A nagy szarvasbogár


A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) az európai kontinens legtermetesebb bogara, többnyire csak szarvasbogár néven emlegetik. Nevét a hímek megnagyobbodott, szarvasagancsra emlékeztető rágószervéről kapta, melynek a párzást megelőző vetélkedésben van szerepe.


Dél- és Közép-Európa lakója, Ázsiában Iránig, nyugaton pedig Nagy-Britannia szigetéig találkozhatunk vele.

Régebben nagy számban élt az egész földrészen, ám élőhelyének megritkulása miatt példányszáma lecsökkent.


A hím és a nőstény szarvasbogarak között nagy eltéréseket fedezhetünk fel. A hímek jóval nagyobbak, rendszerint 5-8 centiméter hosszúak, de néha akár 10 centiméteresre is megnőhetnek. A másik nem képviselői kisebbek, általában 3-5 centiméteresek.


A "szarvak" az erős, megnyúlt, akár 2-3 centiméteres rágók, csak a hímek sajátosságai. Táplálékszerzésre nem használják és az emberre teljesen veszélytelenek. Inkább a nőstényektől kell tartanunk, mert kisebb rágóikkal éles csípést tudnak ejteni rajtunk, ha nem vigyázunk.

 

A kifejlett bogarak alapszíne sötétbarna, a rágók rendszerint vörösesek, a szárnyfedőkön is hasonló vöröses-barna árnyalatokat láthatunk.


A nagy szarvasbogár imágója fák, főleg tölgyek nedveit szívogatja, de nem létfontosságú, hogy táplálkozzon. (Fogságban akár mézzel vagy cukros vízzel is táplálható, amit nyaló-szívó szájszervével szürcsöl fel).

A homoki tölgyesek legnagyobb testű bogara, lárvái a már korhadó állapotú, idős tölgyeket szeretik fogyasztani.


Bugboy52.40 (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
(Translated from English to Hungarian)

A 2-2,5 milliméter nagyságú petéiket korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják. Ezekből piszkosfehér színű lárvák, pajorok bújnak elő, melyek egy kövér, ráncos, hatlábú hernyóra hasonlítanak.


Eleinte, kis földrögökben lévő növényi maradványokkal táplálkoznak, majd csak később, mikor már nagyobbak lesznek térnek át a tölgy vagy más fa korhadékának evésére. Állkapcsaik erősek, hogy a korhadó fát rágcsálhassák. A korhadék nem bővelkedik tápanyagokban, ezért fejlődésük is rendkívül lassú. Általában 5 éven keresztül rágják erős szájszervükkel a faanyagot, majd az év őszén, ahogy elérik a 10 centiméteres hosszúságot, bebábozódnak.


Tavasz végén, a meleg megérkezésekor bújnak elő a kifejlett egyedek, hogy újrakezdjék a ciklust. A május végén, júniusban megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. Nappal inaktívak, ilyenkor fatörzseken pihennek és szívogatják a nedveket, majd a meleg esti órákban, szürkületben kezdenek hangos zúgással, párt keresve repülni.

 
 

Repülésük nem túlzottan biztos, gyakran ütközés állítja meg őket. Érdekes, hogy a hímek majdnem függőleges testtartásban repülnek, mivel nagyméretű "szarvukat" más testhelyzetben nem tudnák kiegyensúlyozni.


Amikor a hím talál egy nőstényt, felemeli a fejét, szétnyitja a szarvait és sétál körülötte. Ha két hím érdekelt ugyanannál a nősténynél, akkor összecsapásra kerül sor, amelynek során "agancsaikkal" látványosan megküzdenek egymással, de általában sérülés nem történik. A harc addig tart, amíg az egyiknek sikerül a hátára fordítania vagy ledobni a fáról a másikat.

 

A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, ami hosszú ideig is elhúzódhat.

A hímek korábban, rendszerint július végén elpusztulnak. A nőstények tovább, általában augusztus végéig élnek.


A bogár a Természetvédelmi Világszövetség, veszélyeztetett fajokat összegyűjtő Vörös Listáján ugyan nem szerepel, azonban élőhelye folyamatos pusztítása miatt egyedszáma folyamatosan csökken. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

Több országban tettek már konkrét lépéseket megóvásuk érdekében. Ennek érdekében az erdőkben hagynak kidőlt fákat, korhadt farönköket a szarvasbogarak számára.

Mi mit tehetünk? Hagyjunk a kertben korhadó farönköt! A nőstények, így kedvező feltételeket találhatnak a lárváik számára.

Egy kis odafigyeléssel mi is tehetünk azért, hogy ezeknek az igazán szép és különleges bogaraknak legyen jövőjük.


 

 Vissza a KISLEXIKON TÉMAVÁLASZTÓ menübe                                       Vissza a ROVAROK menübe