Eligazodás

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

Hogy a gyűjtemény gyűjtemény legyen

Mikor már úgy gondoljuk, hogy kollekciónk jobb sorsot érdemel egy cipősdoboznál és elkezd érdekelni melyik hol él, mi a neve, akkor kezdjük el rendezgetni.

Készíthetünk nyilvántartást a már meglévő fajokról, így tudjuk, hogy melyek gyűjteményünk darabjai.

Csoportosíthatjuk, rendezhetjük gyűjteményünk élőhely, elterjedési régiók, vagy rendszertan szerint. Katalogizáljuk a kollekciónk, így könnyebben boldogulunk.

Az igazi gyűjtemény nem csupán a kagylók és csigák nevét tartalmazza, hanem egyéb adatokat is. (Sajnos a földrajzi távolságok és a hazai szakirodalom hiánya miatt, a legtöbb fajnak nincs magyar neve!)

Linnének köszönhetően ismeretes az úgynevezett kettős nevezéktan, melynek segítségével könnyedén el fogunk igazodni ebben a világban. A kettős nevezéktan lényege, hogy az első név a családot, a második név az adott fajt jelöli.

Egy példán bemutatva: legyen a tojáscsiga, tudományos nevén Ovula ovum. Az első név az Ovula, a tojáscsigák családjába (Ovulidae) való tartozást jelöli. A második név: az ovum pedig a faj neve.

Figyeljünk a helyesírásra! A név első szava mindig nagybetűvel, a többi kisbetűvel kezdődik akkor is, ha a második név tulajdonnév!

Így már nem nehéz az azonos családba tartozó fajokat azonosítani, összeszedni, csoportosítani.

Gondoljunk például a porceláncsigákra (Cypraea). Ezek mind egy családba tartoznak.

A "Linné rendszer" világszerte érvényes és elfogadott, segítségével akár külföldi cserepartnerekkel is jobban boldogulhatunk.

Katalogizálásunkban először mindig a tudományos (latin) nevet tüntessük fel!

Szerepeltethetjük a faj leírójának nevét és a leírás évét. Mindenképp fel kell jegyeznünk a faj gyűjtési helyét, idejét, ha ismert, a gyűjtő nevét, vagy a beszerzés formáját és idejét.

Készítsünk egy megjegyzés rovatot, ahova az általunk lényegesnek vélt adatokat beírhatjuk. (Pl.: növekedési hiba, sérülés, vagy darabszám.)