Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum
2019. május
Fanyúvasztók A taplók a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: Bükk, cser, dió és más fákon termő gomba (lat. Fomes species). A parasztság századunk elején még a tűzkeltéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplókat megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vizében főzték, vagy napokon át áztatták, ismét megszárították majd fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. Ősi módja maradt fenn a taplókészítésnek a moldvai csángóknál, ők a fűzfán termő taplógombát néhány napra trágyába ássák el, azután megszárítják s így használják. A XX. század elején az Alföldön a taplót román, szlovák vándor árusoktól szerezték be, akik rendszerint más holmit is hoztak magukkal. Kiállítás a Debreceni Agrártudományi Egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén.
|