Az egyiptomi vándorsáska


Az egyiptomi vándorsáska (Schistocerca gregaria) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a sáskák (Acridoidea) öregcsaládjába és a sáskafélék (Acrididae) családjába tartozó faj.

Hatalmas rajai évezredekig veszélyeztették Észak-Afrika és a Közel-Kelet megélhetését. Akár az emberiség által megtermelt összes élelem tizedét is képesek elfogyasztani. Gyorsan mozognak, ezért nagyon veszélyes kártevő. A legutóbbi nagyobb sáskajárás 2004 - 2005-ben Nyugat-Afrikában okozott éhínséget.

A nyugalmi időszakokban az egyiptomi vándorsáskák a Mauritániától a Szaharán és az Arab-félszigeten át Északnyugat-Indiáig terjedő 16 millió négyzetkilométeres területen élnek. A rajok azonban ennél sokkal messzebbre is eljutnak, így Spanyolországba, Oroszországba, Nigériába, Kenyába, Kelet-Indiába és Délnyugat-Ázsiába. Összesen 60 ország, 32 millió négyzetkilométer szenvedhet el sáskajárást.

Az Afrika területén vándorló sáskák a több hónapos út során 3000 - 5000 kilométeres távolságokat tesznek meg.

A hím hossza 60 milliméter, a nőstényé 80 milliméter.

   

Hím és nőstény vándorsáska

   

Az egyiptomi vándorsáskának két megjelenési formája létezik. A homokszínű példányok magányosan élnek, amikor azonban hatalmas rajokban útra kelnek, élénk sárga, narancssárga és fekete színt öltenek.

Az egyiptomi vándorsáska potroha igen mozgékony, mivel szelvényekből áll. Ez különösen a nőstényeknek jelent előnyt, mert a peterakás során a potroh segítségével ás lyukat a talajba.

 

A rovarnak két pár hártyás szárnya van. A hátsó pár szárny kétszer olyan nagy, mint az első pár.

   

Ízületekkel tagolt ugrólábai, erős izmokkal van ellátva. A lábak végén karmok és párna könnyítik meg a járást.


A sáska a szagokat rövid, ízekből álló csápojaival érzékeli. Szájszerve egy pár erőteljes, fogazott csáprágó a növények lerágásához.

Az egyiptomi vándorsáska magányosan vagy hatalmas, vándorló raj tagjaként él, amelynek létszáma akár 50 millió is lehet. Tápláléka levelek, növényi szárak, gyümölcsök és virágok. Nem válogatós, minden növényt megeszik. Minden nap a saját testsúlyával (2 gramm) megegyező súlyú táplálékot fogyaszt. Az állat körülbelül 8 hónapig él.

A nőstény több, 80 - 100 darab petét tartalmazó petecsomót rak a talajba. A petecsomót burok védi, amely meg is keményedik.

   

Peterakás és petecsomók a burokban

A peték kifejlődéséhez a trópusokon 10 - 14 nap, a hűvösebb éghajlatú területeken 70 nap telik el. Amikor a lárvák (nimfák) kikelnek, rövid idő múlva már úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített változatban. Ezt követően 5 lárvastádiumon mennek keresztül, mely 5 hétig tart, közben minden vedlés után nagyobbak lesznek. Az utolsó stádiumban a sáska szárnyat növeszt.

Ha elég eső esett ahhoz, hogy sok pete keljen ki és a növényzet is megfelelően fejlődik, akkor a nimfák összegyűlnek. Színük zöldről fekete-sárgára, a kifejlett egyedek pedig barnáról pirosra vagy sárgára váltanak. Testük megrövidül, és feromont bocsát ki, amely vonzza fajtársaikat, így a nimfák kis csapata hamarosan rajjá nő.

   

A sáskarajok a széllel haladnak, és a szél sebességét is felveszik. Naponta 100 - 200 kilométert tesznek meg, és a tengerszint felett 2000 méterre is felhatolhatnak. Mivel ennél magasabbra nem tudnak menni a hideg miatt, ezért a nagy hegyláncok a rajok útját állják. Nem hatolnak be az őserdőkbe, vagy Közép-Európába. A tengerek ezzel szemben nem jelentenek akadályt a repülni tudó kifejlett sáskák számára. A rajok rendszeresen átrepülik a Vörös-tengert, sőt, az 1987 - 1989 -es sáskajárásban tíz nap alatt átkeltek az Atlanti-óceánon is a Karib-szigetekre. Egy raj 1200 négyzetkilométert is elfoglalhat, négyzetkilométerenként 40 - 80 millió sáskával. A raj létszáma nemzedékenként 10 - 16-szorosára is nőhet.

   

Amerre jár, a raj mindenféle növényt feleszik, sőt, ürülékével a maradékot is mérgezővé teszi az ember számára.

   

Sáskajárás előtt és után

A 20. és a 21. század sáskajárásai: 1926 - 1934, 1940 - 1948, 1949 - 1963, 1967 - 1969, 1987 - 1989 és 2003 - 2005. 1915 márciusa és októbere között Palesztinában majdnem a teljes növényzetet elpusztította.

Afrika és Ázsia sáskajárástól fenyegetett országaiban fontos a korai figyelmeztetés és a megelőzés. A FAO Desert Locust Information Service (DLIS) szervezete Rómában napi rendszerességgel figyeli az időjárást, az ökológiai állapotokat és a sáskahelyzetet. Begyűjti az egyes nemzeti megfigyelőállomások adatait, és összeveti a műholdas felvételekkel, előrejelzéseket készít a csapadékra és a hőmérsékletre. Ez alapján hat hétre prognosztizálja a sáskák szaporodását és mozgását. Eredményeiről havi rendszerességgel megjelenő kiadványában tájékoztatja az érintetteket már az 1970-es évek óta. Az 1990-es évektől az eredmények megtalálhatók a Sáska előrejelzés oldalon. A FAO informálja az érintett országokat, a védekezésben is támogatja őket, sőt, összehangolja az egyes nemzeti stratégiákat.

   

A Desert Locust Information Service jelentése (2016. 10. 15-én került letöltésre.)

A kontrollálásban nehézséget jelent a nagy elterjedési terület, az infrastruktúra fejletlensége, a megfigyelésre és ellenőrzésre szánt források szűkössége. Emellett még a politikai súrlódások is akadályozzák a DLIS munkáját.

Jelenleg a védekezés fő eszközei a rovarirtó szerek kicsi koncentrált adagjai, amiket járművekről szórnak szét, vagy permet formában terjesztenek alacsony koncentrációban (ULV). A szer azután hat, miután a rovar érintkezésbe lépett vele, például belelépett, vagy evett abból a levélből, amire rászáradt. Ez kormányzati ügynökségek és speciális szervezetek feladata.

A sáskák természetes ragadozói és élősködői, mint a parazita legyek és fürkészdarazsak, madarak és hüllők nem sokat tudnak segíteni a már kialakult rajok ellen, hiszen étvágyuk nem tud lépést tartani a rajok növekedése mellett. A nyugalmi időszakokban viszont segíthetnek ellenőrzés alatt tartani a sáskákat.

A gazdák gyakran mechanikai módszerekkel próbálnak védekezni, például égetéssel és árokásással, de ez nagyon munkaigényes, és ha a sáskák nagy területet lepnek el, akkor nem is hatékony. Gyakran zajjal vagy égetéssel igyekeznek elűzni a rajt a földjükről, de ezzel a szomszédok földjére kergeti őket, ahonnan hamarosan visszatérnek.

   

A természetbarát védekezési módok közé tartozik az Azadirachta indica kivonata, a feromonok, a gombák és a baktériumok. Hatékonyságuk elérheti a hagyományos rovarirtószerekét, de lassabban ölnek, általában 2 - 10 nap alatt.

   

Az azadirachta indica levele, virága és termése

Alapvetően két csoportba sorolhatók: biokémiai vagy mikrobiológiai. A biokémiai szerek hasonlóak a természetben előforduló anyagokhoz, és nem mérgezők, csak összezavarják a rovarokat. Ide sorolhatók a feromonok. A mikrobiológiai szereket baktériumok, gombák, algák vagy vírusok állítják elő. Ezek a fajra jellemző betegséget okoznak a sáskákban.

Az 1990-es évek vége óta fejlesztettek egy szert, amit a Metarhizium acridum tömlősgomba termel. A Metarhizium gombák világszerte elterjedtek, és több rovarfajt is fertőznek. Az Metarhizium acridum az egyiptomi vándorsáskára és rokon fajaira specializálódott, ezért vált a termék aktív összetevőjévé. A terméket Afrikában Green Muscle néven forgalmazzák.

Repülőgépes sáskairtás Tanzániában

A vegyi rovarirtószerekhez hasonlóan permetezik ki, de azoknál lassabban hat. Az ajánlott adagolásban két hét alatt irtja ki a sáskák 90%-át. Leginkább a nimfák ellen hatásos, amelyek a termőföldektől távol, a sivatagokban gyülekeznek.

