A füsti fecske


A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A villásfecskék nemének legelterjedtebb tagja. Ausztria és Észtország hivatalos madara.

Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén fészkelnek. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, valamint Közép-és Dél-Amerikában találhatók.

Hosszú, hegyes szárnyú, mélyen villás farkú fecskefaj. Feje, háta és szárnya csillogó kékesfekete, hasa világos, piszkosfehér, gyakran rozsdaszín-vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínű.

Yunus Mony (Flickr) / CC BY (Cropped)

 

A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Ahogy idősödik a madár, farok villája úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb.

   

A madár rendkívül kicsi és könnyű. Testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 15 - 20 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 30 - 35 centiméter. A füsti fecske testtömege 15 - 20 gramm közötti.

Lába csupasz és gyenge. Kiválóan alkalmas függőleges felületen, vezetékeken, ágakon való kapaszkodásra, de talajon történő járásra kevésbé. Nyílt vizeken még az iváshoz sem száll le.

   

Hasznos madár, repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik.

Az ősz közeledtével egyre kevesebb rovar repked a levegőben, így inkább a vízpartok környékén keresgél.

Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárás változását.


A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja "tszvit-tszvit-tszvit", vészjelzéskor pedig síró "tszink-tszink" hangot hallat.

Charles J. Sharp (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Májusban kezdődik el a költési időszak. A madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen kezdenek fészket építeni. A medence alakú fészket mely felül nyitott, szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (nagyobb állattartó telepek, szarvasmarha és ló istállói) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Sokszor előző évi fészkeket foglalnak el újra és bővítnek ki. Gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely.

Wald1siedel (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

 

   

A füsti fecske évente többnyire két - bőséges időben három - fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4 - 6, fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14 - 16 nap múlva kelnek ki.

Kati Fleming (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Kati Fleming (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, 19 - 21. napon repülnek ki a fészekből. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak eledelt.

Alvesgaspar (Wikimedia Commons) / CC BY-SA (Cropped)

 

   

   

Rémi Coubraz (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Laitche (Wikimedia Commons) / CC BY-SA (Cropped)

A fiatal madarak több hétig a fészek közelében maradnak, majd csupán ezt követően vándorolnak el a változó távolságban lévő éjszakázó helyekre.



Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanyvezetékeken, készülve az előttük álló hosszú utazásra.

   

A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak.



A füsti fecske a Kárpát-medencében gyakori fészkelő, áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Legnagyobb számban az Alföldön és a Kisalföldön fordulnak elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a nagyvárosi területeken.

Becsült állománya az ezredfordulón 220000 - 320000 párra volt tehető, de a 2001 és 2006 közötti időszakban ez erősen csökkent. Elsősorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt a fajra. Magyarországon védett madár, eszmei értéke 50 000 forint.

Állományának megőrzését, fészekrakását elősegíthetjük mesterséges fecskefészkek felszerelésével, melyek műanyagból, kerámiából, fából is készülnek, ezekkel a fészeképítés megterhelő munkájától kíméljük meg a nagy útról hazaérkező fecskepárt.


Ne feledkezzünk meg a sáros itatóhelyről sem, hiszen a vályogozás a fecskék vérében van!

 


 Vissza a KISLEXIKON TÉMAVÁLASZTÓ menübe                                     Vissza a MADARAK menübe