A kertben kialakított mesterséges tavacska a kert dísze, már a látványa is nyugalmat áraszt. Szépen beültethetjük a partját mocsári növényekkel, telepíthetünk bele vízi növényeket, s általában színes koi pontyok vagy aranyhalak úszkálnak benne.

Ha figyelmesek vagyunk, előbb-utóbb olyan állatok megjelenését is felfedezhetjük benne, melyeket nem mi telepítettünk, de a tavacska által biztosított életfeltételek, nagyon is megfelelnek számukra.

Vannak olyanok, melyeket a vízinövények betelepítésekor hurcoltunk be, míg mások, mivel tudnak repülni, könnyen megtalálják a tükröződő vízfelszínt.

Papucsállatka és zöld szemesostoros biztosan van a tavacskában, őket azonban csupán mikroszkóppal vizsgálva láthatjuk.

Amennyiben vízinövényeinket természetes élőhelyről szereztük be, akkor nagy a valószínűsége, hogy sikerült velük együtt betelepítenünk a nagy tányércsigát, valamint a nagy mocsáricsigát is.

Lehet, hogy magát az állatot nem látjuk, de ha a víz alatti leveleken rágásnyomokat fedezünk fel, biztosak lehetünk a jelenlétükben.

Vízhez kötött életmódot folytat a sárgaszegélyű csíkbogár, mely a víz alatt vadászik, s itt fejlődik a szintén ragadozó életmódot folytató lárvája is.

Legnagyobb bogaraink közé tartoznak a fényes, fekete színű óriáscsiborok, a testhosszuk az 5 centimétert is meghaladhatja. Bár a lárvájuk ragadozó, a kifejlett bogarak növényevők.

Az óriáscsiborokra nagyon hasonlít, a kis csibor nevű bogár, azonban mérete alapján egyszerűen megkülönböztethetjük tőle, mivel hossza még a két centimétert sem éri el.

A hátonúszó poloskát könnyű észrevenni miközben a víz felszíne alatt pihen, ám ha megzavarjuk, vad lábcsapásokkal igyekszik a biztonságot nyújtó mederfenék felé.

Éjjelente repülve, gyakran csapódik neki pld. bádogborítású templomtornyoknak, mivel azok csillogása a víz felszínéhez hasonló számára.

Kézzel ne fogjuk meg, mert csípése igen fájdalmas, ezért vízi méhnek is nevezik.

Amennyiben elég nagy a szabad vízfelület, akkor megjelennek a molnárpoloskák is. Vadul cikáznak a felszínen, miközben a vízbe hulló táplálékokat keresik.

A vízi botpoloska igazi álcázó művész.
Első pár lába veszedelmes fogóvá alakult. Mialatt mozdulatlanul várja áldozatát, hosszú légzőcsövét a felszínre dugja, mivel azon keresztül lélegzik.

A közönséges víziskorpió a botpoloskák rokona, de teste sokkal szélesebb és laposabb. Szintén fogólábai segítségével kapja el a gyanútlan áldozatait.

A nyári melegben gyorsan kikelnek a petékből a szúnyoglárvák, melyek a tóban élő halak számára is fontos táplálékot jelentenek.

Idővel a szitakötők is megjelennek a tó körül és elkezdik járőrözésüket a légtérben.

A vízfelszín alatt pedig az egyik legvérszomjasabb ragadozó, a tó felett cikázó szitakötők lárvája. Szépen lassan gyalogol az aljzaton és a vízi növényeken, majd erős állkapcsával, még a kis halivadékokat is elkapja.

Ha a kert nem túl zárt, akkor előbb-utóbb a békák is megjelennek a tóban. Legvalószínűbb, hogy tavi, kis tavi, vagy kecskebékákkal találkozunk majd. A tó egyben kiváló szaporodó helyet jelent számukra is, amit a lerakott petéikből kikelő ebihalak fognak bizonyítani.

Ne feledjük! Hazánkban minden kétéltű és hüllő védett!
Ne bántsuk őket, hiszen hasznosak, segítenek a szúnyogok és legyek irtásában is.

Érdemes a tó partját vagy annak legalább egy részét, lassan mélyülőre kialakítani, így a kertben megforduló madarak is könnyen tudnak inni vagy akár fürdeni.