Előnye, hogy csak a sáskákra és a szöcskékre hat, így biztonságosabb, mint a vegyi irtószerek, ezért a sáskákat megevő ragadozók nem pusztulnak el, hanem folytathatják a sáskák ritkítását.

A biológiai irtószerek használata biztonságosabb, így vizek mellett és természetvédelmi területeken is bevethetők.

A Green Muscle-t a LUBILOSA Program keretében fejlesztették, amit 1989-ben a vegyi rovarirtószerek használata miatti aggodalom motivált az 1987-89-es sáskajárás elleni küzdelemben.

A projekt a kórokozó mikroorganizmusokkal foglalkozott, mert a sáskák túl mozgékonyak, gyorsak és termékenyek ahhoz, hogy a hagyományos biológiai módszerek eredményesek lennének.

A rovarok elleni gombákat hagyományosan csak nedves környezetben tekintik hatékonynak, ezzel szemben a Green Muscle még sivatagi körülmények között is eredményesen irtja a sáskákat és a szöcskéket. A LUBILOSA Program olajos keverékkel juttatja ki a spórákat. A főpróba ideje 2005 - 2006-ban következett el, amikor Mauritániában és Algériában sikerült a segítségével megelőzni egy sáskajárást.

A gomba által megbetegített sáskák lelassultak, így a madarak könnyen elfogták őket. A nimfák bandái egy hét alatt feloszlottak.

Rajképző és pusztító természete miatt az éhínség jelképévé vált a Közel-Keleten. Gyakran foglalkoznak a sáskajárással, így bekerült a Bibliába, a Koránba és több más írásba és filmbe is.

A terrarisztikában az egzotikus állatokként tartottak többsége ragadozó, azaz más állatokkal táplálkozik. Nem lehet a kutyákhoz, macskákhoz hasonlóan mesterségesen előállított száraz/nedves táppal etetni őket. A madárpókok, gekkók, kígyók és társaik élő eleséget követelnek, melyeket tenyésztőktől lehet beszerezni.

Főként az afrikai vándorsáskát használják tenyésztési és etetési célra. Jól szaporodnak és a tücsköknél kétszer, háromszor nagyobbra nőnek. Hátrányuk, hogy kitintartalmuk nagy, a pókok a sáskák lábait és szárnyait nem fogyasztják el, amik pedig igen nagy részt tesznek ki az egész testből. Mivel az eleség mozgékony, sok állatfaj számára a vadászat igazi próbatétel.

   

A rovarfogyasztás tudományos neve az ógörög éntomos (rovar) és phăgein (enni) szavakból alakult ki. Az entomophagia kifejezés ma már egyes, rendszertanilag nem a rovarok közé tartozó fajokra is kiterjesztődött, mint amilyenek a pókok, skorpiók. A rovarevés világszerte elterjedt és elfogadott maradt, miközben akadnak helyek, ahol a kulináriának ez a vonulata ma már jobbára csak viszolygást vált ki. E viszolygás oka vallási tabukra, vagy abból levezethető beidegződésekre csak részben látszik visszavezethetőnek, mivel a rovarevés nem számít eleve, s teljeskörűen tiltottnak. A judaizmus, kereszténység és iszlám által egyaránt szentnek tekintett Mózes Könyve a csapásként érkező, emiatt aztán utált, ám mégis táplálónak tartott sáskák (szöcskék) négy faja esetében megengedő marad.

  Mózes III. könyve így szól erről:

11:21. Csak azt ehetitek meg az összes négylábú* szárnyas férgek közül, amelyiknek lábain felül szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.

11:22. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab sásákát az ő nemével.

11:23. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig utálatos légyen néktek.

(*A bibliai szövegben négy lábról esik szó, azonban a rovarok hatlábúak, amit a Hexapoda név is jelez.)

Az engedélyezett (kóser, halaal) sivatagi sáskák tápértéke figyelemreméltó. Fehérjetartalmuk 65%, magasabb mint bármilyen marhahúsé, miközben zsírtartalmuk csekély.

Az ókor népei a sáskát nyersen is ették, ám gyakran sós vízben főzték, vagy a megszárított és a megőrölt rovarokat lisztbe keverték, s így sütöttek belőle kesernyés ízű (növelt fehérjetartalmú) kenyeret. Egy dombormű tanúsága szerint például a Bibliában is említett Sin-ahhe-eriba királynak, asszíria uralkodójának (Kr.e. 705-681) pálcikákra tűzött - vélhetőleg sült - sáskákat szolgálnak fel egy ünnepen. Az olaj kora előtt az öböl menti arab államokban ételek ízesítésére használták a sáskákat.

   

   

Megkóstolnád?

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe