Eligazodás

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

Csiga vagy kagyló?

Földünkön az állatvilág második legnépesebb törzse az ízeltlábúak után a puhatestűeké. Az első puhatestűek kb. 600 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg a Földön. Azóta egyes fajok, sőt egész családok kihaltak, míg más fajok mind a mai napig fennmaradtak, s az évmilliók alatt is alig változtak.

A puhatestűek törzsének két - talán legismertebb - osztálya a csigák (Gastropoda) és a kagylók (Bivalvia).

Általánosságban nagy a dilemma: melyik kagyló és melyik csiga?

Nos a kagylók olyan sok mindenben különböznek a csigáktól, hogy a téma iránt érdeklődők - egy idő után - már ránézésre sem fogják összetéveszteni a két osztály képviselőit.

A kagylók rendszerint két - általában egymásnak tükörképét mutató - félből állnak. A két héjfél sarokpánttal kapcsolódik egymáshoz, melyet a teknőbe tapadó izmok segítségével az állat megvalósítja a tökéletes zárást.

Rendszerint helytülők, egész életüket egy helyben élik le. A lehorgonyzás történhet a bisszuszfonalak segítségével, melyek az aljzathoz tapadnak (Mytilus), vagy egyik héjfelükkel szilárd alaphoz rögzülnek (Spondylus).

Vannak fafúrók, melyek hajókba, vagy vízben álló cölöpökbe fúrnak maguknak életre szóló lyukat, így teremtve lakást maguknak (Pholas), míg egyes fajok mészkő-sziklába vésik magukat (Litophaga).

Más fajok iszapba ágyazódnak (Cuspidaria), mások homokba fúródnak (Solen) és vannak melyek örökre egymáshoz tapadva élik le életük (Lopha).

Kivételek mindig akadnak. Egyes fajok vándorolnak (Donax), mások úszni is képesek, a két teknő összepréselésével keltett vízsugár segítségével (Pecten).

Méretüket tekintve vannak milliméter alattiak, de a legnagyobb héjas puhatestű is kagyló, akár a 150 cm-t is elérő óriáskagyló (Tridacna gigas).

Persze túl egyszerű lenne, ha minden kagyló meghatározása olyan könnyedén menne, hogy csak azokra a példányokra mondhatnánk ki a kagyló elnevezést, melynek két egyforma - egymással szimmetrikus - teknőjét tartjuk a kezünkben.

Gyakoriak a fésűkagylók (Pectinidae). Ebben a családban sok fajnak az egyik teknőfele halvány és búbos, míg a másik fél élénkebb színű és lapos. Más családoknál a héjak egybenőnek, vagy olyan mértékben deformálódnak, hogy elképesztő formákat hoznak létre. Ilyen az öntözőkanna kagyló (Brechites).

Az osztrigák (Ostrea) teknői sem tükörképei egymásnak. Hihetetlen, de a kagylók osztályába tartozik a hajóféreg (Teredo) is, pedig ezek már egyáltalán nem hasonlítanak a hétköznapi értelemben ve2014-11-01

S, hogy mi a csiga?

Mondhatnánk azt, hogy pont a kagylók ellentéte. Természetesen, ha sikeresen (!) eldöntöttük, hogy nem kagylót tartunk a kezünkben, akkor az valószínűleg csiga. (Most szemethunyunk a néhány, házat is építő lábasfejű felett.)

A csigák héjazata általában jobbra csavarodó és nem képez párt. Méreteik - akárcsak a kagylóknál - változatosak, a millimétertől, az óriásig. A legnagyobb ma élő házas csiga, az ausztrál trombitacsiga (Syrinx aruanus). A házak formája, mérete és színe nagyon változatos. Kell néhány év gyakorlat, hogy alapszinten el tudjunk igazodni a több mint 200 család gazdagságában.

A csigák - a kagylókkal ellentétben - a tenger- és édesvízen kívül a szárazföldet is meghódították.

Kivételek itt is vannak. Sok faj nem rendelkezik házzal, vagy vannak olyan fajok melyeknek ugyan van háza, de nincs rajta kanyarulat (Patella, Acmaea, Patelloida). A fülcsigák (Haliotidae) utolsó kanyarulata kagylószerűen kiszélesedik és a héj belsejének irizáló gyöngyházfénye a laikusokban rögtön kagylóra enged asszociálni.

Sok fajnak van héjfedője (Operculum), mely a bejáratot zárja el veszély esetén. Néhány fajnál - turbócsigák (Turbinidae) - ez igen színpompás, az ékszeripar is feldolgozza.

Ennyi, nem túl bonyolult. Vágjunk bele, s meglátjuk mennyi örömünk lesz a fantasztikus héjak gyűjtésében, meghatározásában.