Újvilági majmok


Az újvilági majmok a majomalkatúak (Simiiformes) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe az orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendjébe tartozó alrendág.

Szélesorrú majmok vagy újvilági majmok (Platyrrhini) csoportjába a következő családok tartoznak:

- Csuklyásmajomfélék (Cebidae)

- Pókmajomfélék (Atelidae)

- Sátánmajomfélék (Pithecidae)

- Éjimajomfélék (Aotidae)


Csuklyásmajomfélék (Cebidae)

A csuklyásmajomfélék megtalálhatók majdnem egész Közép - és Dél - Amerika trópusi és szubtrópusi területein. E majomfajok rendszerint kistestűek, a legnagyobb fajok legfeljebb 30 - 60 centiméteresek és maximum 4 kilogrammosak. Testalakjuk és bundaszínük nagyon változó. Közös jellemzőjük a széles, lapos orr.

Legszívesebben a fákon tartózkodnak, azonban a füves vidékekre is ellátogatnak, a facsoportok széleitől nem távolodnak el túlságosan. Az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is. Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik. Táplálékuk java része fanedvekből, gyümölcsökből, rovarokból, pókokból, madártojásokból és fiókákból áll.

Kisebb csoportokban élnek, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak. A csoportban kizárólag egyetlen pár szaporodik. A nőstény évente egyszer, 130 - 170 napos vemhessége után egy - két utódot hoz a világra. Születés után az apa veszi át az utódok hordozását és később is csak a szoptatás idejére adja át a kicsiket az anyaállatnak. Ahogy a kölykök fejlődnek, a csoport többi tagjai (akik többnyire a kölykök idősebb testvérei) is részt vesznek gondozásukban, olykor átveszik szállításukat az apaállattól, vigyáznak rájuk, játszanak velük és megtanítják őket az önálló táplálékszerzésre. Az utódok két év alatt lesznek ivarérettek.


Karmosmajomformák (Callitrichinae)

Ezüst selyemmajom (Mico argentata)

Kis termetű, feltűnően világos és igen karcsú testfelépítésű majom, nagyon hosszú farokkal. Testhossza 18 - 28, farokhossza 26 - 38 centiméter, testtömege 300 - 400 gramm. A barna vagy fekete színű farok elüt a fehér, ezüstös vagy világosbarna színű, rövid szőrzettől. Az arc a fehér színű egyedeknél vöröses vagy fehér, a sötét színváltozatúaknál viszont barna. A fülek kiállnak a szőrzetből.

   

Elterjedési területe az Amazonas torkolatvidékétől délre, a folyam középső része és a Madeira folyó torkolata közötti terület. Az amazóniai esőerdők peremrészein, a folyópart délkeleti részének tisztásain és erdősávjaiban, Bolíviában és Mato Grossóban, de az Amazonas alsó szakaszán a zárt trópusi esőerdőkben is előfordul.

A többi selyemmajom fajtól elkülönülten él. Természetes környezetében ez a kis - feltűnőnek tetsző - ezüstös majom csak nehezen fedezhető fel, mivel remekül álcázza magát a fatörzsek világos, gyakran szinte fehéres kérgén.

   


Törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea)

Brazília nyugati részén, Délkelet - Kolumbiában, Ecuadorban, Peru keleti részén és Észak - Bolíviában honos. 10 - 15 centiméter hosszú, farka 15 - 25 centiméter, tömege 100 - 150 gramm. A legkisebb majomfaj. A főemlősök között csak az egérmakik kisebbek nála.

Szőrzete barnás aranybarna feketén tarkázva, lábai vörösessárgák. A fej és az arc hosszú szőrszálai sörényt alkotnak. Füle kicsi, és a többi selyemmajom fajjal ellentétben - melyek hosszú fülpamacsot viselnek - a fejet borító sörényszerű szőrzet teljesen eltakarja. Farka gyűrűs. A hátsó végtagok jóval hosszabbak a mellsőknél, ez lehetővé teszi számukra az ágak közötti erőteljes ugrásokat, a gyors mászást. A nagylábujjak kivételével valamennyi ujj végén éles karmok találhatók.

      

A törpe selyemmajom főképp a folyóparti és az ártéri erdőket kedveli, ahol sok a mézgatermő fa, mivel táplálékuk a fák nedve. Pengeéles metszőfogaikkal átrágják a fák kérgét, és a kibuggyanó nedveket nyalogatják fel. Fogyaszt rovarokat és pókokat is, viszont táplálékának nagyon kis részét alkotják a gyümölcsök.

   

Rendkívül ritka, amikor csupán egyetlen utód születik. A magatehetetlen újszülöttek a kifejlett egyedekhez képest meglehetősen nagyok, súlyuk 15 gramm.

Fogságban körülbelül 5 - 8 évet élnek.


