, őzgidát és a rókát is. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában.



Az éjszaka vadászó uhu igen gyakran ül fel egy magas pontra, s onnan figyeli a környéket. Mezőgazdasági területen és bányák környékén leggyakrabban a középfeszültségű távvezetékek tartóoszlopaira száll fel. Ezeken gyakran éri áramütés. Sok madár elpusztul így, elsősorban a fiatal, tapasztalatlan példányok.



Az uhuk ragadozó madarak. Táplálékukat az általuk elfogott állatok alkotják. A gyomruk nem képes megemészteni a szőröket, tollakat, csontokat és kitinvázakat, ezeket visszaöklendezik a bagolyköpetnek nevezett gumó formájában.

Ezek a nagyjából ujjnyi hosszúságú köpetek élőhelyük körül nagy mennyiségben fellelhetők. A kutatók számára sok hasznos információt árulnak el a területen vadászó bagoly zsákmányállatairól.

   

Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költés időszaka február és augusztus közé esik. Fészket nem épít, tojásait földes sziklapárkányra vagy nagyobb üreg aljába kapart mélyedésbe rakja. Egy-egy alkalmas helyet évtizedekig is használ.

   

Kivételesen ragadozómadarak által épített, elhagyott gallyfészekbe is fészkel, míg a tajgán a talajra rakja le tojásait és ott neveli fel fiókáit.

   

   

Igen korán, már március közepén kezd költeni. Fészekalja legtöbbször 4 - 6 tojásból áll. A kotlási idő átlagosan 34 nap, melyben a hím nem vesz részt, de a fiókák nevelésében együttműködik a tojóval.

   

A fiókák két hónap alatt válnak röpképessé, de már előtte elhagyják a fészket.

A fiatalok 2 - 3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 30 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 20 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 60 évig is elélhetnek.

Rendkívül érzékenyek élőhelyük, környezetük változásaira. Ha kevesebb a táplálék, azonnal csökken a párzási kedvük, ezért a költési időszak is késik.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500000 Ft, hazai állománya 40 párra tehető. Hazai fészkelőterülete szinte kizárólag az Északi-középhegységre korlátozódik. Legerősebb állománya a Zempléni-hegység térségében található, ezen kívül a Börzsönyben, a Mátra peremén, a Bükkben, Aggteleken, a Cserhát keleti részén, a Pilisben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben, Békés megyében és Szatmár-Beregben költ egy-egy pár. Állománya a sikeres természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekvőben van.


Talán nem közismert, hogy az uhut - nem is oly régen - még vadászatra is használták. Megfigyelték, hogy más ragadozó madarak hihetetlen szenvedéllyel támadnak az uhura, ha felfedezik. Ehhez leshelyet építettek a vadászok, amelytől 20 - 30 méterre ülőfát állítottak föl az uhunak, s a madarat ahhoz kötötték. A baglyot csaliként alkalmazták, az érkező és az uhura lecsapni készülő varjút, szarkát, vércsét, karvalyt, sólymot, ölyvet, sast a leshelyről leadott lövésekkel fogadták.

Az 1925. évi őszi mezőhegyesi vadászaton készült filmhíradót megtekintheted, melyben akkori nagyjaink igazán hősiesen gyilkolták halomra a nyulakat, fácánokat, rókákat és egyéb puskacső elé hajtott vadakat. A híradó 3:35-től egy percben bemutatja, hogy az uhut hogyan használták csaléteknek.

Klikk ide:

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8377/

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe