Verőköltő bodobács




Az egyre erősödő tavaszi napsugár hatására sok helyen láthatunk vörös - fekete színű rovarokat, melyek akár egy kenyai maszáj törzs harci maszkjának mintázataként is megfelelnének. A színek, a háromszög alakú és íves minták, szinte kínálják magukat, hogy egy álarc ellenséget elrettentő díszeivé váljanak.

A kis rovarokat főleg napsütötte helyeken, házfalakon, fák törzsén, közcsatornák lefolyóinál találhatjuk, ahol élvezik a végre beköszöntött tavaszi időjárást.

   

   

Ezek a verőköltő bodobácsok (Pyrrhocoris apterus) egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja. A verőköltő bodobács egész Közép- és Dél-Európában honos.

A kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít. A félfedőkön egy-egy kör alakú folt látható. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előhátéhoz.

   

A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. Repülni nem tud.

A kifejlett egyedek testhossza nagyjából 1 centiméter.

A verőköltő poloskák jellegzetessége a pontszemek hiánya, csupán két összetett szemmel rendelkeznek.

Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, és nem is csíp.

   

Tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszi a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.

   

   

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt bodobácsok, illetve nem ritkán a közvetlen közelükben számos fiatal egyed.

   

A talajba és az avarba rakott, petékből kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál. A bodobács a többi poloskához hasonlóan kifejlődéssel ér a felnőttkorba, tehát kihagyja a bábozódást, fokozatosan egyre nagyobb lesz, és a vedlések során mintázata is változik. Tinédzserkorában a torlemezéről mintha csokornyakkendő fityegne, potrohfedelén pedig három gomb sorakozik.

   

A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50 - 60 pete lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmával táplálkozik hosszú szívókájával.

   

Népnevei között a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel. Továbbá nevezik még katonabogárnak, napsütő bogárnak, tűzoltóbogárnak, szabóbogárnak, botbonának, bodának, tűzi poloskának, katóféregnek, napféregnek, büdöspannának, papbogárnak, bödöcskének, halálfőnek, istenbogárkájának, kőkiverőnek, misemondó bogárnak, vörösbogárnak, boda bácsinak, papucsbogárnak, de mi maradjunk a verőköltő bodobács elnevezésnél, s hozzá hasonlóan örüljünk a tavaszi napsütésnek.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe