Talán a legismertebb bogár. Népdalban is megörökítették, s Petőfi Sándor, Szülőföldemen című versében, a versszakok refrénje is a nevét őrzi. "Cserebogár, sárga cserebogár."

De milyen bogár is ez a cserebogár?

A ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjának, cserebogárformák (Melolonthinae) alcsaládjába tartozó bogarak, a cserebogarak.

Sokáig egy nagy, mára már elavult besorolás szerinti családba, a lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) családjába tartoztak, a rokonaikkal legfőbb közös jellemzőjük, a lemezes csápjaik alapján.

A ganajtúrófélék, napjainkban már további alcsaládokba átsorolt magyarországi rokonai között található, pld. az orrszarvú bogár vagy a pompás virágbogár. Világszerte szintén sok ismertebb faj, pld. a tömegük és méretük alapján, a Földünk legnagyobb bogarai közé tartozó, afrikai góliátbogarak és amerikai herkulesbogarak is tágabbi rokonságukba tartoznak.

A cserebogarak azért szolidabb paraméterekkel rendelkeznek, mint az előbb említett óriások, de hazai fajaik száma és változatossága, így is meglepő lehet, ha eddig nem hallottunk róluk. Nézzük hát, melyek hazánk gyakoribb, nagytestű cserebogarai.

Hazánk gyakoribb nagycserebogarai

Májusi cserebogár (Melolontha melolontha)

Hazánkban a leggyakoribb cserebogár, s a köztudatban is általában ez a faj az, mely cserebogárként közismert.

Az imágónak, vagyis a kifejlett, ivarérett bogárnak a hosszúsága, 23-30 milliméter. Szárnyfedői barnák, míg a fej, az előtor és a potroh általában fekete vagy sötétszürke színű. A potroh oldalán háromszög alakú fehér sávozás látható és egy hosszú nyúlványban végződik.

Lemezes csápjai, melyek tapintó- és szaglószerve is, a hímeknél jellemzően nagyobbak. Lábaik a mászást elősegítő kapaszkodókarmokkal rendelkeznek.

A bogár nősténye a megtermékenyített petéket a földbe, három-négy, növényekkel sűrűn benőtt helyre rakja le, helyenként 20-30 darabot. A peték a talaj nedvességének hatására megduzzadnak, majd kb. 40 nap múltán, kikelnek belőlük a lárvák. Ezeknek a gyenge lábakkal rendelkező, C alakban görbült, vaskos testű lárváknak a közismert neve, pajor.

Két telet tölt lárva alakban, mialatt hatalmas étvágyát kielégítve tekintélyes károkat okoz a mezőgazdaságban, erős rágójával a növények gyökereit károsítja. Mérete a 4-5 centimétert is eléri. A harmadik év nyarán végül bebábozódik és őszre kifejlődik benne a bogár, amely csak az utána következő, azaz negyedik év tavaszán jön a felszínre.
A bogarak növények leveleit, friss hajtásait rágják, amivel szintén tetemes károkat okozhatnak. A fákról óvatosan lerázva, ilyenkor tömegesen lehet begyűjteni őket.

Áprilisban, májusban induló rajzásuk után, általában 4-6 hétig élnek, ezalatt lerakják a petéiket, így megalapozva a négy év múlva kirepülő generációt, teljessé téve életciklusukat.

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Gesztenye vagy lógesztenye cserebogárnak is hívják. A kifejlett bogár 23-28 milliméter hosszúságú, valamivel kisebb, mint a májusi cserebogár. Farfedője (az utolsó potrohgyűrű kemény hátlemeze) rövid, háromszög alakú, nyúlványa kicsi, a csúcsa gombszerűen kiszélesedik. Előtora általában vörös, torának alsó része barnás, enyhén szőrözött. A szárnyfedők világosabbak és kevésbé bordázottak.
Életmódja a májusi cserebogárhoz hasonló, de az erdei talajokban is kifejlődnek. Inkább a napfényes erdők és erdőszélek lakója. Hazánkban nagyon elterjedt és gyakori. Kártétele helyenként jelentős lehet. A májusi cserebogárhoz hasonlóan, április, május és június hónapokban figyelhetjük meg a kifejlett bogarakat.

Hamvas cserebogár (Melolontha pectoralis)

Mérete nagyjából azonos az erdei cserebogáréval. Előtora általában barna vagy fekete, a szárnyfedőhöz hasonlóan, apró szőrszálakkal dúsan ellátott. Ettől látszik hamvasnak. A Kárpát-medencében szórványosan fordul elő, ritka. Májusban találkozhatunk vele.

Ha már kissé kopott vagy az átlagostól valamelyest eltérő méretű, színezetű, szőrözöttségű egyedek kerülnek a szemünk elé, akkor a májusi, az erdei és a hamvas cserebogarak kifejlett példányait is össze lehet téveszteni egymással. Külső jegyek alapján, sokszor csak a farfedők összehasonlítása alapján lehet őket beazonosítani.

Áprilisi vagy tavaszeleji cserebogár (Holochelus aequinoctialis)

Ez a 13-20 milliméternyi tömzsi kis bogár, világos mahagóni színű. Előtora és hasi része dús piheszőrzettel rendelkezik. Síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, a pajor táplálékát szántóföldi növények gyökerei alkotják. Kirepülést követően a bogár már nem táplálkozik, peterakást követően elpusztul. Hazánkban mindenütt elterjedt. Április és május hónapokban láthatjuk.

Tavaszi cserebogár (Holochelus vernus)

Hasonlít az előző fajhoz, ennek a bogárnak a mérete egy kicsivel nagyobb, 15-20 mm. Sötétebb színű, a szárnyfedői hosszabbak és hátrafelé kissé kiszélesednek. Szőrzete eléggé sűrű. Nálunk elterjedt, de sehol sem gyakori. A kifejlett bogarakkal áprilistól júniusig találkozhatunk.

