DEHÍR INTERJÚ 2014. 10. 21.

Mi parkol a darázsgarázsban?

A debreceni Természettárban ez is kiderül

2014. október 21.

A gyermekkori hobbi hatalmas gyűjteménnyé gyarapodott. A házi múzeum az iskolai oktatásba is besegít, természetbúvár missziót vállal fel.

Egy szép őszi napon a két tanító, Barbara néni és Roland bácsi a tanteremből rövid sétára vezényelte a Kardos utcai Hatvani István Általános Iskola 1. a osztályosait. A közeli Rózsahegy utcára indultak, ám negyedórányi gyaloglással egy másik világba érkeztek.

A lakás, ahova beléptek, külsőre semmiben nem különbözik a kertes sorházak hasonló otthonaitól, ám az ajtón belül elénk tárult a csoda.

A kis nebulók tágra nyílt szemmel bámultak, nézegették a tárlókat, szemlélődtek, kérdezősködtek csaknem egy órán át. Érdeklődésük, koncentrációjuk egy pillanatra sem lankadt - volt mire figyelniük, annyira lekötötte őket, amit látnak, s amit hallanak. Megtudhatták, hogy mi zúg a csigaházban, mi parkol a darázsgarázsban, honnan kapta nevét a papagájhal, hogyan lehet majmot fogni, kiderült az is, hogy a rovarhotelben nincs szobaszerviz, s hogy miért legfőbb házőrzőnk a tücsök.

Debrecen egyik rejtett büszkesége ez a házi múzeum. Szerény megfogalmazással Természettárnaknevezi gazdája, Váradi Zoltán, aki az emeleten lakik, míg a földszinti 110 négyzetméteres részt s a parányi kertet a gyűjtemény számára rendezte be. Október óta immár egy újabb terem is a meghódított területek közé tartozik, ahol foglalkoztató helyiséget alakított ki: gyakorlati bemutatókra, játékos természetbúvárkodásra, tesztfeladatok készítésére, rajzolásra, csoportos előadásokra, szakköri beszélgetésekre, a diákokkal közös preparálásokra, mikroszkópos vizsgálódásokra.

- Az interaktív előadások, a szakköri foglalkozások kapcsolódnak a tananyaghoz, de módját és nyelvezetét mindig az adott csoport korához és érdeklődéséhez igazítom. Jönnek óvodások is, de főleg iskolákból érkező csoportok vannak. Nem csak az egészen fiatalok, de gimnazisták és egyetemi hallgatók, s a "civil" nézelődők is profitálhatnak az itt látottakból, hallottakból. Sokszor a pedagógusok jönnek először, feltérképezik a terepet, s aztán hozzák a diákokat, osztályokat, szakköri csoportokat. Rengeteg olyan érdekességet megismerhetnek itt, melyek bemutatására iskolai keretek között nincs lehetőség. Különös figyelmet fordítunk a természetvédelemre, megbeszéljük, mitől lesz madárbarát egy kert, kik a rovarhotel lakói, mi is az a fényszennyezés - sorolja a gyűjteménye közkincsre adásával a természetbúvár missziót is felvállaló Váradi Zoltán.

Jöttek eddig is szép számmal a nyári kapunyitás óta: közeli és távoli iskolák, kisebb baráti társaságok, családok, érdeklődő nyugdíjasok társasága, pedagógusok, vagy például szakmai programként a debreceni idegenvezetők ismerkedtek a város új látnivalójával.

Az egyéni látogatókat előre meghirdetett nyílt napokon fogadják: ilyenkor reggeltől estig nyitva áll a Természettár. Az őszi iskolai szünet kínálja az aktuális időpontot: október 23-tól három napon át bárki megismerkedhet e különös gyűjteménnyel. Addig is érdemes ellátogatni a www.termeszettar.hu honlapra, az amatőr természetbúvárok oldalára! Nem csupán a múzeum tárgyaival ismerkedhetünk meg, de tanácsokat kapunk a gyűjtéshez, a házi kollekciók készítéséhez, megismerkedhetünk mások véleményeivel, javaslataival, természetvédelmi praktikákkal.

A körülbelül négyezer darabból álló, rengeteg ötlettel s ízlésesen elrendezett kollekció mögött a pince és a padlás zugaiban tárolt, katalogizált formában még nagyon sok lepke, bogár, csiga, kagyló, különös természeti kincs, lenyomat, preparátum, képződmény vár sorára, hogy egyszer, egy nagyobb helyen megmutathassa magát.

- A városnak nincs igazi természettudományos gyűjteménye. A Déri Múzeum más szempontok szerint válogatott, az egyetem állattára csak az ottaniak számára látogatható, így némiképp közszolgálati feladatot is ellát a magánhobbim - helyezi képbe a látogatót a Természettár vezetője, aki ugyan gyermekkora óta megszállottan gyűjti, cseréli, aukciózza "kincseit", nem számít a szó tudományos értelmében szakembernek, bár civilben természetvédelmi mérnök.

Az érdeklődése azonban már réges-régen a természethez köti minden percét, gondolatát.

- Sokat beszélünk élővilágunk megóvásáról, az aktív környezetvédelemről, a környezettudatos gondolkodásról. Ám az oktatásban azt tapasztaljuk, hogy a természettudományos tárgyak a háttérbe szorultak, a heti egy környezetismeret-, vagy biológia óra édeskevés. Én a magam eszközeivel arra törekszem, hogy minél több gyereket neveljek természetbúvárnak, s hozzájáruljak ahhoz, hogy felnövekedjen egy olyan generáció, amely e témában tudatos, a világ számára fontos és felelős döntésekre lesz képes. Ehhez azonban az kell, hogy ismerjék a köröttük levő világot. Le kell hozni a biológiát az akadémiai magaslatokról. Úgy kell tanítani, hogy ne vegye el a kedvét a gyereknek, hanem ismerősként fedezze fel a könyv lapjain azt, amit a kertben, az erdő, a mezőn, a vizek partjain már látott. Ehhez persze az kell, hogy a minket körülvevő világot a természet részének tekintse. Ismerje, s ne félje az állatokat, madarakat, rovarokat, bogarakat, hiszen mindegyik olyan élőlény, mint az ember, s a természetes körforgás része, egyik sem tud a másik nélkül élni. Ha kipusztul egy faj, távozásával magával ránt újabbakat…