Arany oroszlánmajmocska (Leontopithecus rosalia)

Brazília délkeleti részén, egy szűk területen honos Rio de Janeiro államban. Erdőkben, a fák lombkoronájában élő faj. Hossza 33 - 40 centiméter, a farka hosszabb, mint a teste. Súlya 500 - 700 gramm. Ez a legtermetesebb faj a családból. Szőrzete egyöntetű aranyvörös. Jellegzetessége a fejét körülvevő sörény, amelytől valóban hasonlít valamelyest az oroszlánra. Sötét színű arca szőrtelen, jól kiemeli azt az aranyszínű szőrzet.

   

   

Hangja madárszerűen trillázó, finom fütty vagy bugyogás szerű, nagyon változatos. Várható élettartama vadon 10 év körüli, fogságban akár 16 évig is élhet.


Feketenyakú tamarin (Saguinus nigricollis)

Testhossza 20 - 25 centiméter, farokhossza akár 35 centiméter, testtömege 350 - 450 gramm is lehet. Fehér, száj körüli részeinek kivételével sötét színű, kistermetű karmosmajom. Bundája a fején, a mellkasán és a hátának felső részén fekete. A combok sötét gesztenyebarnába hajlók, a testnél hosszabb farok fekete. Az arc csak gyéren szőrözött és szintén fekete. Kezei, lábai és a szőrzetből csak kevéssé kiálló fülei sötétek vagy akár egészen feketések.

A tamarinok között egyedülálló módon nagy, hangos csoportokba verődik. A csapat tagjai madarakra emlékeztető ciripelő és fütyülő hangot adnak, amelyeknek egy része az ember számára hallhatatlan ultrahangtartományba esik.

A Putumayo és a Napo folyók között Felső - Amazóniában, Peruban és Ecuadorban honos. A faj elterjedése szalagszerűen nyúlik el az Amazonas felső folyásáig. Sűrű, trópusi esőerdők, illetve burjánzó ültetvényszegélyek lakója. Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.


Nyergeshátú tamarin (Saguinus fuscicollis)

A nyergeshátú tamarin Dél - Amerika endemikus majomfaja. Megtalálható Brazíliában, Bolíviában, Ecuadorban, Kolumbiában és Peruban. Ez a karmosmajom az Amazonas - medence alföldjeit kedveli. Az időszakonként elárasztott erdőket sem kerüli el. Általában 10 méter magasságban tartózkodnak a fákon.

Kis csoportjaik 15 főből is állhatnak, de általában csak 2 - 8 állatból tevődik össze. Súlya alfajtól függően változik, a legkisebb 310 grammos, míg a legnagyobb 420 grammos.

      


Fehérajkú tamarin (Saguinus labiatus)

A fehérajkú tamarin az Amazonas-medence lakója. Elterjedési területe Brazília, Bolívia és Peru. A bunda színe feketés barna, hasi része élénkvörös. Pofájának elülső része fehér, hátul a fejen, fehér szőrszálak vannak. A hímek súlya 490 gramm, a nőstényeké 530 gramm.

A fehérajkú tamarin kerüli az időszakonként elárasztott erdőket. Néhol háziállatnak tartják.


   


Császárbajszú tamarin (Saguinus imperator)

Azonnal felismerhető és elkülöníthető a többi fajtól, hatalmas bajuszának köszönhetően, amely olyan fenségesen csüng alá, hogy igazán hűen utánozza a tiszteletre méltó kínai mandarinok bajuszát.

A "Császári" címét egy hibának köszönheti, melyet egy állatpreparátor követett el, aki azt a feladatot kapta, hogy tömje ki a faj típuspéldányát.

Mivel még életében nem látott élő példányt, nyilvánvalóan azt feltételezte, hogy életben ez a rendkívüli nagyságú bajusz fölfelé kunkorodik, pontosan úgy, ahogy II. Vilmosé, a Német Birodalom császáré, így hát ennek megfelelően állította be.

Ennek köszönhetően ez az elbűvölő kis majom császártamarin néven vált ismertté. Természetesen további példányok befogásával gyorsan kiderült, hogy hogyan is áll valójában a bajusza, de ekkorra már túlságosan elterjedt a császári elnevezés ahhoz, hogy megváltoztassák.

Felső - Amazóniában Észak - Bolíviától Kelet - Peruig és Brazília nyugati részéig honos. Az Andoktól keletre fekvő mélyföldeken, az Amazonas-medence szélső területeinek liánokban gazdag esőerdeiben él. A császárbajszú tamarin kedveli a folyóparton álló fákat.

Legfeltűnőbb ismertetőjegye a nagy, lefelé hajló, fehér színű bajsza, amiről nevét is kapta. A szem felső részét világos szegély választja el a szürke fejtetőtől. A hát szőrzete melírozott, sötéten hullámozott szürkébe megy át. A testhosszúságot meghaladó méretű farok a sötét csúcsa kivételével vörösesbarna vagy világos vörös, kezei és lábai sötétek.

   

A fiatalok bajsza rövid, a bajusz méretében nagy különbségek figyelhetők meg. Hangja madárszerűen magas és csiripelő. Testhossza 23 - 26 centiméter, farokhossza 35 - 40 centiméter, testtömege 300 - 400 gramm.

Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.


Aranykezű tamarin vagy vöröskezű tamarin (Saguinus midas)

20 - 28 centiméter a teste, a farka hosszabb, 30 - 45 centiméter. Súlya 400 - 550 gramm. Szőrzete nagyon sötét barna vagy fekete. Jellegzetessége, - melyről nevét is kapta, - az aranyszínű szőrzet a lábai végén. Sötét színű arca szőrtelen, a fejétől elállnak viszonylag nagy fülei. Brazília északi részén, valamint Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana területén fordul elő. A fák lombkoronájában él. Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.


   


Geoffroy - tamarin vagy Geoffroy - csicsergőmajom (Saguinus geoffroyi)

Testhossza 25 - 30 centiméter, farka 30 - 45 centiméter, súlya 350 - 450 gramm. Barnás-fekete háta és fekete fülei vannak. Hasa és melle fehér.

   

A legészakabbra élő faj a családból és az egyetlen, amelyik Közép - Amerikában is él. Costa Rica, Panama és Kolumbia területén honos. Erdőkben, a fák lombkoronájában él. Várható élettartama 10 év körül van.

   


Gyapjasfejű tamarin más néven gyapjas tamarin vagy lisztmajmocska (Saguinus oedipus)

Nevét jellegzetes fehér hajkoronájáról kapta, mely a fejéről lehullva egészen a válláig ér, s emlékeztet a magyar zeneszerző Liszt Ferenc frizurájára. Német nyelvterületen Liszt - majmocskának nevezik.

   

20 - 25 centiméter a testhossza, a farka hosszabb, mint a teste. Súlya 480 gramm. Háta barna színű, hasa és lábai fehérek. Hosszú farkának felső fele barna, alul fekete.

   

   

Kizárólag Kolumbia északnyugati részén, egy szűk területen előforduló faj. Erdőkben, a fák lombkoronájában él. Várható élettartama 10 év körül van.


Csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor)

20 - 28 centiméter a testhossza, a farka hosszabb, mint a teste, súlya 430 gramm. Szőrzete a fejétől a karjáig fehér, testének többi része barna. Hasa vöröses árnyalatú, farkának külső fele fekete. Sötét színű arca szőrtelen, a fejétől elállnak viszonylag nagy fülei.

      

Brazília területén, az Amazonas - medencében egy szűk területen élnek Manaus város közelében.


Csuklyásmajomformák (Cebinae)

Közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus)

A közönséges csuklyásmajom megtalálható Közép - Amerika legnagyobb részén, de Dél - Amerikában ritka. Közép - Amerikában az elterjedési területe magába foglalja Hondurast, Nicaraguát, Costa Ricát és Panamát.

A közönséges csuklyásmajom szőrzete nagy részben fekete, csak a hasi része a nyakáig, válla, elülső lábainak felkarja és a pofa körüli szőrzet fehéressárga. Pofája rózsaszín. Fogófarkát felcsavarva tartja. A kifejlett állatok fej-testhossza 35 - 45 centiméter, farokhossza 50 - 55 centiméter, súlya 3,5- 4 kilogramm. A hím 25 százalékkal nagyobb a nősténynél.

A közönséges csuklyásmajom sokféle erdőtípusban előfordul, idős- és fiatal erdőkben, örökzöld- és lombhullatókban, száraz- és esőerdőkben, mangrovékban és hegyekben. A legtöbb közönséges csuklyásmajom az idős, örökzöld és a vízben bővelkedő erdőket kedveli.

Az állat általában 20 fős csoportokban él. A csoportokban mindkét nem megtalálható. Tápláléka gyümölcsök, növényi részek, rovarok és egyéb gerinctelenek, de gerincesek is, köztük gyíkok, békák, madárfiókák és kisemlősök. A táplálék megszerzéséhez és védelem céljából tárgyakat is használnak. Bundájukhoz gyógynövényeket dörzsölnek.

A közönséges csuklyásmajom kis mérete ellenére hosszú életű, akár 50 évet is élhet. E majomfaj csoportjaiban több hím is párosodhat több nősténnyel, nem csak a vezérpár szaporodik. A közeli rokonok kerülik az egymással való párosodást, amely kivételes szokás az újvilági majmok között. A párosodás körülbelül 2 percig, a vemhesség 5 - 6 hónapig tart. A száraz időszakban, december - április között, 1, néha 2 kölyök születik. A kölyök 6 hétig "utazik" az anyja hátán, 3 hónaposan már kezdi felfedezni környezetét. Az elválasztás 6 - 12 hónap után történik meg. A kölyköt a csoport összes tagja, nemtől függetlenül, gondozza. Az ivarérettséget 3 évesen éri el. A nőstény 7 évesen ellik először, ezután minden 26 hónapban egyszer. A hím csak 10 éves korától párosodhat (valószínű, hogy addig nem engedik az idősebb hímek).

