Eligazodás

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

Mennyit gyűjtsünk?

Természetesen csupán annyit, amennyi számunkra szükséges. Vannak olyan ritka egyedek, hogy valószínűleg sohasem jutunk hozzá. Más fajok ugyan elterjedtebbek, de maga a gyűjtés lehet korlátozott, vagy körülményes. Ilyen például a mélytengeri fajok gyűjtése.

Gondolni kell az elhelyezésre és tárolásra is. Sok faj rendkívül változatos, ezekből szép sorozatokat alakíthatunk ki. A tigris porceláncsiga (Cypraea tigris) olyan, mint az emberi ujjlenyomat, nincs két egyforma. A majdnem hófehértől az egészen éjfeketéig változik a színe. (Be kell valljam, soha nem tudom meg, miért a tigris nevet kapta, mikor a csiga pöttyös, a jól ismert nagymacska pedig csíkos.)

Más fajok alfaji változatosság miatt lesznek érdekesek, amit eredményezhet az élőhely azonos jellege, de a világ más-más részén.

A kagylógyűjtő csigák (Xenophora) önmagukban kizárják azt, hogy két egyforma legyen belőlük. A gyűjtők ezt ki is használják. Ma már nevelnek úgy Xenophora fajokat tenyésztő farmokon, ahol az állat a héjra ragasztható objektumokat nem a természetből kapja. Ezzel az eljárással olyan különleges házak hozhatók létre, melyek zöld gyöngyökkel, vagy kék üvegdarabkákkal vannak díszítve.

Rendkívül változatosak az oliva (Olividae) és a szárnyascsiga (Strombidae) fajok is. Ezekből egész színsorokat lehet összeállítani.

Gyűjteményünkbe kerülhetnek olyan példányok, melyek még nem érték el a kifejlett állapotot és fiatal úgynevezett juvenilis héj mellé a már kifejlett ház kerül. A juvenilis héjak határozása rendkívül nehéz, nagy odafigyelést, tapasztalatot, gyakorlatot és tudást igényel. A probléma nem abból adódik, hogy a fiatal héjak aprók és nehezen vizsgálhatók, hanem számos faj közepes méretűre nőve is juvenilis jelleget mutat. Így például egyes ujjcsiga (Lambis ) fajok, az "ujjak" kialakulása előtti állapotban összetéveszthetők a strombus nem képviselőivel. A juvenilis porceláncsigák (Cypraeidae) háza nehezen különböztethető meg a buborékcsigák (Bullidae) házától.

A Lambis millepedának eredetileg 9 "ujja" van, de találkozhatunk ennél kevesebb, vagy több "ujjú" példányokkal is.

A gyűjtés folyamán - ha elérünk egy szintet, - mindig kitűzünk magunknak egy újabb célt. Lesznek családok, melyeket hanyagolunk és lesznek, melyek számunkra kedvesek maradnak.

A világ "nagy csiga és kagylógyűjtői" sem egyformán vonzódnak minden családhoz. Az olyan kis csoportok, melyek csak pár, esetleg ritka és nem is látványos fajt foglalnak magukba, nem lesznek olyan népszerűek, mint a leglátványosabb, legtöbb fajt felsorakoztatók.

A gyűjtők köreiben legkedveltebb fajok a következők:

(A linkre kattintva megtekintheted az oldalakat)

•  Szárnyascsigák (Strombidae)

•  Porceláncsigák (Cypraeidae)

•  Kúpcsigák (Conidae)

•  Tüskéscsigák (Muricidae)

•  Voluták (Volutidae)

•  Fésűkagylók (Pectenidae)

Vannak gyűjtők, akik csupán egyetlen család gyűjtésével foglalkoznak, másokat - mint engem is - annyira elbűvöl a roppant szín és formagazdagság, hogy nem tudnak dönteni és elkötelezni magukat egy csoport mellett.

Az utóbbi idők nagy gyűjtési hulláma - a ritka fajok mellett - a különlegesen nőtt héjak gyűjtése. A legtöbb csiga jobbra tekeredik. Egyes fajok viszont - az un. balogcsigák - valamilyen oknál fogva ellentétesen balra. Ilyen például már a nevében is, az ellentétes csiga (Busycon contrarium). Ha nem a balogcsigákat vesszük alapul, előfordulhat, hogy egy faj sok-sok hétköznapi jobbos példányai között találunk egy különlegeset, amely balra tekeredik. A Busycon esetében természetesen ez pontosan fordítva van. Nos, ha egy csiga ami normál tekeredésben is ritkának számít, akkor abból egy balos, igazi kuriózum. Ez közel olyan ritka és értékes, mint a kék Mauritius bélyeg. Ezek a példányok hihetetlen összegekért cserélnek gazdát. Természetesen ilyen típusú gyűjtésnek igen kevesen hódolhatnak.

Másik különlegesség a FREAK példányok gyűjtése. Ezek a példányok az átlagostól valamilyen módon eltérnek, ezért keresettebbek és természetesen jóval drágábbak. Ilyen lehet a jelentős nagyságbeli eltérés, ha az adott példány a szokásos méretnél lényegesen nagyobb. Különlegessé teheti a házat egy növési hiba. Szárnyascsigáknál (Strombidae) előfordul, hogy a "szárnyrész" nem a megszokott formában öblösödik ki. Tüskéscsiga (Muricidae) fajoknál kialakulhat két szifócsatorna. Szokatlan, vagy túl erős, esetleg túl telt színezet is keresetté tehet egy-egy példányt.

FREAK példányok emberi közreműködéssel is létrehozhatók, de ennek - sajnálatos módon - környezetszennyezés az ára. Jelenleg különlegességnek számítanak a tengerbe dobált rengeteg szemétre települő különféle fajok héjai. A helytülő, magukat életük végéig a szilárd alapzathoz odacementező tüskésosztriga (Spondylus) és a kakastaréjkagyló (Lopha) példányai különösen drágán kelnek el, mikor civilizációs hulladékra épülnek rá. Lehetett már látni üdítős-dobozra, sörösüvegre, kerti székre, sőt kerékpárra telepedett kagylókat is. Ezekben az esetekben maga a példány nem különös, érdekességét, értékét az egész "kompozíció" adja.

Belegondolva, ugyanez történik a felszínre már soha nem emelkedő hajóroncsokkal is.