A zebrák a lófélék családjába (Equidae) tartozó emlősök, amelyek Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat. A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának.

A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra fekete - fehérben, jól belemosódik a környezetbe.

A zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak. Az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása, hogy a néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.

A csíkok a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.

Egy újabb, kísérletekkel igazolt elképzelés szerint a megtévesztő mintázat a vérszívó cecelégy és a bögöly látását is megzavarja. További elméletek szerint a csíkok a zebrák bőrében található zsír mintázatával függnek össze, az állat hőszabályozásában játszanak szerepet.

A zebrák annak ellenére, hogy alkalmanként hajtásokkal, lombbal, gyümölccsel is táplálkoznak, alapvetően fűevők. Élőhelyükön erősen igénybe veszik a vegetációt, mivel a füvet egészen rövidre, 1 - 2 centiméterre is visszarágják.

Az ivarérettséget három - négy éves korukban érik el. Párzási időben a hímek heves és zajos küzdelmeket vívnak egymással, melynek során rúgásokkal, vagy két lábra állva a mellső láb szúró, kapáló vágásaival, valamint borzalmas sebeket ejtő harapásokkal döntik el a csapat feletti felügyelet jogát.

A zebrakanca 12 havi vemhesség után egy csikót ellik. A kis zebrák pár perccel világrajöttük után már felállnak, és egyórás korukban már járni is tudnak.

Az anyaállatok ebben a szakaszban agresszívek más kancákkal szemben, mivel a csikó számára szükséges, hogy anyja képe bevésődjön emlékezetébe. A csikók kb. 7 hónapig szopnak, de 2 - 3 évig anyjukkal maradnak, melyet követően mindkét nembeliek, - de a csődörök mindenképpen - elhagyják a csapatot.

A zebra - az európai közhiedelemmel ellentétben - igen óvatos, figyelmes és nehezen megközelíthető vad, emellett hihetetlenül szívós és kitartó.

Ellenségei az oroszlán, az afrikai vadkutya, a foltos hiéna, valamint a gepárd és a leopárd.

Történtek kísérletek a zebrák kiképzésére lovaglási célra, és igás állatként való használatra, egyrészt újdonságértéke miatt, másrészt azért, mert a zebrák ellenállóbbak a lovaknál az afrikai betegségekkel szemben. Bár könnyen betaníthatók, túl érzékenyek, és a zebraöszvérek vagy zebroidok (keresztezések a zebra és a ló vagy szamár között) előnyösebbnek bizonyultak a tiszta vérű zebráknál.

Angliában Lord Rothschild gyakran befogatta zebráit kocsi húzásához. Afrikában a különböző háborúk alatt, sokszor katonák is használtak zebrákat.

Grévy-zebra, (Equus grevyi) a legnagyobb, de ritka zebrafaj, veszélyeztetett. Bár a zebrafajok előfordulási területei fedik egymást, az állatok nem kereszteződnek.

A legelterjedtebb zebrafaj, testhossza 215 - 245 centiméter, marmagassága 110 - 145 centiméter, farokhossza 45 - 55 centiméter és testtömege 175 - 385 kilogramm. Lószerű külső megjelenés, rövid fülekkel, erős, függőlegesen álló sörénnyel. Faji jellegzetessége a széles fekete-fehér csíkozás, a fehér sávokban szürkés, vagy sárgásbarna árnyalatú, úgynevezett "árnyékcsíkokkal".

Társas vadfaj, leggyakrabban 5 - 20 kancából és ezek csikóiból álló csapatokban él, amelyek egy domináns csődör, vagy vezérmén felügyelete alatt állnak. Szívesen csatlakozik más vadfajok, főleg csíkos gnúk és közönséges lantszarvú antilopok csapataihoz is, amelyekkel veszély esetén kölcsönösen figyelmeztetik egymást. A fiatal mének "agglegénycsapatot" alkotnak.

Szabadon csak Dél-Afrika hegyvidékein él. Fej-törzs-hossza 210 - 260 centiméter, farka 40 - 55 centiméter, marmagassága 115 - 150 centiméter, testtömege 240 - 370 kilogramm. Szőre sima keskeny csíkokkal, hasa fehér, nyaka alatt bőrlebeny van, amit toroklebenynek is neveznek, mely a másik két fajnál hiányzik.

Családi kötelékben élnek. Táplálékuk főként fűből áll. A hegyi zebrák akár 28 évig is élhetnek.

Grévy zebra (Equus grevyi)

A többi zebrafajtól jól elkülöníthető igen sűrű fekete csíkozása miatt, amely fehéres-krémszínű hasán és a fehérrel keretezett fekete orrán kívül egész testét, robusztus nyakát és fejét, illetve végtagjait is borítja. Hátán a gerinc mentén fehérrel keretezett fekete sáv fut végig. Egyenes sörénye és hosszú, keskeny feje öszvérszerűvé teszi megjelenését.