Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

2018. szeptember

 

DARAZSAK

A redősszárnyú darazsak (Vespidae) a hártyásszárnyúak rendjének egyik családja, melyet egyes szerzők valódi darazsak néven említenek. A hétköznapi értelemben vett darazsak néven rendszerint az ebbe a családba tartozó fajokat értjük.

A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó lakik. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, és ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, ha veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elkergetni, hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs (Vespa crabro), fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál.

Az áttelelő királynő tavasszal felébred, elkezdi a fészeképítést, és az első dolgozókat maga neveli fel. A kikelő dolgozók utána átveszik az utódok gondozásának, a fészek továbbépítésének és a táplálékszerzésnek a tennivalóit, a királynő ezután csak petéket rak. A fészkek 10 - 80 centiméter átmérőjűek lehetnek, s egy-egy fészekben több ezer darázs is tartózkodhat. A fészkek sejtek sorozatából állnak, és mindegyik sejtbe egy-egy petét rak le. A lárvák másfél hónap alatt nőnek munkára, harcra kész dolgozókká, nagyjából júliusra. A darazsak több utódgenerációt hoznak a világra a telep élete alatt, mivel egyre nagyobb és nagyobb kell legyen a dolgozók száma.

 

gyujtes Vissza a kezdőlapra      gyujtes Vissza a VÁNDORTÁR 2018. menübe