Tavaszvégi cserebogár (Rhizotrogus aestivus)

Kisebb méretű, imágója 13-14 mm. Feje és előtora világosbarna vagy krémszínű, míg szárnyfedői középbarnák. Hasoldala piheszőrökkel borított. Szintén síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, pajorjának táplálékát a lágyszárú növények gyökerei alkotják. A kifejlett bogár nem táplálkozik. A Kárpát-medencében elterjedt, áprilistól júliusig figyelhetjük meg.

Csapó vagy kallócserebogár (Polyphylla fullo)

Legnagyobb cserebogár fajunk, a kifejlett bogár 30-35 milliméteres. Alapszíne barna vagy fekete, szárnyfedőjét fényes, apró fehéres foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetőek.
A hímek valamivel kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények. A hímek csáplegyezői igen látványosak, hosszúak és hajlítottak. Pajorjai is hatalmasra nőnek, elérhetik akár a 6-8 centimétert is. Fejlődési ideje, méretének megfelelően hosszabb, 4-5 év.
Észak-Afrikában is előfordul, de Közép- és Dél-Európában a leggyakoribb. Nálunk a lapályos, homokos vidékeken közönséges, elsősorban fenyvesek közelében. Június és július hónapban van a rajzása. Aratóbogárnak is nevezik. Pajorja és imágója is jelentős károkat tud okozni.
Érdekessége, hogy összecsukott szárnyfedője alól, cincogó hangot képes hallatni, melyet szárnyának a potroh utolsó potrohlemezéhez való dörzsölésével képez.

Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

Imágója 26-32 milliméteres, vörösesbarna alapszínű. Finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtoron található két-két csupasz területet, az úgynevezett tükörfoltot. A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki az alapszőrzetből, melyek hosszanti, néhol szakadozott sorokba rendeződnek.
A rajzásuk június és július hónapra esik. Európa dél-keleti részein fordul elő, Ausztriától nyugatra és Csehországtól északra már nem nagyon találkozhatunk vele. Hazánkban a homokos vidékeken él. Nem gyakori, de az utóbbi két évtizedben Budapest környékén egyre nagyobb számban fordul elő.

Pusztai cserebogár (Anoxia pilosa)

A kifejlett bogár 21-24 milliméteres. A homokos talajokat kedveli. Színe sötétbarna, néha szürkés. Tömzsi testét mindenhol piheszőr borítja, csápjai kicsik. A keleti cserebogárnál gyakoribb. A kifejlett bogarakat júniustól augusztusig láthatjuk. Alkonyatkor a hímek a talajszint közelében, alacsony magasságban repülve keresik párjukat, akik többnyire nagyobb lágyszárú növények tetején várakoznak.

Sárga vagy júniusi cserebogár (Amphimallon solstitialis)

Hosszúkás testű,16-20 milliméter hosszúságú bogár. A szárnyfedők, az előtor és a fej is azonos színű, világos szalmasárga. Előtorán rendszerint két sötétebb, széles sáv látható. Szárnyfedőin külön-külön 3-4 világosabb, hosszanti borda fut végig. Sokan bordás sárgacserebogárként is ismerik. Csápjai és lábai vörösesebb sárgák. A hátoldalán gyér felálló szőrzet található, a hasa dúsabban szőrözött.
A Kárpát-medencében mindenütt elterjedt, középkötött és laza talajokon fordul elő. Lárvája kétéves fejlődése alatt, mindkét telet lárva alakban tölti. Imágója a júniusi-júliusi rajzáskor, gyakran tömegesen jelenik meg. Kártétele jelentős lehet. Pajorjai, melyet szántáskukacnak is hívnak, sokszor az őszi vetésekben is pusztítanak.

Kis sárgacserebogár (Amphimallon assimilis)

A felsorolt cserebogarak közül a legkisebb méretű, csupán 10-14 mm körüli bogár. A színe barnássárga, szárnyfedőinek bordái alig látszanak. Hazánkban mindenhol elterjedt, közönséges. A lárvája két éves fejlődésű ennek a fajnak is. A kifejlett bogár májustól júliusig látható a réteken, legelőkön, a sövények és kertek bokrain, illetve a fák lombozatán. Tekintélyes károkat okozhat az olajlen ültetvényekben.

A cserebogarak kártétele

Mind a már kifejlett bogarak, mind a lárvák kártételével számolni kell.

A cserebogarak közül leginkább a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) és az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) kártétele veszélyes.
Az április végi, május elejei rajzásukkor, a megtámadott fák fiatal leveleit sok helyen tarra rágják, amivel a fák gyengülését, esetenként akár pusztulását idézhetik elő.

A földben fejlődő cserebogárpajorok nagy kárt okoznak a gabonafélékben, a lenben, a kenderben, a répában, a burgonyában, a káposztában, a babban, sőt a magoncok és dugványok gyökerében is. Az elsőéves kis pajorok csak a csemeték hajszálgyökereit rágják meg, az idősebbek már a vastag gyökereket, a főgyökeret is képesek átrágni.
A talajban több évig növekedő pajorok, a legnagyobb kárt, fejlődésük utolsó évében okozzák.

A kifejlett cserebogaraknak és pajorjaiknak több természetes ellensége is van. A rigók, verebek és gébics-félék, általában a bogarak potrohrészét fogyasztják el.

A pajorokat különösen a varjak és a csókák szeretik, de legnagyobb pusztítóik, a vakondok és a sünök is csemegének tekintik.