   



Mókusmajomformák (Saimirinae)

Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat.

Mint a sűrű erdőkben élő állatok többsége, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely a madárcsicsergésre hasonlít, sokféleképpen variálható. Más - más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből várható a támadás.


Bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis)

Brazília, Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos. Testhossza 40 - 45 centiméter, farokhossza 35 centiméter, súlya 1 kilogramm. Rövid és tömött szőre a hátán olajbarna színű, hasán sárgás-narancssárgás.

A bolíviai mókusmajom csoportokban él. A csoportok nagysága 50 egyedtől egészen 500 egyedig terjedhet. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150 - 170 napos vemhességi idő után.

   

   

Közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)

Nem túl nagy termetű állat, a nőstény tömege 370 - 750 gramm, a hím 550 - 1150 gramm, testhossza 20 - 50 centiméter, a farok hossza 35 - 45 centiméter. Testének alapszíne sárga, szürkészöld árnyalattal, amely a hasoldalon sárgásfehérbe megy át. Arcán és fülein a szőrzet sok helyen fehér, farka vége fekete.

   

   

Élőhelye Kolumbiától, Paraguayig terjed, főként a sűrű erdőségeket kedveli, testalkata is ehhez idomult. Elterjedési területén az egyes populációkat a folyókon kívül a nagy távolság is elválasztja egymástól. A közönséges mókusmajom vemhességi ideje 150 - 170 nap, az utódok száma általában csak egy.


Pókmajomfélék (Atelidae)

A pókmajomfélék Közép - és Dél - Amerika erdős részein élnek, Mexikótól Észak - Argentínáig megtalálhatók. Ezek a majmok kis- és középméretűek, az újvilági majmok között, a pókmajomfélék a legtermetesebbek, 35 - 75 centiméteres a fej - törzs hosszuk. Három csoportjuk közül a bőgőmajmok a legnagyobbak és a pókmajmok a legkisebbek, míg a gyapjasmajmok átmenetet képeznek a két előbbi csoport között. A család legfőbb jellemzője a fogófarok, az úgynevezett "harmadik kéz", amelynek segítségével a majmok könnyebben és biztonságosabban másznak az egyik fáról a másikra. A pókmajmok végtagjai hosszúak és karcsúak, a farok belső vagy alsó részén nincs szőrzet. A farkuk ötödik végtagként szolgál, kiválóan fogózkodnak vele. Az állat még kisebb tárgyak, táplálékdarabok felszedésére és hordására is használja.

A majmok ujjain és lábujjain körmök találhatók. A legtöbb fajnak sötétbarna, szürke vagy fekete a bunda színe, gyakran világosabb mintázattal.

Fánlakó, nappali állatok, többségük élőhelye az esőerdő, azonban néhány bőgőmajomfaj a szárazerdőkben és az erdős füves területeken is megél. Táplálékuk főleg gyümölcsök és levelek, a kisebb fajok rovarokra is vadásznak. Ezek a majomfélék, - fajtól függően - legfeljebb 25 fős csoportokban élnek. A csoportban egyaránt találhatók nőstények és hímek is. A bőgőmajmok esetében egy hím több nőstényen "uralkodik", míg más fajoknál a hímek között ranglétra jön létre.

180 - 220 napos vemhesség után, a nőstények 1, ritkán 2 kismajmot hoznak világra, általában 1 - 3 évenként ellenek; meghatározott szaporodási időszakuk nincs.

A legnagyobb veszélyt a húsukért való vadászat, valamint az illegális fakitermelés jelenti számukra, mely az életterüket csökkenti.


Pókmajomformák (Atelinae)


Sárgáshomlokú pókmajom (Ateles belzebuth)

Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Homlokán, végtagjainak belső oldalán és mellén sárgás árnyalatú a szőrzete. Neve innen ered.

      


Feketeképű pókmajom (Ateles chamek)

Nyugat-Brazíliában, Kelet-Peruban és Észak-Bolíviában az alföldi erdőkben él. A faj azért kapta ezt a nevet, mert az arca is fekete. A farka hosszabb, mint az állat teste. Az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett kategóriában tartozik.

   

   


Barnafejű pókmajom (Ateles fusciceps)

Közép és Dél-Amerika esőerdeiben honos. A testhossza 40 - 55 centiméter, a farka sokkal hosszabb, elérheti a 60 - 85 centimétert. Arctükre, száj és orr, valamint szemtájéka szőrrel kevésbé fedett, egyes példányoknál egész világos rózsaszínbe hajló drappos árnyalatú.

   

A barnafejű pókmajom a leginkább veszélyeztetett főemlősök közé tartozik. Az elmúlt 45 évben a populáció több mint 80 százalékkal csökkent, ezért az IUCN a kihalófélben lévő fajok közé sorolja.


