A téli hónapokban nagyon nehezen találnak táplálékot itthon maradt tollas barátaink. A vastag hótakaró és a kemény fagyok megnehezítik az élelemhez jutást.

  Az etetést novemberben kezdhetjük, különösen akkor, ha a hőmérséklet 0 C fok alá csökken. Az etetés legyen folyamatos, tartós mínuszok esetében ez különösen lényeges! Kis kedvenceink nagyon hamar megszokják a vendéglátást, ne okozzunk nekik csalódást!

Az ideális etető madaraink számára könnyen, a ragadozók számára nem hozzáférhető.

A jó etető fedővel ellátott, a táplálékot szárazon tartja. A vastag hóréteg a nem fedett etetőket betakarja, olyan a madarak számára, mintha nem is létezne.

Figyeljünk arra, hogy a túl alacsonyra helyezett madáretető odaszoktathatja a környék macskáit, s bár a cicusok is nagyon aranyosak, de ne énekesmadarakkal etessük őket!

Amennyiben elég kreatívak vagyunk, vagy nem akarunk a madáretetőre költeni, magunk is elkészíthetjük.

Nem kell hozzá más, mint egy hagyományos műanyag, üdítő, vagy ásványvizes palack.

Vágjunk rá ajtót, akasszuk ki egy ágra, s töltsük fel madáreleséggel.

Az ügyesebbek ülőfát is rögzíthetnek bele.

A legmegfelelőbb eleség a köles, gabonafélék, tökmag, mogyoró, dióbél, napraforgómag, alma.

Kedvező, ha minél többféle eleséggel kínáljuk vendégeinket.

A hálóba csomagolt magvas golyók, pogácsák nagyon jók az apró énekeseknek, ugyanis a különféle magvakat zsiradékba préselik, így energiatartalmuk sokkal magasabb, mintha madárkáink csupán magot kapnának.

Ezeket a cinkegolyókat nem minden madár tudja fogyasztani, így nem árt több fajta eleséget és több típusú etetőt alkalmazni.

Vastagabb faágdarabokba nagyobb átmérőjű lyukakat fúrhatunk, melyekbe faggyús-magkeveréket tömünk.

Kíhűlést követően spárgával felfüggesztve, első sorban a cinkék csillapíthatják étvágyukat.

Készíthetünk madárharangot, melyhez egy virágcserép és spárga szükséges. A harang nyelvét a cinkegolyó alkotja. A virágcserép védi meg a táplálékot az elázástól.

Állatkereskedésekben lehet vásárolni – igaz kalitkamadarak számára előállított – korongokat, golyókat, s ha áldozunk ezekre kis barátainknak biztosan örömet szerzünk. Az apróbb énekesmadarak inkább a kölest és napraforgómagot kedvelik. (A fekete napraforgómag olajtartalma nagyobb, mint a csíkosé.)

Etethetünk almával is, amit nagyobb bokrok ágaira szúrhatunk, vagy almatartóba helyezünk ki madarainknak.

Almatartót is készíthetünk, spárga, grilltű és parafadugó felhasználásával.

Az almát különösen a rigók és a fakopáncsok kedvelik.

Ezt a típusú madáretetőt tapadókorongok segítségével ablaküvegre rögzíthetjük, s megfigyelhetjük az etető forgalmát.



Használjunk függönyt, vagy rolót mely megakadályozza a madárvendégek befelé látását, így nem zavarja őket a helyiségben végbemenő mozgás.

Állatkereskedésekben lehet vásárolni – igaz kalitkamadarak számára előállított – korongokat, golyókat, s ha áldozunk ezekre kis barátainknak biztosan örömet szerzünk. Az apróbb énekesmadarak inkább a kölest és napraforgómagot kedvelik. (A fekete napraforgómag olajtartalma nagyobb, mint a csíkosé.)

Kenyérrel, morzsával ne etessük madarainkat!
A nedves kenyér gyorsan megromlik, másrészt az erjedő kenyérdarabkák a madarakban heveny gyomor és bélgyulladást idézhetnek elő, és pusztulásukat okozzák.

Akasszunk ki szalonnát, de ne legyen sós! A só vízelvonó hatása kis kedvenceink kiszáradását és elhullását idézheti elő.

Földimogyoró fűzért is készíthetünk. Hozzávalók: - vastagabb zsineg, tetszés szerinti hosszban, - ragasztópisztoly, - héjas földimogyoró.

A munkamenet egyszerű. Ragasszuk fel a földimogyorókat a madzagra. A kész művet felakaszthatjuk, vagy mindkét végénél felfüggesztve rögzíthetjük.

Amennyiben a zsinegünk elég erős, arra ruhacsipesszel cinkegolyókat is tehetünk.

Ezt a koszorút földimogyoró-girlanddal tekerték be, s almákkal színesítették. Igazi dísze lehet házunknak, kertünknek, s madarainknak is tetszeni fog.

Inkább falra, kerítésre, vagy nem gyakran használt ajtóra célszerű helyezni.

Aki tartott terráriumi állatot az tudja, hogy lisztkukacot tenyészteni nem ördöngösség. Madarainknak lárvát és bogarat is adhatunk. Tálalás előtt a rovarokat rövid időre tegyük be a fagyasztóba (erre a célra rendszeresítsünk egy jól záródó dobozt) és a megdermedt állatokat tegyük az etetőbe.

Az etetés mellett ne feledkezzünk meg az itatásról sem. Tegyünk ki tiszta, hideg vizet.
A madarak egy része a kemény téli időjárás ellenére is fürdőzik. Naponta akár több alkalommal is. Hogy a reggelt ne jégolvasztással kezdjük, az itatóból este mindig öntsük ki a vizet.

Az itató ne legyen túlságosan kicsi, mert abban a nagyobb méretű madarak (rigó) már nem tudnak megfürdeni. Túl mély se legyen, mivel az, a kisebb méretű madarakra veszélyes lehet.
Tegyünk az itató aljába egy nagyobb méretű kavicsot, vagy egy fadarabot, melyre rászállhatnak. A kavics a felborulást is meggátolja.

Ha áldozunk időnkből a madarak megfigyelésére, remek fényképalbumot készíthetünk. Az etetőt látogató fajokat nem csak szemlélhetjük, de megfigyelhetjük viselkedésüket is.
A jó természetbúvár „személy szerint” felismeri a „törzsvendég” cinkét, vagy rigót, kinézetéről, ismertető jegyeiről, vagy viselkedéséről. Ráismerhetünk azokra, melyek előző évben már vendégeink voltak. Megfigyelhetjük a csapatosan, vagy magányosan érkezőket. Vannak fajok, melyek agresszívek, nem tűrnek meg másokat amíg ők csemegéznek, más fajok szelídebbek, csapatbarátabbak. Célszerű néhány jó szakkönyvet beszerezni, hogy madarainkat meg tudjuk határozni. Feljegyezhetjük, hogy mikor, melyik napszakban, milyen és mennyi éhes látogatója volt etetőnknek, mi volt a napi menü, melyik volt a kedvenc.

Ha rendszeresek vagyunk, akkor több év feljegyzését összehasonlíthatjuk, felfedezhetjük a változásokat. A téli madáretetés fontos madárvédelmi feladat, október végétől, március közepéig. A jó idő beköszöntével ezt a karitatív tevékenységet hagyjuk abba! A tavaszi fészekrakást követő fiókanevelés időszaka alatt, már állati eredetű táplálékot is kell madarainknak fogyasztani. Hagyjuk, fogdossák csak össze a hernyókat, legyeket és egyéb kerti kártevőket, a jó időben szolgálják ki magukat.