A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék egyik legismertebb növénynemzetsége.

Régóta közkedvelt virág, mely hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Tél végi megjelenése, a tavasz közeledtét jelzi.

Aki a hóvirágra pillant, annak úgy tűnhet, mintha a növény kocsányán három fehér tejcsepp hintázna. A latin Galanthus elnevezés is erre utal, melynek jelentése tejvirágú.

Élőhelyei az üde vagy félszáraz lombos erdők, a mediterrán és havasalji cserjések, ritkábban a fenyvesek. A számára kedvező élőhelyeken nagyszámban nyíló virágai, gyönyörű virágszőnyeget alkotnak a lombfakadás előtti erdőben.

A földalatti raktározó szerve, az 1-2 centiméter átmérőjű hagyma, melyből fajtól függően, ősz vagy tél végén, 2-3 levél hajt ki. Hagymájából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz.

A virág legjellegzetesebb eleme, a három nagy, hófehér külső lepellevél (köznyelvben "szirom") és az ugyancsak három, kisméretű, belső lepellevél, melyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.

Nagyjából 20 fajuk ismert, az újabb kutatási eredmények fényében ez változik, növekszik az újabb fajok megismerésével, csökken, ha egy faj más, pld. alfaji besorolásba kerül. A hóvirágok minden faja, a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig terjedő területen található meg.

A nehezen megkülönböztethető fajok felismerésében segít, a lomblevelek rügyön belüli elhelyezkedésének vizsgálata. Mivel a rügyben található levélkezdemények kiterült állapotban nem férnének el benne, ezek az adott családra, fajra jellemző módon helyezkednek el. A levelek egymáshoz képesti elhelyezkedése a borulás, az egyes levelek összehajtogatottsága a türemlés.

Napjainkban filogenetikai vizsgálatok alapján döntik el a vitatott rendszertani kérdéseket.

A kultúrába vett hóvirágfajok változatai között, közel 300 féle formát, több természetes és kerti hibridet is kialakítottak.
Magyarországon a szabad természetben sem csak az egyetlen, nálunk őshonos fajjal találkozhatunk, hanem olyan fajokkal is, melyeket arborétumokban vagy hóvirágkedvelő (galantofil) magángyűjteményekben gondoznak, valamint olyan, kiskertekbe tömegesen ültetett hóvirágfajokkal és hibridjeikkel, melyek sokszor kivadulnak és számukra kedvező körülmények között, el is szaporodnak a hazai élőhelyeken.

Pompás hóvirág (Galanthus elwesii)

Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Kiskertekben sokfelé találkozhatunk vele, kedvelt, mivel viszonylag nagytermetű faj, a kocsánya akár 15-25 cm magas is lehet. Novemberben kihajt és olykor már december végén virágozni kezd.

A belső lepellevelek a tövüknél és a csúcsuknál, vagy csak a csúcsuknál zöldek. Levelei szürkészöldek, szélesek.

A napos, meleg helyet szereti, jól tűri a nyári szárazságot, de a téli fagyokat is elviseli. Kertészeti példányai többnyire terméketlenek.

Voronov-hóvirág (Galanthus woronowii)

Hazai kiskertekbe ezt a fajt is tömegesen ültetik. Eredeti élőhelyén a legnagyobb állományai, a Fekete-tenger partjának keleti része körüli hegységekben, a Nyugat-Kaukázusban és a Pontus-hegység keleti felében találhatóak, de néhol a Közép-Kaukázusban is előfordulnak.

Levelei élénkzöld színűek, szélesek. Virága belső lepelkörének csak a kicsípett csúcsa körül láthatunk zöld foltot. A hűvösebb, árnyékos, félárnyékos környezetet kedveli, a száraz, napos helyet nem szereti.

Redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus)

Dél-Ukrajnában, a Krímben, Dobrudzsában és az Isztambult övező területeken él. Kocsánymagassága 20-25 cm körüli. Zöld levelei a főbb erek mentén kissé hajtogatottak, szélei begöngyöltek, redősek. Február közepétől, március közepéig virágzik.

Belső lepellevelei többnyire csak a csúcsaik táján zöldesek, a bizánci alfaj esetében a belső lepellevelek töve is zöld.
Kertészeti változatainak zöld rajzolata különféle méretű és alakú is lehet.

Magról jól szaporodik. Megfelelő termőhelyen igencsak elszaporodhat, kivadulhat. Hazánkban az Alcsúti Arborétumban él nagyobb állománya. Innét széthordva fellelhető a térség kertjeiben, temetőiben, a budai Jókai-kertben, valamint a budai erdőkben is megjelent, kerti hulladékkal kihordva.

