A barna medve


Európában általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Jelentős számban él az erdélyi Kárpátokban, de stabil állományai élnek Szlovákiában az Alacsony- és a Magas-Tátrában, a Fátrában, valamint a Szlovák Paradicsomban is. Magyarország mai területéről az 1850 - 1860-as években kipusztult. Az 1990-es évek közepétől - a szlovákiai állomány gyarapodásával párhuzamosan - történtek szórványos észlelések a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükkben is. 2014 elejétől pedig újra állandóvá vált a jelenléte Salgótarján környékén, és télen már bizonyítottan át is telelt. A medve a felvidéki erdőségekből az Ipoly-völgyön keresztül juthat el a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyekre (Börzsöny,Mátra, Bükk). 2015-ben az Aggteleki-karszton is felbukkant egy példány.

Az európai barna medve bundája általában barna színű, innen ered a neve is. Azonban a bunda színe a sárgás-barnától a sötét barnáig, a vöröses-barnáig, és néhány esetben a feketésig változhat. Albinó példányok is előfordulnak.

Szőrzete sűrű és legfeljebb 10 centiméter hosszú. Feje általában kerek, kis lekerekített fülekkel. Széles koponyája van. Szájában 42 fog ül. Igen erős a csontozata.

   

Hatalmas mancsain 10 centiméteres karmok találhatók. Testtömege az élőhelytől és évszaktól függően változó. Egy átlagos kifejlett hím 260 - 360 kilogramm. A legnagyobb feljegyzett európai barna medve 481 kilogrammos és 2,5 méteres volt. A nőstények általában 150 - 250 kilogrammosak.

   

   

Az európai barna medve az ókorban inkább húsevő volt, táplálékának 80 százalékát állati eredetű táplálék alkotta. Ahogy az ember térhódításának köszönhetően élőhelye egyre szűkebb lett, a medve étlapja is megváltozott. Mindenevővé vált, megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt.

   

Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, a lárvák, a mézet pedig közmondásosan kedveli. A protein- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg.

   

Kiválóan másznak fára, a madarak, az odúlakó emlősök és a vadméhek fészkeit így dézsmálják meg.

      

Elsősorban az észak-amerikai medvék ismertek arról, hogy súlyos vámot szednek a vándorló lazacokból. Egy-egy kedvező folyószakaszon több medve is összegyűlik, hogy a vízben állva kapkodják ki az árral birkózó halakat.

   

   

   

A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresi fel.

Nem jellemző rá a territoriális viselkedés, az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos állatok, de a bő táplálékforrásoknál - lazachalászatnál vagy a gazdagabb áfonyásokban - többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetőek az egyedi erőn alapuló dominancia viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívebbek.

   

A nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart, de a melegebb vidékeken el is maradhat. A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred. Ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen, akár a negyedével is csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.

   

   

A nőstény medvék a 10 - 30 napig tartó párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1 - 3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt.

   

Május és június között párzanak, viszont a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendszerint 5 hónapot - a téli nyugalmi időszak kezdetéig - késik.

A vemhesség ezután 6 - 8 hétig tart, a gyámoltalan 2 - 3 kölyök télen születik meg.

A kezdetben mindössze 340 - 680 grammos bocsok gyorsan fejlődnek.

   

   

A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Nem csoda, hogy az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is). A nőstény csak akkor lesz újra fogamzóképes, ha a kölykei elhagyják vagy idő előtt elpusztulnak, ez magyarázza a hímek gyilkos szándékait.

A fiatalok 4 - 6 évesen válnak ivaréretté, de 10 - 11 éves korukig még nőnek. A természetben körülbelül 25 évet élnek, állatkertben azonban az 50 éves kort is megérhetik.

 

A medvék a természet legfenségesebb lényei közé tartoznak, és ha a vadonban látjuk őket az egy valóban felejthetetlen élmény. Ha azonban túl közel kerülünk hozzájuk, félelmetes élményben lehet részünk. Bár a medvetámadás ritka, ha olyan országba utazunk, ahol ezzel is kell számolnunk a természetben bolyongva, akkor nem árt felkészülnünk. Észak-Amerikában a barna medve évente átlag 2 embert öl meg, Skandináviában az elmúlt évszázadban, csak három halálos támadás történt.

   

A medvék zárkózott lények, és általában kerülik az embereket. Ezért fontos, hogy erdei túráidon jelezd neki, hogy ott vagy, beszélj hangosan, énekelj, vagy legyen nálad egy medvecsengő, így lesz ideje elmenekülni. Próbálj meg olyan nyílt helyeken menni, ahol a medve messziről láthat (vagy te láthatod őt). A kutyádat hagyd otthon vagy kösd meg! Ha látsz medvenyomokat, ne kövesd, hanem hagyd el a területet. Soha ne lepd meg a medvéket!

 

A trófea a vadász élményeinek tárgyi emléke, mint győzelmi jel. Vadászati értelmezésben a zsákmány időálló, megőrizhető része, amely jellemző a vad nemére, korára, minőségére. Barna medve esetében trófeának számít a koponya és a bőr.

A legnagyobb európai barna medve állomány Oroszországban található, - főleg az Uráltól keletre, - Szibéria hatalmas erdőiben.

Nem véletlen, hogy a barna medvét Oroszország hagyományosan katonai és politikai szimbólumának tekintik, az Egyesült Oroszország Párt jelvényében is szerepel. Ez a medvefaj Finnország nemzeti állata.

Horvátországban az európai barna medve látható az 5 kuna értékű érmén.

Kezdőlap Vissza a kezdőlapra                                    Emlősök Vissza az EMLŐSÖK menübe