Geoffroy - pókmajom, vagy ékes pókmajom (Ateles geoffroyi)

Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador, Panama és Kolumbia területén honos. Hasoldala, valamint végtagjainak belső oldalai sárgás - barnás szőrrel fedettek, mely a mellkason akár fehérbe is fordulhat.

         


Barna pókmajom (Ateles hybridus)

Argentína és Brazília területén honos. Elsődleges és másodlagos erdők lakója az Atlanti - óceán partvidékén. Testhossza 45 - 60 centiméter, ezen felül a farka 50 - 70 centiméter, valamivel hosszabb mint a teste. A hím kicsivel nagyobb, mint a nőstény.

Kisebb 2 - 11 fős csapatban keresgéli levelekből, virágból és gyümölcsökből álló táplálékát.

  


Fehérképű pókmajom (Ateles marginatus)

Brazília területén honos. Természetes élőhelye az esőerdőkben, általában a lombkorona felső szintje. A hím fej - test hossza 50 centiméter, a nőstény 30 - 50 centiméter, a farok hossza 60 - 75 centiméter. Homlokán és a pofa két oldalán világosabb, alkalmanként fehér a szőrzet.

   

   


Fekete pókmajom (Ateles paniscus)

A fekete pókmajom elterjedési területe korábban messze északig (egészen Mexikóig) terjedt. Ma főként az Amazonas-menti terület szívében, Guyanában, Brazília északnyugati részén, Peru keleti és Bolívia északi területein találkozhatunk vele.

Az állat fej - törzs hossza 40 - 60 centiméter, farok hossza 65 - 85 centiméter. Testtömege 7,5 - 9,5 kilogramm. Bundája fekete, pofája csupasz. Kezén négy hosszú, csupasz ujj és egy egészen rövid hüvelykujj található, melyek inkább alkalmasak kapaszkodásra, mint tárgyak megfogására.

A fekete pókmajom maximum 20 évig él.

   


Szürke gyapjasmajom (Lagothrix lagotricha)

A szürke gyapjasmajom Venezuelától Kolumbián át Ecuador keleti részén, Észak - Peru, Brazília és Bolívia érintetlen esőerdeiben található meg. Kolumbiában és Peruban a leginkább vadászott és veszélyeztetett főemlős. Az esőerdők irtása veszélyt jelent számára.

Az állat fej - törzs-hossza 40 - 65 centiméter, farokhossza 55-75 centiméter. A hím testtömege 6,5 - 10,8 kilogramm, a nőstényé 5,5 - 8 kilogramm.

A vastag, gyapjas, puha bunda színezete a szürke, a barna és a fekete között ingadozik. Pofája szőrtelen, sötétebb a bundánál, sőt többnyire fekete. Erős, izmos végtagjai és hosszú körmei segítségével mászik az ágakon. Farkát hosszú, dús szőrzet borítja, kivéve a végét, amely csupasz és emiatt fogásra alkalmas.

A szürke gyapjasmajom nappal aktív és társas lény. Tápláléka gyümölcsök, mogyoró, levelek és rovarok.

Az ivarérettséget 6 - 8 évesen éri el. A párzási időszak egész évben tart. A vemhesség 205 - 210 napig tart, ennek végén egy kismajom születik. Élete első 2 - 4 hetében az egyetlen kölyök anyja hasi bundájába kapaszkodik. Azután felmászik a hátára és az elválasztásig ott is marad. Az állat 25 évig él.

   


Bőgőmajomformák (Alouattinae)


Fekete bőgőmajom (Alouatta caraya)

Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay területén honos. Testhossza 50 - 65 centiméter, a súlya 6,5 kilogramm. A hím fekete bőgőmajomnak fekete, a nőstény és kölyök fekete bőgőmajomnak szalmasárga bundája van.

A bőgőmajom csoport 1 - 3 hímből és 7 - 9 nőstényből áll. Az állat a nap 80% - át alvással tölti. A vadonban 15 évig, de állatkertben 20 évig él. Levelekkel táplálkozik.

   

   


Barna bőgőmajom (Alouatta fusca vagy Alouatta guariba)

Kolumbiában és Venezuelában honos. A többi pókmajomhoz hasonlóan a farkuk ötödik végtagként szolgál. A hímek tömege 10 kilogrammnál nehezebb, a nőstény tömege eléri a 7 kilogrammot, a farka 75 - 80 centiméter hosszú. A mellkas szőrzete lényegesen világosabb.

      


Mexikói bőgőmajom (Alouatta pigra)

Mexikóban, Belizében és Guatemalában honos. A mexikói bőgőmajom szőrzete fekete, a fiatal állatoknak világosabb. A hím 10 - 12, a nőstény 5 - 6 kilogramm tömegű. Az IUCN a veszélyeztetett fajok közzé sorolja a mexikói bőgőmajmot.

   

   


Vörös bőgőmajom (Alouatta seniculus)

Élettere Kolumbia és Venezuela északi részétől délre az Amazonasig terjed. A hím testhossza 50 - 70, a nőstényé 45 - 55 centiméter. Farokhossza 45 - 75 centiméter. A hím testtömege 6,5 - 8, a nőstényé 4,5 - 6,5 kilogramm.

Szőrzete hosszú és selymes, színe barnás - narancsszínűtől a vörösig terjedhet. Pofája előreugró és szőrtelen, de szőrzet keretezi. Orra széles, karja és lába hosszú, erőteljes felépítésű. A fogókéz erős és ügyes. Farka izmos és hosszú, az ágakon való fogódzkodásra alkalmas, sűrű szőrzet borítja az utolsó harmad alsó részéig, amely teljesen szőrtelen.

A bőgőmajom nappal aktív és különböző nagyságú csoportokban él. Reggelente és esténként, vagy amikor más bőgőmajom csoport közeledik a vadászterületéhez, nagyon hangos bőgést hallatnak.

   

Táplálékát főként levelek, gyümölcsök, virágok, mogyoró és magok alkotják, de alkalmanként fogyaszt kisemlősöket, hüllőket és madárfiókákat is.

Az ivarérettséget 3,5 - 4 évesen éri el. A párzási időszak egész évben tart. A vemhesség 185 - 195 napig tart, ennek végén 1 kölyök születik. A kölyök kétéves korban válik önállóvá. A nőstények csak kétévente ellenek.


Sátánmajomfélék (Pithecidae)


Sátánmajomformák (Pitheciinae)


Skarlátarcú majom (Cacajao calvus)

A skarlátarcú majom elterjedési területe az Amazonas-medence viszonylag kis területére korlátozódik. Az állatok fej - törzs hossza 37 - 57 centiméter, farokhossza 15 - 20 centiméter. Átlagos testtömegük 4 kilogramm körüli. A majom szőrzete hosszú és sűrű. Színe a sötétbarna és az aranyvörös között változik. Arca csupasz hússzínű, illetve élénkvörös. Árnyalata utal a majom kedélyállapotára, a hím esetében pedig a nemi izgalomról ad jelzést.

  

 

A skarlátarcú majom nappal aktív, és 15 - 30 egyedből álló csoportokban él. Tápláléka gyümölcsök, levelek, magvak, virágok és alkalmanként rovarok.

Az ivarérettséget 3 - 4 éves korban éri el. A párzási időszak egész évben tart. A 6 hónapos vemhesség végén egy kölyök születik, amelyik akár 3 évet is az anyja közelében tölthet. Az egész család óvja és gondozza.


Fehérarcú sátánmajom (Pithecia pithecia)

A fehérarcú sátánmajom Venezuelában, Brazíliában, Francia Guyanában, Guyanában és Surinameban él. A fehérarcú sátánmajmok kisméretű majmok, hosszú farokkal. Durva szőr fedi testüket, mely fekete, szürke, vagy vöröses barna. Az arcukat fehér szőr borítja, fejükön csukja szerű bozont van. Testük alkalmazkodott a fán történő életvitelhez, erős hátsó lábukkal képesek nagy ugrásokra. Testük 30 - 50 cm hosszú, súlyuk legfeljebb. 2 kilogramm.

   

A fehérarcú sátánmajmok nappali, félénk, óvatos állatok. Esőerdők lakói, fákon élnek, és csak kivételes esetekben jönnek le a földre. Nagy távolságokat képesek átugrani. Ágak alkotta fészekben alszanak összekuporodva.

Étrendjük 90%-a gyümölcs, kis mértékben leveleket, virágokat, és rovarokat is esznek. A fehérarcú sátánmajmok szaporodása nem szezonális, a 150 - 180 napos vemhesség után a nőstény világra hoz egy majomgyermeket. Az újszülött elválasztása 4 hónap után történik, és 3 év után lesz érett felnőtt. Várható élettartamuk 30 év.


Kabócamajomformák (Callicebinae)


Vöröshasú kabócamajom (Callicebus moloch)

Brazília északkeleti részén honosak, s az ország középső részén is fellelhetőek. Szeretik a folyóparti erdőségeket, ezen belül is a sűrűbb részeket.

Ez a faj leginkább sárga vagy vörös gallérjáról és hasi szőrzetéről ismerhető fel. Hátoldala szürke-szürkésbarna, arca fekete, ezért füstös képű kabócamajomnak is szokták nevezni. A nőstények hasa fakóbb, s gallérjuk nem olyan kivehető. Arcuk lapos, orrlyukaik kifele néznek, körülötte fehér szőr nő. Egyes alfajok szeme felett fekete bunda van. Szemük barna, nagy és kerek. Füleik nem olyan szőrösek, mint családjuk más társainak, de a szőr itt is dús. Farkuk hosszú, s bozontos. Végtagjaik szürkésbarnák, valamely alfajnál vörösek, kézfejük fehér, tenyereik szürkék.

  

 

4 - 6 fős csoportokban élnek. Lassú mozgásuk, s fakó színeik jó álcázzák őket az alsó lombkoronaszinten. Egész nap gyümölcsök után kutatnak, s nem lehet őket egykönnyen észrevenni. Bizonyos időszakokban hangjukat is hallatják, közölve a szomszédos kolóniákkal területük határait.

 

A nőstény és a hím szoros és hosszantartó párkapcsolatban élnek, s együtt nevelik a kölyköt, egészen addig, amíg az apa nem veszi át a gondozását, s megtanítja a fontosabb dolgokat, ekkor tanulja meg a kölyök az alapvető "képességeit".


Keleti kabócamajom (Callicebus personatus)

Brazília keleti felén honos, az Atlanti - óceán part menti esőerdeiben, ezért az amerikaiak Atlanti majom néven ismerik.

Testhossza 90 centiméter, ebből 50 - 55 centiméter a farok. Testfelépítése zömök, bundája sűrű. Arca kerek, sötét; orra lapos, orrlyukai kifele néznek, s tágak. Háta barnásszürkétől barnásvörösig változhat. Homloka általában szürke. Fontos ismertetőjele az arc körüli fekete szőrzet, mivel bundája az egyes alfajoknál nagyon változó színekben játszik. Végtagjai szürke és barna színűek. Tenyere és kézfeje sötét. Hasi oldala a legtöbb esetben fakó barna, vagy szürkésbarna. Farka vastag, hosszú és bozontos, vörösesbarna és sárgásvörös szokott lenni.

Életmódjuk jellemző a családra. Csoportosan, kis kolóniákban élnek, egész nap együtt vannak. Lassan mozognak az ágak között, mivel az alsó szintet szeretik az erdőben könnyű észrevenni őket. Fő táplálékuk gyümölcsök, rovarok és levelek, ezeket együtt kutatják fel. Territóriumuk határait énekükkel tudatják a rivális csoportokkal. Estére összegyűlnek egy megszokott helyen, ahol "közös foglalkozással" ütik el az időt. Az éjszakát a lombok között töltik.


Rezes kabócamajom (Callicebus cupreus)

Brazília és Peru területén honos. A természetes élőhelyei az síkvidéki trópusi és szubtrópusi erdők. Háta barna színű, hasa vörös. Szőre dús, s középhosszú. Arca szürke vagy szürkésbarna. Orrlyukai hosszúak és szélesek. Szemei világos, s sötétbarnák is lehetnek. Füleit szőr fedi, farka 40 - 45 centiméter, teste körülbelül 40 centiméter. Végtagjai rövidek, s barnák. Kézfeje és tenyere sötét.

  

Ez a faj 5 - 10 fős kolóniákban él. Egész nap együtt járják az erdőt, miközben néha megállnak táplálkozni. Az érett gyümölcsöket kedvelik, így a lombkoronaszint közelében mozognak. Félénk állatok, s bármilyen zajra felfigyelnek. Ekkor egyikük riasztja a többieket, s az erdő belseje felé próbálnak rohanni. A nap folyamán egyszer - kétszer közös koncertet tartanak, az egymással való kommunikáció érdekében. Estére beljebb húzódnak, s ekkor már nehéz őket észrevenni. Az erdő sűrűjében töltik az éjszakát.

   

Szaporodási időszaka november és március között van. Átlagosan egy utódja 130 - 135 napos vemhesség után születik.


Örvös kabócamajom (Callicebus torquatus)

Dél - Amerika északi és középső területén honos. Legfőbb élőhelye az Orinoco és a Rio Negro partja, valamint az Amazonas szinte egész északi oldala. A folyó menti esőerdőket kedveli, de a dzsungelek sűrűjében is találkozhatunk kolóniáikkal.

Családjának egyik legszebb képviselője. Testhossza 90 centiméter, ebből 50 centiméter jut a farokra. Az állatot sötétbarna, olykor fekete, dús szőrzet fedi. Arca világosszürke árnyalatú, lapos és kerek. Orrlyukai szélesek, s kifele néznek. Szeme világosbarna. Füle elálló, s szőr borítja. A nyakán egy 20 - 25 centiméter széles, fehér örv figyelhető meg, emellett kisebb sörény is felfedezhető rajta. Végtagjai, s hasi szőrzete sötétebb árnyalatú, mint alapszíne. Hátsó és mellső végtagjai közel esnek egymáshoz. Kezei külső része fehér, olykor sárgás színű, tenyere fekete. Ujjai hosszúak, kapaszkodásra, s ágak lehúzására alkalmasak. Farka vastag, s ezt is barna szőrzet takarja, melyet egyensúlyozásra használ.

Kisebb csapatokban él, egy vagy néhány család együtt. A nap nagy részében különféle gyümölcsök után jár, és közben megfordul az erdő egész területén.

