A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagy és ismert madár.

A köznyelvben egyszerűen ő a gólya. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó) és az eszterág.

Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben "Az év madarává" választotta.

Megyék, városok, községek címerében is helyt kapott a közismert és kedvelt madár.

Elterjedt, de fogyatkozó faj. Testhossza 100-115 centiméter, álló helyzetben a magassága 110-125 centiméter, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2200-4400 gramm. Tollazatának nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyainak fedőtollai és a repülőtollak feketék. Mellén a tollak hosszúak és borzasak, a nyak körül gallért formálnak, melyet a párzást megelőzően mutogatnak. Írisze szürkés, a szemet fekete bőr veszi körül.

Csőre és lába az első életévében fekete, csupán ezt követően válik pirossá. Nyaka, lába és egyenes csőre is hosszú. A csőr hossza 15-17 centiméter. A nemek hasonlóak, a hím általában egy kicsit nagyobb.

Szárnyai szélesek és hosszúak, lehetővé teszik a vitorlázást. Lassan és szabályos időközönként evez a szárnyával.

Nyakát és lábát kinyújtva repül. Lassan, méltóságteljesen jár. Pihenéskor fejét szárnya alá dugja. Fokozatosan váltja tollazatát, az elsőrangú repülőtollak a szaporodási időszakban cserélődnek.

A gólyák nem énekelnek, ehelyett csőrükkel kelepelnek, így üdvözlik egymást a fészeknél. A hangot a csőr gyakori nyitásával és zárásával képezik. A kelepelést a torokzacskó erősíti fel.

Üdvözléskor először az kelepel, aki fogadja az érkezőt, majd ez utóbbi válaszol neki. Egyidejűleg meghajlítják a nyakukat, egészen addig, amíg fejük a hátukhoz nem ér.

Monogámok, de a párok nem maradnak együtt egész életükben.

Tavasszal a hímek érkeznek előbb, ők választanak fészkelő helyet. A pár együtt építi a fészket gallyakból, ágakból, majd szénával, szalmával és tollakkal bélelik.

A költési időszakban külön belső költőfészket készítenek, benne puhább anyagokkal.

Gyakran emberi építményeket szemelnek ki költőhelyeik alapjául. Kedvelik a távvezetékek tartóoszlopait, templomok, parasztházak, tornyok és magas épületek tetejét, kéményeit.

A költőhely 1-2 méter mély, átmérője 0,8-1,5 méter, súlya 60-250 kilogramm. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építésű fészek tömege, akár a több száz kilogrammot is elérheti. Gyakran más, kisebb madárfajok is használják a gólyafészket. Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. Gyakori társbérlő a mezei veréb és a seregély.

A legkedveltebb helyek azok a nyílt területek, amelyek közelében mocsár található. A fészket minél magasabb helyre rakják, hogy a ragadozóktól védve legyen. Néha sziklákra is települnek.

A tojó rendszerint 4-5 tojást rak melyek piszkosfehérek vagy sárgásak, 72 x 52 milliméter méretűek, 95-125 gramm tömegűek. Évente egyszer költenek, pótköltés előfordul. A szülők az első tojás lerakása után, április közepétől felváltva kotlanak, és a fiókák 33-34 nap múlva kelnek ki.

A fiókákat rövid fehér pehelytollak borítják, melyek egy héttel később besűrűsödnek. A frissen kelt fiókák lába rózsaszín, ami rövid időn belül megszürkül. Csőrük fekete, a hegye sötétbarna.

Az első két héten a szülők óránként etetnek, két-három hetes kortól kétóránként. A fiókák 58-64 napos korukban repülnek ki. A fészek elhagyása után tollazatuk hasonló a felnőttekéhez, kivéve, hogy a későbbi fekete tollak még barnásak, valamint csőrük és lábuk fekete. Végleges színüket a következő év nyarán érik el.

Kirepülést követően még 2-3 hétig etetik a fiókákat. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekező csapathoz. 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket.

A fehér gólya vándormadár, télire délre költözik. Augusztus végén, szeptember elején indulnak el európai szaporodóhelyeikről Afrikába.

A telet a Kenyától, Ugandától Dél-Afrikáig terjedő szavannán töltik. Ezeken a területeken akár több ezren is lehetnek egy csapatban.

