Amikor először pillantasz meg egy pókot, talán nem gondolod, hogy az egyik legösszetettebb és legfejlettebb élőlényt látod a természetben. Ezek a nyolclábú teremtmények évmilliók evolúciójának eredményeként olyan tökéletes anatómiai felépítést alakítottak ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy szinte minden környezetben megtalálják a helyüket.

A pókok (Araneae) az ízeltlábúak (Arthropoda) közé sorolt pókszabásúak osztályának egyik rendje. .

A pókok mérete széles skálán mozog. A legkisebbek a vitorláspók-család tagjai, hosszuk alig éri el az 1 mm-t. A legnagyobbak és legnehezebbek a madárpókok. Hosszuk a 11-13 centimétert, lábaik fesztávolsága pedig a 28-30 centimétert is elérheti. Szőrös testükkel és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek.

Külső vázuk - a rovarokhoz hasonlóan - kitinből áll. Ez nemcsak védelmet nyújt a belső szervek számára, hanem támasztást is ad a test szerkezetének. A váz rugalmas ízületekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a szabad mozgást.

A vedlés folyamata során a pók új, nagyobb vázat növeszt a régi alatt, majd levedli a régit. Ez a folyamat lehetővé teszi a növekedést és a sérült testrészek regenerálódását.

A rovaroktól eltérően a pókoknak nem három, hanem két testtájuk van, az előtest vagy fejtor és az utótest vagy potroh.

A lábak vége és alsóbb szegmensei számos érzékszervi szőrrel vannak ellátva, amelyekkel érzékeli a háló rezgéseit és a zsákmány mozgását.

Tapogatókkal is rendelkeznek, melyek a táplálék elfogyasztásában segíti őket. Mivel csápjaik nincsenek, az ingerek érzékelésére a lábaikon lévő sörtéket használják. Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések és a légmozgásból adódó apró nyomásingadozások is.

Minden pók termel pókselymet. Ez egy vékony, erős fehérje, amit az utótestük végében lévő szövőmirigy(ek) választ(anak) ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót, más fajok háló nélkül vadásznak. A selymet használják közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására is. A potrohban található selyemmirigyek különböző típusú selymet tudnak előállítani, mindegyiket más-más célra használva.

A pókok birodalmában 7 fő típusú természetes pókselyem létezik. A keresztespókok nőstényei akár mind a 7-féle szövőmiriggyel rendelkezhetnek, így az összes típust képesek magukból kibocsátani a különböző élethelyzeteknek megfelelően.

A 7 pókselyemtípus a következő:

- Major ampullate (váz- vagy biztosítószál): A pók legfontosabb selyme. Ebből készül a háló külső váza és a sugarai, emellett biztonsági kötélként is szolgál, amikor a pók leereszkedik. Ez a világ egyik legerősebb anyaga.

- Minor ampullate (segédszál): A hálóépítés korai fázisában használt ideiglenes segédspirálok alapanyaga, valamint a háló megerősítésére szolgál.

- Flagelliform (fogóspirál): A háló belső, koncentrikus körei készülnek belőle. Nem szakad el könnyen és elképesztően rugalmas, hogy elnyelje a berepülő rovarok becsapódási energiáját.

- Aggregate (ragadós selyem): Egy folyékony, ragadós ragasztóanyag, amellyel a pók bevonja a fogóspirálokat, hogy a zsákmány beleragadjon a hálóba.

- Pyriform (rögzítő selyem): Ezzel a selyemmel készít a pók tapadókorongokat vagy rögzítési pontokat, amelyekkel a selyemszálakat a falhoz, ágakhoz vagy egymáshoz ragasztja.

- Aciniform (csomagoló selyem): Rendkívül puha, de sűrű szálakból áll, amelyet a pók a hálóba akadt zsákmány gyors és hatékony gúzsba kötésére, harcképtelenné tételére használ.

- Tubuliform / Cylindriform (kokonselyem): Ezt a típust kizárólag a nőstény pókok termelik és ebből szövik a petéiket védelmező biztonságos gubót (petezsákot).

A pókok az elejtett zsákmányt nem tudják megrágni. Ehelyett, a préda elfolyósított szöveteit szívják fel. Képesek elfogyasztani a saját selymüket is.

Nagyjából 350 faj kivételével valamennyien termelnek mérget, melyet zsákmányszerzésre és önvédelemre is használnak. Mindössze 200 olyan fajukról tudunk, amelyek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb pókok marása fájdalmas, de nem okoz maradandó károsodást.

A pókok szájszerveinek felépítése tükrözi ragadozó életmódjukat. Csáprágóik a legfontosabb fegyvereik, amelyeken keresztül beinjektálják mérgeikét a zsákmányba.

A méreg nem csupán megöli a zsákmányt, hanem megkezdi annak emésztését is. A pókok ugyanis külső emésztést alkalmaznak - enzimeket juttatnak a zsákmány testébe, amely feloldja a szöveteket, majd a pók felszívja ezt a "leves" állagú táplálékot.

A Haplogynae alcsaládba tartozók hat, a Tetrablemma csoportba sorolhatók négy, míg a Caponiidae család tagjai csak két szemmel rendelkeznek.

Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is előfordul, hogy látószervük nincs, mint a barlanglakó fajoknak.

Néhány család vadászó pókjainak, mint az ugrópókok és a farkaspókok azonban kitűnő a látásuk. Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni.

A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a nősténynek. Ezzel jelzik a nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így annak közelébe férkőzhetnek. Ha a nőstény megérti a jelzéseket és megtörténik a párzás, akkor utána a hímnek gyorsan kell távoznia, mert a nőstény ragadozó viselkedése visszatér.

A párzás villámgyorsan végbemegy. Gyakran egy rosszul sikerült közeledés a hím halálát jelentheti, mivel a nőstény zsákmányállatnak tekinti. A fűben a nőstények több petecsomagot is készítenek, amelyet sárgás, vattaszerű szövedékkel burkolnak be. Ezeket nevezzük kokonnak.

A keresztespók petéi erős nagyításban.