Az erdőben messze elhallatszik a hímek és nőstények röfögő hangja, de ezt csak akkor hallatják, ha semmi nem zavarja őket. Félénk állatok, így óvatosan haladnak a fák közt. Meneküléskor a vastagabb ágakat keresik, és nem adnak ki hangokat. Kedvelik a folyópartokat, mert itt könnyen vízhez juthatnak, s a táplálék is bőségesen megterem. Nappal aktívak, éjszakára behúzódnak az erdő sűrűbb részeibe, s a fák tetején térnek nyugovóra.


Éjimajomfélék (Aotidae)

Egészen az 1960-as évekig mindössze egy fajukat ismerte a tudomány, az Aotus trivirgatus-t, és azt egyszerűen éji majomnak hívták. Ezen belül megkülönböztettek néhány alfajt. Azóta több DNS-szintézisen alapuló vizsgálat igazolta, hogy a korábban egységesként kezelt faj valójában több különálló fajra bontható. A torokszínezetük alapján a fajokat két csoportba sorolják, megkülönböztetve a "szürketorkú éjimajmok" és a "vöröstorkú éjimajmok" csoportját.


Szürketorkú éjimajmok csoportja


Keleti éjimajom vagy közönséges éjimajom (Aotus trivirgatus)

A keleti éjimajom Venezuelában és Brazília északkeleti részén él.

Az állat fej-törzs hossza 25 - 35 centiméter, farokhossza 310 - 340 centiméter és testtömege 600 - 1000 gramm. Szőrzete rövid, sűrű és puha, barna vagy szürke színű, az állat mellén világosabb. Fehér pofarajzolatát három fekete csík fogja keretbe. Szorosan egymás mellett ülő, hatalmas szemeivel sötétben is jól lát. Az orrlyukak nagyon távol vannak egymástól. Farka hosszú és bozontos, az ágakon futkározás közben egyensúlyozásra szolgál.

A két szülő és kölykeik kis családokat alkotnak. Általában éjszaka aktív, de néha nappal is keres táplálékot. Étrendjét gyümölcsök, levelek, magok, rovarok, néha kisebb emlősállatok alkotják. A vadonban legfeljebb 25 évig él.

       

Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak egész évben tart. A vemhességi idő 125 - 135 napig tart, ennek végén 1, néha 2 kölyök születik. Születésekor egy kölyök 100 grammot nyom. A szülők másfél évig gondozzák, így 2 - 3 különböző korú kölyök is lehet egy családban.


Vöröstorkú éjimajmok csoportja


Déli éjimajom vagy Azara-éjimajom (Aotus azarai)

Dél-Brazíliában, valamint Bolívia, Paraguay területén továbbá Argentína északkeleti részén elterjedt, egyike a legkisebb majmoknak. A farok hossza nagyjából 320 - 400 milliméter, a test - fej hossza mintegy 240 - 370 milliméter. Szemei nagyok, érzékeli a színeket. Szőrzete rövid, vastag, fülei kicsik. Színezete szürkés, barnás, vöröses, az arc fehér a szem körül. A vemhességi idő 125 - 135 nap. Ezt követően 1 - 2 kölyköt hoznak világra. A szoptatás általában 5 - 12 hónapig tart. A hím és az idősebb testvérek aktívan részt vesznek az utódok gondozásában. Élettartamuk 20 évre tehető.

   

   


Andoki éjimajom (Aotus miconax)

Egy kis területen él Peru északi részén. A felnőttek súlya körülbelül 1 kilogramm, testhossza 50 cm. Színe szürke és világos barna, fekete és fehér jegyekkel az arcon. A mellkas, a has és a felső végtagok narancssárga árnyalatúak.

A faj monogám, családi csoportokban él. Tápláléka főképp levelekből, rügyekből és rovarokból áll. Veszélyeztetett faj. A fő veszélyt az éjszakai majomra az engedély nélküli erdőirtások miatti élőterület csökkenése, a vadászat és a kisállat-kereskedelem jelenti.

   


Nancy Ma éjimajom (Aotus nancymaae)

Peru északkeleti területein és Brazília északnyugati részén honos. Kistermetű, súlya 550 - 950 gramm, testhossza 55 - 75 centiméter.

3 - 6 fős létszámú kis csoportokban él, melyek önállóak, nem lépnek kölcsönhatásba egymással. Területvédő, a behatolókkal szemben agresszív. Étrendjük főleg gyümölcsökből, nektárból, virágokból és rovarokból áll.

   


Feketefejű éjimajom (Aotus nigriceps)

Peru keleti részén és Nyugat-Brazíliában élnek, a legaktívabbak hajnalban és alkonyatkor. Fő táplálékuk gyümölcsök, nektár és virág, levelek, és rovarok. Monogám életmódot folytatnak, a kis csoportokban egy felnőtt pár és a különböző korú utódok élnek együtt. Az utódok gondozásában a hímek és az idősebb testvérek is jelentős részt vállalnak. Az ivarérettséget 2 éves korukban érik el. A kifejlett állat testtömege 850 - 1000 gramm közötti.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe