A komodói varánusz


A komodói sárkány, komodói óriásgyík vagy komodói varánusz (Varanus komodoensis) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata), gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) legismertebb faja, az Indonéz-szigetvilág lakója. Csak pár kisebb szigeten él ez a hüllő, így a Kis-Szunda-szigeteken (Komodo-, Rintja-, Padar-szigeteken) a Komodo-szigetek Nemzeti Parkban és a Flores-sziget nyugati részén. A szigeteken nincs más húsevő állat, amely evolúciós versenyhelyzetet teremthetne.

A komodói varánusz a legnagyobb termetű gyíkfaj. A nőstény átlagosan 65 - 75 kilogramm tömegű és 2,3 - 2,5 méter hosszú, míg a hím 80 - 90 kilogramm tömegű és 2,6 - 3,2 méter hosszú. A legnagyobb talált példány 3,13 méter hosszú és 166 kilogramm tömegű volt. Teste erőteljes, hosszan megnyúlt.

Koponyája hosszúkás, erőteljes állkapoccsal. Szájában 60 körüli 2,5 - 3 centiméter hosszúságú, gyakran cserélődő recés fog található, melyek rágásra alkalmatlanok.

   

Lábai kissé emelik testét a föld fölé, ezért 20 kilométer/óra sebességnél gyorsabb futásra nem képes, de azt is csupán rövid távon. Úszni, sőt búvárkodni is tud, 4 - 5 méter mélységbe is alámerül.

   

A lábujjak karmokban végződnek. Pikkelyei kerekdedek, vastagok, ellenállók, egyszínűek, szürkésfeketék, vagy nagyon sötét szürkésbarnák.

   

Nyelve 30 centiméter hosszúságú villás, mellyel a szagokat érzékeli. Kedvező széljárás esetén a dögszagot 8 - 9 kilométer távolságból is kiszimatolja.

A legkésőbb felfedezett varánuszfaj. 1911-ben egy pilóta, kisrepülőgépe meghibásodása miatt, kénytelen volt a Komodo-sziget közelében a tengerre leszállni. Ő volt az első európai, aki látta a hatalmas gyíkot. Amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményéről, eleinte nem hittek neki. 1912-ben írták le először európai zoológusok, pedig a bennszülöttek már régóta ismerték ezeket a "szárazföldi krokodilokat".

Egykor azt gondolták, hogy Komodo a kontinenshez tartozott, és amikor levált a kontinensről, elszigetelten fejlődött tovább a faj. A 2009-es felfedezések szerint a sárkány Ausztráliából származik. Itt találták egy olyan állat maradványait, amely hozzá hasonló, de nagyobb méretű. Ez a Megalánia nem. A megalánia hatalmas, varánusz-szerű hüllő volt, a hossza 4,5 - 7 méter, a tömege 330 - 620 kilogramm között változott - vagyis kétszer-háromszor akkora volt, mint a komodói varánusz, amelynek őse.

A komodói sárkány ragadozó állat, természetes ellensége nincs, tehát csúcsragadozó. Szaglása kitűnő, így már messziről megérzi a zsákmány jelenlétét. Élő nagyvadat (szarvast, vaddisznót, majmot) csak ritkán tudnak elejteni, inkább kisebb állatokat fogyasztanak. Bogarakat, hernyókat, más rovarokat, kisebb tengerparti állatokat, tojásokat, sőt esetenként saját utódaikat is fölfalják (kannibalizmus).

Legkiadósabb táplálékuk azonban a döghús, melyre csoportosan járnak, kisebb-nagyobb darabokat kitépve egészben nyelik le azokat. Először a legnagyobb példányok esznek, a kisebbek - a hierarchiában elfoglalt helyüknek megfelelően - később jutnak a táplálékhoz. Az áldozatból kitépett nagy darab húst és a kisebb emlősöket - például kecske - egy darabban nyelik le. Ezt a lazán illeszkedő állkapcsuk, rugalmas koponyájuk és hatalmasra bővülő gyomruk teszi lehetővé. Még a dög csontjait, koponyáját is elfogyasztják, ha képesek azt lenyelni.

   

   

A nyelés közbeni fulladás elkerülésére - mivel az hosszú folyamat, 15 - 20 percig is eltarthat - nyálmirigyeik bő váladékot termelnek, mely kenőanyagként szolgál, valamint a nyelvük alatt lévő kis csövecske közvetlen utat biztosít a levegő számára a tüdő felé.

   

Egy alkalommal képesek testtömegük akár 80%-ának megfelelő táplálékot is befalni. Anyagcseréjük lassú, a nagy sárkányok évi 12 étkezéssel is beérik. Nem egy esetben hallhatunk arról, hogy komodói sárkány embert falt föl, hisz minket is zsákmánynak tekint.

A varánusz harapása bármely állatra nézve végzetes. Egy ideig a szájüregben található kórokozó baktériumoknak tulajdonították, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak, így a megharapott vad még el tud menekülni a gyík elől, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Az újabb kutatások ezt már kizárják, sokkal inkább a varánusz szájában található méregmirigyek okozzák a megharapott vad halálát.

A párzási időszaka májustól augusztusig tart, és a tojásrakásra szeptemberben kerül sor. Húsz tojást rak, sokszor ásótyúkok elhagyott fészkeibe, amelyek hét hónap után kelnek ki.

A párzási időszakban kerül sor a hímek közötti küzdelemre.

Ekkor hátsó lábaikra felállva, farkukat támaszként használva egymásnak feszülnek, még a testüket is felfújják a cél érdekében, és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát.

A vesztesek általában visszavonulnak, de van rá példa, hogy a győztesek könyörtelenek, és táplálékként elfogyasztják azokat.

A mindennemű előjogok természetesen csak a párharc győztesét illetik meg, miáltal kizárólag a legerősebb örökítheti át a tulajdonságait az utónemzedékre. A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nőstényt is párzásra kellene kényszerítenie, ami még a győztesnek is kemény feladat.

A nőstény a vemhesség ideje alatt egy alagutat ás a föld alá, - legalább 2 méter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, melybe ő maga is kényelmesen elfér. Ide rakja le szeptemberben 25 - 30 darab lúdtojás nagyságú tojásait, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettől fogva kívül őrködik és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik, 7 - 8 hónapig a farkában elraktározott zsír tartja életben.

   

   

Az utódok kikeléskor nagyon eltérnek kifejlett rokonaiktól. Hosszuk átlagosan 44 - 46 centiméter, tömegük 95 - 105 gramm.

   

Fürgék, élénk mintázatúak, a bőrük színe a fák kérgéhez, lombozatához alkalmazkodik. Ez nem véletlen, ugyanis már a kikelésük pillanatában is az ösztöneik irányítják őket, villámgyorsan másznak fel a legközelebbi fára, a lombok adta menedékbe. Ivaréretté 4 - 6 éves korukra válnak, becslések szerint 40 évig élnek.

A komodói varánusz egyik különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre. Ez a biológiai jelenség, amelynek lényege, hogy a nőstények alkalmanként hímek "közreműködése" nélkül is képesek utódoknak életet adni. Előfordul ugyan a természetben, ám a magasabb rendű gerinceseknél, így a hüllőknél is, rendkívüli ritkaságnak számít. A természettudósok szerint a szűznemzés képessége azért előnyös a komodói varánuszok számára, mert számos szigetből álló élőhelyükön könnyen kerülhetnek olyan környezetbe, ahol nagyon kicsi az esély arra, hogy a párok találkozzanak. Biológiai okokból a szűznemzésből származó utódok csak hímek lehetnek.

Impozáns mérete és különleges megjelenése miatt a komodói sárkány áhított faj az állatkertek számára. Indonézia sokáig csak különlegesen ritka alkalmakkor adott komodói varánuszokat külföldi állatkerteknek, és vásárlásra is csak nagyon ritkán nyílt mód. Európában csak tizenkét állatkertben látható. 2010 februárjában egy hím és nőstény egyed érkezett Indonéziából a Nyíregyházi Állatparkba a Jakartai Állatkertből egy hosszútávú együttműködési megállapodás keretében.

Indonézia bankjegyein, pénzérméin és postabélyegein is találkozunk a komodói sárkánnyal.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a HÜLLŐK menübe