A búbos banka


A búbos banka (Upupa epops) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez tartozó a bankafélék (Upupidae) családjába tartozó Upupa nem egyetlen faja, nyolc alfaja ismert.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1989-ben, 1990-ben és 2015-ben "Az év madarává" választotta.



Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is fészkel, telelni Afrika középső részére vonul. Izrael nemzeti madara.

A nyílt állományú, rétekkel, legelőkkel szomszédos öreg erdők lakója, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Megjelenik az emberek közelében is.

Testhossza 25 - 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 45 - 50 centiméter, testtömege 45 - 90 gramm. Röpte lepkeszerűen hullámzó.

   

Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul.

A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdássárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással.

A farok fekete. A faroktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4 - 5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér-fekete.

   

A fiatalok elmosódottabb, halványabb színezetűek. A bóbita nem olyan fejlett, mint a felnőtteknél. A csőr enyhén lefelé ívelt, hosszú, csipeszszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötétbarna.

Tavasszal egész nap hallani a hímek messzire hangzó "up-up-up" kiáltását, amelyről a búbos banka tudományos nevét kapta. Hangadás közben tollait a torkán felborzolja, gyengén nyitott csőrét a melléhez szorítja. A búbos banka körülbelül június végéig hallatja hangját.

Fő eledelét a rovarok alkotják. A talajon keresgélve, a rövid füvű gyepet, a háztáji veteményesek és a szántók laza talaját szondázva vadászik főként férgekből, rovarokból és rovarlárvákból, kisebb részt apró gerincesekből, gyíkokból és kisrágcsálókból álló táplálékára, amelyeket a földből is kiszed. Hosszú, hajlott csőre ideális eszköz a homokos és a mezőgazdasági területek, konyhakertek puha talajának, a mezei tücsök és lótücsök "lótetű" járatainak szondázására, ezért ez a két termetes rovarfaj előkelő helyet foglal el a zsákmánylistáján.

   

Eredeti élőhelyét a fákkal, facsoportokkal tarkított sík és dombvidéki nyílt területek jelentették, de jól alkalmazkodott a legeltetés, földművelés által átalakított kultúrtájhoz, beleértve a tanyasi, falusi környezetet és a városokat is, ahol táplálkozó- és fészkelőhelyet egyaránt talál.

Elsősorban harkályfélék által készített faodvakban, de sziklás üregekben, sőt emberi településeken a tetők réseiben is fészkel.

   

   

Urbanizálódó (emberkövető) madárként újkeletű problémát jelent számára is a régi, elavult, gyakran szigetelés nélküli épületek felújítása, ami a potenciális fészkelőhelyek jelentős részét megszünteti. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a versengés a harkályok vájta természetes faodúkért, ahol a lakott területeken fő vetélytársa a seregély.



Fészket nem épít, 5 - 8 tojását (naponta egyet - egyet) egy esőtől védett üreg aljára rakja.

A kotlási időszak május első felében kezdődik.

Annak érdekében, hogy a fiókák közel azonos időben keljenek ki, a tojó a 16 - 19 napig tartó kotlást az utolsó tojások lerakásakor kezdi.

Csak a tojó kotlik, ezalatt csak rövid időre hagyja el a költőüreget. Vadásznia nem kell, mivel a hím folyamatosan hordja számára a táplálékot.

   

A tojások kikelését követő napokban a tojó továbbra is a fészekben marad, melengeti a csupasz fiókákat, átveszi a hímtől a táplálékot és egyesével eteti a fiatalokat.

   

Később, amint a gyorsan cseperedő fészekalj étvágya jelentősen megnő, a tojó is csatlakozik párjához és ketten hordják az élelmet.

   

   

A fiókák három-négy hetesen válnak röpképessé, és a kikelés után 26 - 27. nappal történik a kirepülés. Szüleik a fészek elhagyását követően még néhány napig a szabadban is etetik őket.

   

Évente akár kétszer is költhet. A fiókák és a kotló tojó fartőmirigyei a költési időben bűzös váladékot termelnek, a kicsinyek az odúba hatoló ellenséget jól célzott ürülékkel fogadják. Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett természetes és mesterséges fészkelőhelyeken kap szerepet a madarak védekező viselkedése, mikor híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé. Innen ered egyik népi neve, a fostos bugybóka is.

A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajokhoz hasonlóan a búbos bankát is elsősorban a hagyományost felváltó nagyüzemi agrárium tájátalakító hatása és a rovarölőszerek használata fenyegeti.

A legelőállat-állomány csökkenése és a tanyavilág elnéptelenedése, az erdősülés miatt csökken a számára kedvező rövid füvű gyepes élőhelyek, legelők területe.



A Szaharától délebbre vonulva további veszélyt jelent számára is, hogy a mediterráneumon és az arab világon áthaladva mértéktelen és értelmetlen vadászat áldozatai lehetnek.

Mind gyakrabban tizedelik az úton lévő állományokat a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek, a hideg és esős vagy épp ellenkezőleg, aszályos hetek, hónapok.

Ezeknek a hatásoknak tudható be, hogy állománya kontinensünkön és hazánkban is enyhén csökken. Ugyanakkor alkalmazkodóképességének köszönhetően ez a megfogyatkozás jóval kisebb mértékű, mint a legtöbb agrár-élőhelyen fészkelő és hosszú távú vonuló madáré.

Magyarországon védett, eszmei értéke 50000.- Ft.



A hazai költőállomány madarai nem csak eltöltik ott lent délen az időt, a legtöbb faj részben vagy teljesen a telelés hónapjai alatt cseréli le az előző évadban elkopott tollazatot. Ez az időzítés lehetővé teszi, hogy a dísztollak, a bóbiták és színek a hazaérkezéskor, az udvarlási ceremóniára tökéletes állapotban legyenek.

Fontos, hogy a madarak a lehető legjobb kondícióban érkezzenek meg a költőterületre, ahol több hónapig tartó megerőltető időszak következik számukra. Többnyire a hímek érkeznek először, hiszen rájuk hárul a fészkelőhely-foglalás nehéz feladata, és aki előbb érkezik, az választhat a legjobb minőségű területekből.

A búbos banka fák és harkályodúk hiányában szinte bármilyen üregben, kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, akár a talajon vagy ennek közelében is.

A közparkok nagy kiterjedésű nyírt gyepei, a háztáji és kiskertek környezete megfelelő táplálkozóhelyeket jelentenek számukra még a városokban is. Az odúköltő, de saját odút nem készítő madárfajokhoz hasonlóan a búbos bankák számára is a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelentheti az egyik legnagyobb problémát.

Az egyik legfontosabb, a lakott területeken bárhol, bárki által megvalósítható búbos banka védelmi beavatkozás a megfelelő fészkelőhely biztosítása.



"D" típusú madárodú javasolt méretei búbos banka számára

Alap: 25 x 25 centiméter,

Magasság: 35 - 50 centiméter,

Röpnyílás: 8 - 12 centiméter,

Elhelyezés: fasorok, kertek, tanyák, állattartó telepek környéke,

Kihelyezése: 2 méternél magasabbra, fatörzsre erősítve,

Fészekanyag: kevés forgács az odú alján.

 

Ügyeskedj! Te is el tudod készíteni.

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe