A kúpcsigák (Conidae) a csigák (Gastropoda) osztályában a Sorbeoconcha rend egyik családja több ezer fajjal.

A meleg (trópusi, illetve mediterrán) tengerekben élnek, főleg az Indiai- és a Csendes-óceánban, az Ausztráliát és Új-Zélandot körülölelő meleg vizek partmenti területein, Kalifornia déli vizeiben és a Karib térségben, továbbá néhány faj a Földközi-tengerben, mely közül a leggyakoribb a mediterrán kúpcsiga.

Ragadozók, a partközeli sáv lakói. Napközben megbújnak a mélyedésekben, a sziklák, zátonyok repedéseiben, és éjjel indulnak vadászni. Táplálkozás szempontjából három fő típusba sorolhatók:

- féregevők,

- puhatestűevők,

- halevők

Kifinomult érzékszerveivel a kúpcsiga felméri a fenéken pihenő halat, lassan megközelíti és közvetlen közelről szigonyával mérget juttat bele.

A kúpcsigáknak több fajuk él a világ tengereiben és óceánjaiban és nem mindegyik táplálkozik halakkal. Amelyik viszont igen, azok emberre is veszélyt jelentenek, mivel a meleg tengerek part menti területeit kedvelik, és házuk legtöbbször gyönyörű színekben pompázik, csábítva a felelőtlen gyűjtőket az azonnali kézbevételre. Hihetetlenül erős mérgüket ugyanis védekezésre is használják akár a meggondolatlan búvár ellen is, aki gyűjteményét gazdagítaná a cifra csigaházzal.

Mérgük rendkívül összetett, egyenként is mérgező vegyületek keveréke, a conotoxin. Együttes hatásuk ideg- és izombénító, némely hatóanyagaik a külső emésztést szolgálják. Legtöbbjük mérge az embernek is komoly fájdalmakat okoz. A méreg - órákon át tartó folyamatos szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés nélkül - biztosan halálos, ellenszéruma nem ismert.

Honlapunk befogadóképessége nem engedi meg, hogy a több ezer fajra és az alfajokra kitérjünk, csupán arra szorítkozunk, hogy a legveszélyesebb, gyilkos mérgű fajokból a legveszélyesebbeket megemlítsük, illetve azt az egy alfajt, mely az európai tengerpartokon is megtalálható.

A halálozási statisztikák szerint a legveszélyesebb fajok:

- Térképes kúpcsiga (Conus geographus)

- Textilmintás kúpcsiga (Conus textile)

Conus geographus, magyar nevén: térképes kúpcsiga.

Ennek a fajnak a mérge a méreggel ölő állatok között az ötödik legveszélyesebb.

A héj hossza 10 - 15 centiméter, alapszíne rózsaszín vagy lilás fehér, néha vöröses. Mintázata igen változatos, színe gesztenye vagy csokoládébarna.

A Queenslandi Egyetem kutatásának vezetője Richard Lewis és csoportja felfedezte, hogy a kúpcsigák gyorsan tudnak váltani a különböző mérgeik között, attól függően, milyen stimuláció éri őket. Idézve az általa mondottakat:

"A legtöbb mérges állatról úgy hisszük, hogy ugyanazon mérgek kombinációját használja vadászatra és önvédelemre. A térképes kúpcsiga (Conus geographus) gyakori, de halálos csigafaj, bénító mérgek nagy mennyiségét hordozza, melyek blokkolják az idegeket és potenciálisan halálosak az emberre. Kiderítettük, hogy a csigafaj ezt a halálos elegyet csak akkor használja, ha veszélyben érzi magát és védekeznie kell. Mikor azonban zsákmányaira - kisebb halakra - vadászik, nem ennyire erős és komplex mérget használ, ami nem is mérgező az emberre nézve, azaz hatékonyan vált fegyverzetet a szituáció függvényében."

A kutatók a csigákat viszonylag biztonságos környezetben zsákmányszerzésre ösztönözték, illetve veszélyesebb környezetben ragadozót imitáltak, és így váltották ki a védekező szúrást. Mindkét esetben be tudták gyűjteni a kifecskendezett mérget, amit aztán korszerű tömegspektrometriás technikákkal elemeztek ki. Kiderült, hogy a védekező és a támadó mérgek nagyon is eltérőek, és a csiga méregmirigyének más-más régióiban termelődnek.

Lewis szerint ez az első alkalom, hogy bizonyítani tudták, a mérges állatok eltérő összetételű mérgeket használnak táplálékszerzésre és önvédelemre.

Conus textile, magyar neve: textilmintás kúpcsiga. Mérge az emberre rendkívül veszélyes.

Honos a Vörös-tengerben, az indo-csendes-óceáni térségben, Ausztrália, Új-Zéland, Kelet-Afrika, a Hawaii szigetek és Polinézia partjainál.

A Conus marmoreus a márványos kúpcsiga. Előfordulási területe az Indiai-óceán, Madagaszkártól kezdve a Chagos-szigetek és India vizein keresztül, egészen a Bengáli-öbölig tart. A Csendes-óceán nyugati felén, a Fidzsi- és a Marshall-szigetek part menti vizeiben is fellelhető.

A mediterrán kúpcsiga előfordul a Földközi-tengerben az Atlanti óceán keleti partjain és Szenegálban is.