Elsősorban ősszel, de szinte egész évben létrehozhatjuk és bővíthetjük. Erdőt - mezőt de akár a piacot járva sok mindent gyűjthetünk, beszerezhetünk. Sajnos a termések nagy része szárítással nem tartósítható, így ezek gyűjteménybe rendezéséről le kell mondanunk. A szárítható termések viszont olyan változatosak, hogy rövid idő alatt is pompás kollekciót hozhatunk létre.

Ne feledjük el, hogy a mag és a termés nem ugyanaz! Számos, nem szárítható termés magja ugyanis szárítható.

Dolgozzunk tisztán! A gyűjtött anyag ne legyen szennyezett. Csupán végső esetben mossuk meg a terméseket. A szennyeződéseket próbáljuk meg puha ruhával, vagy ha az nem segít, száraz kefével eltávolítani. A legfontosabb a tökéletes szárítás. Jól szellőző, meleg helyen valósítsuk meg. Ha a gyűjtött anyag mennyisége nagy, akkor terítsük széjjel, különben penészedni, rothadni kezd.

Szabad terepen történő gyűjtésnél elegendő a lehullott terméseket összeszedni. Mindig tartsuk be a TERMÉSZETVÉDELMI ELŐÍRÁSOKAT! Vezessünk gyűjtési naplót, jegyezzünk fel minden lényeges adatot! (Pl.: gyűjtés helye, időpontja, körülményei, stb.)

Szárítás folyamán sok termés változik. Színeik fakóbbak lesznek, s a legtöbb fényes termés mattá válik. A vízveszteség miatt felületük hepehupás, egyenetlen, ráncos lesz. (Pl.: vadgesztenye) Megváltoznak a formák is. A zárt kúpszerű tobozok teljesen kinyílnak.

A lapos terméseket préselhetjük is. A húsos, lédús termésekből készíthetünk metszetet, ami szintén préselhető. Ilyen a citrusfélék termése, de akár az alma is.

A kiszáradt terméseket felcímkézve rendezzük pormentesen záródó dobozokba. A maggyujteményhez - különösen apró magok esetén - legjobb az üvegfiolás rendszer, mivel könnyen áttekinthető. A fiolákat zárjuk le parafa dugóval és lássuk el címkékkel. Vigyázzunk, hogy a magvakat tökéletesen szárítsuk ki, mivel kicsirázhatnak, bepenészedhetnek.