Eligazodás

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

>>>

Mi kerül a gyűjteménybe?

Egyszerű! Csiga és kagyló.

Természetes, de valljuk be, nem minden odavaló. Törekedjünk az ép példányok beszerzésére. A héjakat természetes voltukban, de tisztán rakjuk be a gyűjteménybe, kerüljük a különféle lakkozási, zsírozási, polírozási technikákat! Nem gyűjteménybe valók a tengerparti szuvenír-árusoktól vásárolható festett, egymással összeragasztott csigák és kagylók héjaiból összeállított hajók, békák, cicák, vagy éppen a Taj Mahalt ábrázoló giccses borzalmak. Nem természetesek, s ráadásul csúnyák is.

Mindig csak tiszta, kitakarított héjakat tegyünk a gyűjteményünkbe!

Sok fajnál a házat egy zöldes-barnás héjhártya az úgynevezett periostracum borítja. Ez egy fehérje alapú hálószerű anyag, a conchyolin. Az állat elpusztulása után ez hamar lekopik, de gyűjteménybe célszerű periostracummal rendelkező héjakat is elhelyezni. A legtöbb helyen a héjhártyát eltávolítják, periostracumos példányhoz rendkívül nehéz hozzájutni. Látványos a héjhártya-borítás a szárnyascsigákon (Strombidae), a kürtcsigákon (Buccinidae), és a bábelcsigákon (Babylonidae). Vannak fajok amelyeket nem borít héjhártya, ilyenek pl.: a porceláncsiga (Cypraeidae) család tagjai.

A házon, héjon gyakran más, egyéb tengeri szervezetek telepednek meg. Ezeket a lehető legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal, a héj megsértése nélkül kell eltávolítanunk. A tisztításhoz használjunk erős tűket a lerakódások eltávolítására, jó szolgálatot tesz néhány - már használaton kívüli - fogkefe is.

A különféle vegyi anyagok, savak, lúgok alkalmazását nem javaslom, mivel a mészváznak oldószereként azt megmarja. Elsősorban a csigaházak szájadékait teszi tönkre, nem beszélve a porceláncsigák fényének elvesztéséről.

Személy szerint nem minden esetben vagyok a teljes tisztítás híve. Sokszor meghagyom a házon a szépen fejlett tengeri-makkot (Balanus), postakürt-férget, vagy szivacstelepeket.

Előfordul, hogy teljes tisztítást követően tűnik szembe a ház esetleges hibája, pl.: növekedési rendellenesség, vagy víz alatti csatározás maradó nyomai. Egyes fajokból teljesen ép, mindenben tökéletes példányt szinte lehetetlen találni. Vannak fajok, melyek rendkívül tüskések, törékenyek, könnyen sérülhetnek (Murex). Más fajok héja nagyon vékony, szinte papírszerű (Atys). Egyesek hosszú nyúlványokkal rendelkeznek (Tibia), míg mások, már növekedésük során természetesen sérülnek (Syrinx).

A csigaház és kagylóhéj fő alkotóeleme a kalcium-karbonát (CaCO3), de mindegyik tartalmaz valamennyi vizet is. Bármennyire is gondos gyűjtők vagyunk, a héjban található vizet nem tudjuk megőrizni, az elpárolog. A legtöbb fajnál ez nem jelent veszélyt, de egyes csoportok e2014-11-01et. Sajnos ebben az esetben nem sok mindent tehetünk, s valljuk be, a természetnek parancsolni nem lehet. Szerencsére nem sok fajt (családot) érint, főleg kagylóknál fordul elő (Pinctada; Pinna, Mytilus; Atrina).

A gyűjtő mindig telhetetlen, de a választék olyan nagy, hogy egy élet kevés hozzá, hogy mindent beszerezzünk, felhalmozzunk. Teljes, minden fajt magábanfoglaló gyűjteményt, még a legíresebb múzeumok sem mondhatnak magukénak.

Becsüljük meg amink van! Gyűjteményünket tartsuk portól és szennyeződéstől mentesen, nem ömlesztve! Vigyázzunk rájuk, ne sérüljenek, ne porosodjanak! Óvjuk a sugárzó hőtől, az erős fénytől, bár hihetetlen, de kifakulnak.