Próbáljunk ép, hibátlan példányokat gyűjteni! Soha ne törjük, vagy tépjük, mindig egyenes vágási felületet hozzunk létre! Legyen ezért a gyűjtőfelszerelésünkben egy jó éles metszőolló.

Szükségünk lesz még egy kisméretű ásóra és a gyengébb és finomabb minták gyűjtéséhez egy hagyományos ollóra.

Ne rakjunk minden papírlap közé növényt, mert a szárítás nagyon lassú lesz és a nagy nedvességtartalmú növényeknél előfordulhat a penészedés.

Újságpapírral történő préselés esetén, csupán minden 5. - 7. oldalra tegyünk növényt, s a jobb nedvszívás miatt ne használjunk színes, fényes újságlapokat.

A hagyományos - fekete-fehér - napilapok sokkal jobban megfelelnek céljainknak. Vágjuk fel az újságot A4 méretűre, mivel a préselés alatt az átnedvesedett lapokat szárazra kell cserélni.

Ezt mindig óvatosan hajtsuk végre, hiszen a száradó növény egyre sérülékenyebb. Azt a lapot, melyen a növényünk szárad ne cseréljük, csak mindig a növénnyel közvetlen nem érintkező, köztes lapokat.

Préseljünk száraz, meleg helyen, s 2 - 4 hét alatt példányaink teljesen kiszáradnak, feldolgozhatók lesznek.

Vannak olyan növényi részek, melyek préseléséhez különböző praktikákhoz kell folyamodnunk.

A túl vastag szárból, gyökérből, virágból hosszmetszetet kell vágnunk, s így helyezzük a présbe.

Egyes növényeket - leszedést követően - azonnal préselni kell, nem szállíthatók, könnyen elvesztik alakjuk, deformálódnak.

A katáng rövid idon belül már hervad, a pipacs is hirtelen ledobja szirmait, az írisz - magas nedvességtartalma miatt - is rövid életu.

A tökéletes példány a növény minden részét tartalmazza, a gyökértől a virágig.

Természetesen határok között kell mozogni, hiszen a gyűjtőkarton mérete véges.

Sok esetben nem fér rá egy egész növény, (a fásszárú növényekről nem is beszélve) ilyenkor annak jellemző részeit kell feltüntetni.

Figyeljünk az elrendezésre, mert későbbi módosítás nagyon nehézkes, vagy egyenesen lehetetlen.

Ha a préselés nem jól sikerült és a növény már teljesen megszáradt, akkor próbálkozhatunk a hidratálással.

Forraljunk vizet egy teáskannában és a kiáramló gőzbe tartva a száraz preparátumunk a pára hatására újra puhább, hajlékonyabb lesz.

Rendezzük el a már puhított példányt, tegyük vissza a papírok közé és préseljük le ismét.

A virágok, virágzatok préselésénél legyünk óvatosak és körültekintoek. Rendezzük el a szirmokat, túl dús virágzat esetén ritkítsuk meg azt.

Sok növénynek a termése is préselhető, mint pl.: a juhar, vagy a holdviola.

Kisméretű magokat, terméseket természetesen kiszárított állapotban szintén a gyűjtőkartonra rögzíthetünk. Erre a célra legalkalmasabb egy kis celofán tasak, melyet a kartonra ragasztunk. Vigyázzunk, legyen jól kiszárítva, különben penészedhet.

Ha jól sikerült a préselés, azt fel kell dolgoznunk. A hagyományos múzeumi növénygyujtő kartonok nagyon nagyok, használatuk és tárolásuk bonyolult. Használjunk A4 formátumú (210x297 mm) erősebb kartont, (pl.: műszaki rajzlap) lehetőleg fehér, vagy krémszínűt, de mindenképpen semleges árnyalatút. Figyeljünk arra, hogy a préselés, szárítás, preparálás alatt növényeink veszítenek színük élénkségéből, fakóbbak lesznek.

A kartonon - általában a jobb alsó sarokban - fel kell tüntetnünk a növény tudományos és - ha van - magyar nevét, a gyűjtés helyét és idejét.

A könnyebb és áttekinthetőbb rendszerezés érdekében írjuk ki a családnevet, vagy más rendszerbeni kategóriát. Ha a gyűjtés során gyűjtőnaplót vezetünk, az ilyenkor nagy segítségünkre van.

Egyéb adatokat is feljegyezhetünk, például: a talaj típusát, a növény fényhez való viszonyát, az esetleges kártevőket, stb.

Ma, a digitális fényképezés világában, a begyűjtést megelőzően készítsünk fotót példányunkról az eredeti élőhelyen, s a számítógépre elmentett kép kódját is feltüntethetjük a kartonon.

A preparátumot a kartonhoz vékony ragasztószalaggal rögzítjük, csupán annyi helyen, ahol feltétlenül szükséges.

Rendezhetjük dossziéba, fűzős-, vagy kapcsos iratrendezőbe, akár egyenként irattartó fóliába is. Óvjuk a portól, fénytől és rovarkártevőktől!

Figyeljünk a gyűjtésnél, mivel sok növényfaj védett és mindig győződjünk meg arról is, hogy hol gyűjtünk!

Ma már olyan sok, a témában kiváló és akár terepen is használható határozókönyv kapható, szerezzünk be néhányat és lapozgassuk!

Szép gyűjteményt hozhatunk létre a körülöttünk lévő növényekből is, legyenek azok kerti virágok, haszon-, vagy gyomnövények.

Ha a témában igazán elmerülünk, készíthetünk olyan gyűjteményt, ami egy adott növényfajt mutat be, különböző fejlődési ciklusokban, mint az éppen kifejlődő rügyek, virágzó ágak, elszíneződő levelek.

Vannak növények, melyeknél az életkor előrehaladtával megváltozik a levelek alakja. Ilyen pl.: a borostyán. Ebből is egész sorozatot gyujthetünk.

A nemesített növények különféle fajtáit is préselhetjük. Látványos egy csupán tulipánokat, vagy rózsákat tartalmazó gyűjtemény.

Most pedig épp itt az ideje, hogy nekilássunk! Irány a TERMÉSZET!