Levantei hóvirág (Galanthus fosteri)

A Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria valamint Törökország délkeleti hegyvidékein őshonos. A pompás hóvirághoz hasonló megjelenésű, de levelei mindig élénkzöldek, sosem szürkések.
Kevésbé ismert faj, hazánkban az Alcsúti Arborétumban találkozhatunk egy kisebb állományával, innen széthordva látható még néhány kertben és temetőben.

Ikariai hóvirág (Galanthus ikariae)

Magyarországon ezzel a fajjal csak néhány hóvirággyűjtőnél találkozhatunk. A hóvirágok talán legritkább képviselője, mindössze csak Görögország néhány égei-tengeri szigetére korlátozódik a természetes élőhelye.
Levelei tompa zöld színűek, nagy virágainak belső lepelkörei legalább félig zöldek, de teljesen zöldek is lehetnek.

Vékony hóvirág (Galanthus fosteri)

Kisebb méretű faj, 10-15 centiméteres termetű. Keskeny, felálló, enyhén csavarodó levelű növény.

Legközelebbi természetes állományaival az Al-Dunát kísérő hegyvidékeken lehet találkozni. Magyarországon csak néhány magángyűjteményben látható.

Olga királynő hóvirága (Galanthus reginae-olgae)

Nevében Görögország orosz származású királynéjára emlékezik, ez a különleges hóvirág. Szicíliában, valamint a Balkán nyugati és északnyugati részén őshonos, Görögországban, például a Peloponnészoszi-félszigeten, a Tajgetoszon is találkozhatunk vele.

Legjellemzőbb különlegessége, hogy korán, már októberben virágba borul. Bár van olyan alfaja is, mely csak tél végén virágzik, a hazai magángyűjteményekben is inkább csak őszi virágzású változatokat gondoznak.

Levelei is jellegzetesek, sötétzöld színűek, melyek közepén jól látható ezüstszínű vonal húzódik végig.

Mindemellett, a hóvirágok között ez a faj kifejezetten melegkedvelőnek számít, melegebb és naposabb élőhelyet igényel, mint a többi faj.

Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

A legnagyobb elterjedési területtel rendelkező hóvirágfaj. Európa középső területein, Franciaország nyugati részén, Olaszországban és Dél-Európa hegyvidékein, lombhullató erdőkben fordul elő. Magyarország egyetlen őshonos hóvirága.

Lombfakadás előtt virágzik, amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére. Hazánkban a tél végén, tavasszal.

Ha enyhe a tél, akkor már február elején megjelenik a Dél-Dunántúlon és az alföldi folyókat kísérő galériaerdőkben. Február végétől március közepéig már a dombvidékek és a középhegységek tölgyeseiben is jelentős tömegben pompázik. Az Északi-középhegység bükköseiben, akár április közepéig láthatjuk.

Májusban már termést érlel. Magjaik olajos függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el, segítve ezzel a hóvirág terjedését.

A növény a termésérlelés után visszahúzódik, majd a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki újra.
Fontos tudni, hogy a hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a gyógyászatban a gyermekbénulás és az Alzheimer-kór kezelése során is tapasztalták kedvező hatását.

Gyakran előfordulnak a nagy hóvirágállományokban az alaptípustól eltérő példányok. Többféle változat is kialakulhat a virág felépítésében, lehet 2 szárú vagy 2 virágú. A két lepelkörből az egyik hiányozhat, vagy egyformák lesznek, a belső lepelkör olykor átmenetekkel, porzókká alakulhat. Néha éppen ellenkezőleg, kettőnél több lepelkör (telt-virág) is kialakulhat. A lepellevelek körönkénti száma is változhat, 3 helyett lehet 1 és 6 közötti számú is.

A virág színében és rajzolataiban is alakulhatnak ki eltérések. A zöld virágrészek lehetnek sárgák, sárgásak, a fehér leplek pedig foltosak, cirmosak. A foltok rajzolatai is változhatnak, a gyakori fordított "U" helyett lehet "X" vagy téglalap, keskeny sáv vagy akár csak 1-2 pont is.

A kikeleti hóvirág 2005 óta védett növény! Természetvédelmi eszmei értéke 10 000 Ft., egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.
A szaporított és a vadon gyűjtött hóvirágok kereskedelmét nemzetközi és nemzeti törvények, rendeletek szabályozzák. Gyakorlatilag valamennyi hóvirágfaj, nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozik.