Az Adansonia nemzetség nevét Michel Adanson francia természettudós- és felfedezőről kapta, aki leírta a majomkenyérfát.

Baobabnak is nevezik ezt a nemzetséget, mely nyolc fajt foglal magába.

A nyolc fajból, hat őshonos Madagaszkár szigetén, egy a szárazföldi Afrikában és az Arab-félszigeten, valamint egy Ausztráliában. Az afrikai és ausztráliai baobab közel azonos, az elkülönülés a több mint 100 millió évvel ezelőtti óceáni szétválasztódás miatt jött létre.

A majomkenyérfa vagy baobabfa a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe, a mályvafélék (Malvaceae) családjába és a gyapjúfaformák (Bombacoideae) alcsaládjába tartozó faj. Az afrikai füves szavannán a fatermetű növényeket a magányosan élő majomkenyérfa képviseli.

Szálanként nőnek, a 4-5000 éves kort is megélhetik, törzsük kerülete elérheti akár a 30-40 métert is.

A főgyökerek mélyre hatolnak, ez lehetővé teszi, hogy túlélje a száraz évszakot. A rájuk merőleges feszítőgyökerek kis mélységben futnak és nagy távolságra szétterjednek, ezzel biztosítják, hogy a csekély mennyiségű csapadékból is a lehetőség szerinti legtöbbet tudjanak a növénynek juttatni.

Ágaik vízszintesen szétterülnek.

Lombozatuk ritkás, leveleik tenyeresen összetettek.

A baobab fák lombhullatók. A száraz évszak beköszöntével elveszítik leveleiket és kilenc hónapig lombtalanok maradnak, csökkentve ezzel is a párolgást.

Virágjai éjszakánként nyílnak, melyek nagyon sok ízletes nektárt tartalmaznak. A beporzást elsősorban gyümölcsevő denevérek valósítják meg, de a fülesmaki-félék és többféle rovar is segíti. Sikerességük érdekében, a bibeszál (termő) derékszögben elhajlik, ezzel biztosítva, hogy a nektárt fogyasztó állat mindenképp hozzáérjen, s virágport juttasson rá.

A nagy virágaikból fejlődő, uborka alakú termésük a majmok kedvenc csemegéje. Innen kapták nevüket is.

Az esős évszakban hullott csapadékot duzzadt törzsében, ágaiban tárolja. A pompás virágaiból hosszú kocsányú, ~20 centiméter hosszú termés alakul ki, amely a kakaóra hasonlít, külsőre olyan, mint egy selymes héjú kókuszdió.

Hosszú kocsányon függő termése miatt "döglött patkány" fának is nevezik.

A héjat nagyon nehéz feltörni. A húst kemény héj borítja, ami érés idején sűrű péppé folyósodik.

Ebben helyezkednek el a vastag falú magvak.

Nagyon táplálóak, antioxidánsok mellett tele vannak még vassal és káliummal.

Afrikában csaknem minden részét felhasználják. Cukor- és savtartalmú húsa ehető, főleg üdítő italt és gyümölcsport készítenek belőle, melynek íze egyedi, jellegzetes, körtejellegű, némi grapefruit és vanília aromával.

A 15% zsírt tartalmazó, vastag héjú magva szintén fogyasztható. A már elérhető termékek között szerepel baobabból készült lekvár és üdítő, de lehet kapni baobab-port is, főzéshez.

Gyümölcsének gyógyító tulajdonságai: háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, 50%-kal több kalcium van benne, mint a spenótban, bőséges forrása az antioxidánsoknak is, melyek segítik csökkenteni a rák kialakulásának kockázatát és a szívbetegséget.

A mag ellenáll a szárazságnak, a kemény maghéj miatt hosszú időn keresztül életképes marad. A csírázás lényegesen javul, ha a mag átmegy valamely állat tápcsatornáján. Nagyobb távolságokra is eljuttathatják magvait az elefántok, a keskenyszájú orrszarvúk és a jávorantilopok, míg kisebb távolságokra a páviánok hordják szét.

A fa kérgéből az adansonin nevű alkaloidot vonják ki, amely a Strophanthus fajokból készült nyílmérgek egyik kiváló ellenszere. Friss leveleit gyakran fogyasztják az immunrendszer erősítése érdekében.

A baobabot néhol fejjel lefelé növő faként ismerik és az afrikai falvak lakói úgy hiszik, a szelleme védelmező erővel bír. Csak speciálisan képzett mászókat engednek fel rá, hogy leszüreteljék a gyümölcsöt.

A hatalmas baobabok, akár 100 000 liter vizet is tartalmazhatnak, s így képesek túlélni a kemény száraz évszakot. A túlélés érdekében leveleiket is lehullatják ebben az időszakban. A bennszülöttek, súlyos vízhiány idején, az életben maradás érdekében a baobabok vízkészletét meg tudják csapolni, így ivóvízhez juthatnak.