Néhányan Nyugat-Szudántól és Csádtól nyugatra fordulnak, és elérik Nigériát. Márciusban-áprilisban érnek vissza Európába, átlagosan 50 napos utazás után. Az őszi utat 26 nap alatt teszik meg. A kedvező szelek, a táplálék szűkössége és a kevés víz gyorsítják az utat.

A fehér gólya nyílt területeken keresi élelmét, mezőkön, földeken, folyók partján vagy vizeken. Ritkán távolodik el öt kilométernél messzebb a fészektől. Kedveli az alacsony növényzetet, mert könnyebben megtalálja a zsákmányt.

Kisebb állatokra, békákra, rákokra, kígyókra, rovarokra és rágcsálókra vadászik. Előfordul, hogy madárfiókát vagy kisnyulat is visznek fiókáiknak táplálékként.

A művelt területeken hasznosnak számít az egerek és a sáskák ritkítása miatt. A fehér gólyák sokféle állatot megesznek. A táplálék összetétele helytől, évszaktól és a helyi állatvilágtól függ.

Általában nappal vadásznak, a kisebb állatokat egészben nyelik le, csak a nagyobbakat ölik meg és tépik szét, mielőtt megeszik őket. Művelt földeken követik a munkagépeket, és összeszedik a kitúrt, a felzavart vagy a gépre felcsapódott állatokat.

Az IUCN szerint nem veszélyeztetett. Vannak természetes ragadozói és élősködők gazdája is lehet. Tollazatában rágótetvek telepedhetnek meg és a fészekben atkák rejtőzhetnek. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000.- Ft.

Szinte a teljes fészkelő állománya lakott területekhez kötődik, a fészkek többsége elektromos hálózat tartóoszlopain található. Elsősorban az áramszolgáltatás biztonsága érdekében, az 1970-es évektől folyik a fészkek tartószerkezetre emelése.

Komoly problémákat a középfeszültségű (20 kV) hálózat légvezetékei okoznak, mivel a tartóoszlopokon (a többnyire fészekből kirepülő, fiatal gólyák) halálos áramütést szenvednek. Becslések szerint az éves szaporulat 20%-a pusztul el ilyen módon, még az őszi vonulás megkezdése előtt.

A fehér gólya hasznossága és fészkelési szokásai miatt kedveltté vált az emberek között. Az ókori görög és római mitológiában a szülői szeretet példaképe volt és azt hitték, hogy idős korában nem hal meg, hanem elrepül a szigetekre és emberré válik. Aiszóposz két meséjében is szerepel, A róka és a gólya, valamint A paraszt és a gólya című mesékben. A francia Jean de La Fontaine mindkettőt feldolgozta.

Az iszlámban a gólya szent, mivel minden évben megteszi a mekkai zarándokutat.

Héberül a gólya csaszidah, ami kedvest, könyörületest is jelent.

A lengyelek, a litvánok és az ukránok szerint a gólyák harmóniát hoznak arra a házra, amin fészkelnek. Kelet-Európában úgy tartották, hogy ha a faluban sok a gólya, akkor jó aratásra számíthatnak, de időjósként is számon tartották. Az emberhez szoktatott fehér gólyák megszelídülnek, bíznak az emberben, a szabályokat eltanulva játszanak a gyerekekkel. Később, ha télen már el is repülnek, minden évben visszatérnek.

Az egész világon elterjedt legenda szerint, a gólya hozza a kisbabát. A hiedelem nagyon régi, de Hans Christian Andersen tette népszerűvé meséjével. A német hagyomány szerint a kisbabákat köveken vagy mocsarakban találják és kosárban viszik a hátukon vagy a csőrükben tartva. Ezeket a köveket gólyakőnek nevezik. Ha a szülők új gyereket szeretnének, akkor az ablakba tett édességgel csalogatják a gólyát.

A gólyáról növényeket is elneveztek: gólyaorrfélék (Geraniaceae), gólyaorrvirágúak (Geraniales). A muskátlik tudományos nevükben hordozzák a gólya görög megfelelőjét (Pelargonio).

Nézd meg Kocsér "gólyakamerájának" élő közvetítését!
Amikor a fehér gólyák hazánkban tartózkodnak, nonstop működik. Célszerű a nappali időszakot választanod, ekkor több mozgást észlelhetsz.

Klikk ide és máris elérted: