A hangyalesők többnyire alkonyatkor és éjszaka aktív ragadozók, bár vannak nappal repülő fajok is. A szitakötőknél sokkal lassabban, csapongva repülve vadásznak a növényzetben megbúvó apró rovarokra. Szájszervük rágó. A lárva rágója és állkapcsa megnyúlik, bepödrődik, így sarló alakú csővé alakulnak, ezzel szívja ki áldozatának testnedveit. Egyes fajok lárvái a homokos talajban fogótölcsért ásnak. Az ebbe betévedő hangya (vagy más, kisebb ízeltlábú) nem tud kikapaszkodni, mert a lárva a tölcsér aljáról homokszemekkel bombázza. Ettől a lába alól is kigurul a laza homok, hogy a hangyával együtt a tölcsér aljára omoljon, ahol a hangyaleső várja. A tölcsér aljára lesodródó hangyát gyorsan ható méreggel bénítja meg, majd kiszívja nedveit.  

Kiállítás az Agrártudományi Egyetem Természetvédelmi Tanszékén.