A majomkenyérfa elhalt fája, gombák és egyéb mikroorganizmusok tevékenysége következtében viszonylag gyorsan lebomlik. Ezért a bennszülöttek szerint nem tanácsos az idős fák közelében tartózkodni, mert az elbomló hatalmas gyökerek helyén keletkező óriás üregekbe, mint barlangokba, belezuhanhat a tapasztalatlan ember.

A Zambezi törzsek úgy vélik, hogy baobabok valaha túl kevélyek és büszkék voltak. Az istenek feldühödtek és gyökerestül kitépték, majd fejjel lefelé ültették vissza őket a földbe. Szerintük a rossz szellemek ma is szerencsétlenséget okoznak.

Tiltott a lehullott, édes nedvet tartalmazó virágok felvétele. Ha valaki felvenné azokat, a néphit szerint oroszlán ölné meg.

Egy másik hiedelem, hogy ha valaki a baobab fában tárolt vízből iszik, az védve lesz a krokodiltámadásoktól.

Zambiában azt mondják, hogy régen óriáskígyó lakott a baobab fában, meghallgatta imáikat, kívánságaikat, segítette őket a vadászatokban. Az első fehér vadász lelőtte a kígyót, s ezt követően a törzs életében katasztrófák következtek be. Néha a bennszülöttek még mindig hallani vélik a kígyó sziszegő szellemét éjszakánként.

A Kafue Nemzeti Parkban az egyik legnagyobb baobab az úgynevezett "Kondanamwali" vagy a "lányokat evő fa". A monda szerint, a fa alatt élt négy gyönyörű lány, akikbe a fa beleszeretett. Amikor a lányok elérték a férjhezmeneteli kort, a fa féltékeny lett, s egy viharos éjszakán megnyílt a törzse és bekebelezte a lányokat.
Azóta viharos éjszakákon hallani vélik a lányok sírását.

A Limpopo környékén, úgy gondolják, hogy ha egy fiatal fiú olyan vízben fürdik meg, melyben baobab kérgét vagy magját áztatták, akkor nagy, magas emberé fejlődik.

Tudományosan megalapozott viszont, hogy azokban a falvakban, ahol baobab van a közelben, a nők több és egészségesebb gyereket szülnek. Oka, hogy a fa vitaminokban gazdag levelei és gyümölcsei kiegészítik, az egyébként hiányos étrendet.

Az üreges törzsű namíbiai Ombalantu baobab, amely 30-35 ember befogadására képes. Alkalmanként kápolna, posta vagy menedékház szerepét tölti be.

A madagaszkári Mahajangában található baobab kerülete 2013-ban 21 méter volt. Ez a város szimbólumává vált fa, korábban kivégzések és fontos találkozók helyszíne volt.

Nyugat-Ausztráliában található ez a baobab fa, melynek üreges törzsét valaha börtönként használták.

Dél-Afrikában, a Limpopo tartománybeli Modjadjiskloof (korábban Duiwelskloof) közelében, a Sunland Farmon volt található a jól ismert óriási baobab. Vizsgálatokban megállapították, hogy nagyjából 1060 éves (plusz-mínusz 75 év), más vizsgálatok eredményei azonban sokkal magasabb életkorra utaltak.
A Sunland Big Baobab 1993 után vált népszerű turisztikai látványossággá, amikor a Sunland farm tulajdonosai bárt és borospincét létesítettek üreges belső terében. Egyszerre 60 ember vehetett részt egy partiban.
A bár 2017-ben megsemmisült, amikor a fa kettészakadt.

Adansonia digitata

Őshonos az afrikai kontinensen, a legelterjedtebb Adansonia faj. Hosszú életű, jellegzetesen a száraz, forró szavannákon él, jelenléte messziről elárulja, hogy a közelben vízfolyás található.

Adansonia grandidieri

Impozáns megjelenésű, Madagaszkár szigetén a legnagyobb és leghíresebb fa.

Adansonia Gregorii

Ez az egyetlen baobab, amely előfordul Északnyugat-Ausztrália, Kimberley régiójában.

Adansonia madagascariensis

Egyike a Madagaszkáron őshonos hat fajnak. Madagaszkár északnyugati részén elterjedt.

Adansonia perrieri

Észak-Madagaszkár területén honos, magassága a 30-35 métert is elérheti.

Adansonia rubrostipa

Élőhelye kizárólag Nyugat-Madagaszkár. A száraz cserjéseket, a lombos tüskés bozótosokat, a nedves hegyvidéki erdőket kedveli, 800 méteres magasságig is felhatol.

Adansonia suarezensis

Madagaszkár északi területein honos, kedveli a mészkőben gazdag talajokat.

Adansonia za

Madagaszkár nyugati részén őshonos, a száraz cserjéseket, a lombos és tüskés erdőket, valamint a szavannát kedveli. Akár 800 méteres tengerszint feletti magasságban is találkozhatunk vele.