A medúza


Tengerparti nyaraláskor gyakran találkozhatunk a vízben lebegő, ritmikusan pulzáló, majdnem átlátszó, kocsonyás állagú lényekkel, ezek a medúzák.

Testükön egyetlen nyílás található, mely az űrbél be- és kijárata.

A vizet, mely a táplálékot (planktonokat, kisebb rákokat, halakat) tartalmazza, tapogatóikkal a szájnyílás felé terelik, kiszűrik a tápanyagot, majd a salakanyagot ugyanezen a nyíláson keresztül távolítják el.

A medúzák nagyon egyszerű élőlények, már 500 - 700 millió éve a tengerek lakói, a testük 97%-a víz. Szemük és agyuk nincs, a fény változását és a gravitációt érzékelik. Többségük tapogatói csalánozó sejtekkel rendelkeznek, melyek ragadozó életmódjukat segíti.

Mivel az áldozat feldarabolására, rágásra képtelenek, a zsákmányt egészben juttatják a űrbélbe, ahol az emésztés végbemegy. A kisebb medúzák (a legkisebbek csupán 1-2 milliméteres nagyságúak) planktonnal, a nagyobbak (melyek akár a 2 méteres átmérőt is elérhetik) rákokkal és halakkal táplálkoznak.

<

Francesco Crippa (OpenStax CNX - Rice University) / CC BY
(Translated from English to Hungarian)

A medúzák életciklusa a helytülő polip és a helyváltoztató medúza szakaszból áll.

A megtermékenyített petét a medúza a tengervízbe bocsátja. A belőle kialakuló, többnyire a tenger mozgása által sodródó lárva, amint szilárd talapzatra ér, letelepül és polippá fejlődik.

A polip ivartalanul, úgynevezett bimbózással szaporodik. Törzséből a még kifejletlen, ephyrának is nevezett csillagmedúzák osztódás útján válnak le, s ettől kezdve úszó, önálló életmódot folytatnak.

Végül, a már kifejlett medúzák ivaros szaporodása után, a megtermékenyített petékből újabb polipok fejlődnek, s a körforgás folyamatos.


A medúza elnevezést Carl von Linné alkalmazta először 1752-ben, utalva ezzel a görög mitológiában szereplő Medúzára.

A mítosz szerint Medúza egy szárnyas nőalak, aki mindenkiben félelmet kelt. A teste pikkelyes, a fején haj helyett kígyók tekergőznek. Úgy tartják, hogy aki a Medúza arcába néz, az kővé válik. Elrettentő külseje ellenére Perszeusz mégis legyőzte.

Perszeusz a levágott Medúzafővel (Benvenuto Cellini 1554.)

Medúza feje (Paul Rubens 1618.)

A csalánozók törzsébe tartozó medúzák, mérget tartalmazó csalánsejtekkel bénítják meg áldozatukat.
Mérgük elsősorban a védekezést és a zsákmányszerzést szolgálja, de emberek életét is kiolthatja.

Az állatvilágban a kockamedúzák mérge a legerősebbek közé tartozik. Akit megcsíp, annak az életben maradásra igen csekély esélye van.

Évente száz ember hal meg medúzacsípésben. Észak- és Kelet-Ausztrália partvidékén tömegesen vannak jelen. A tengerparti fürdőzőket tábla figyelmezteti a veszélyre.

Egy kis betekintés a medúzák világába


Kockamedúzák (Cubozoa)

Patrick Randall (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
 

Ananya Waharak, Tueanta Ramarn & Thanya Panritdam
(Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Ned DeLoach (Smithsonian Science)
/ Public Domain

Allen Collins et al. (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

SHO TOSHINO (Wikimedia Commons)
/ CC BY-SA

Jan Bielecki et al.
(Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Jan Bielecki (Smithsonian Science)
/ Public Domain

Guido Gautsch / derivative work: Mithril
(Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Gyökérszájú medúzák (Rhizostomeae)

Derek Keats (Flickr) / CC BY

Derek Keats (Flickr) / CC BY

Dario Romeo (Wikimedia Commons) / CC BY

Rodolfo Cappa (Wikimedia Commons) / CC BY

Emanuele Ferraro (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Fredski2013 (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Nhobgood Nick Hobgood (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Janne Hellsten (Flickr) / CC BY

CiXeL - Chris Hind (Wikimedia Commons) / CC BY

Philippe Bourjon (Wikimedia Commons) / CC BY-SA (Cropped)

DockWatch
Dauphin Island Sea Lab
(Wikimedia Commons)
/ Attribution only

Mark Norman
Museum Victoria
(Port Phillip Bay)
/ CC BY

Andrea (Flickr)
/ CC BY
 
 


Zászlósszájú medúzák (Semaeostomeae)

Derek Keats (Flickr) / CC BY

Hectonichus (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Bill Abbott (Flickr) / CC BY-SA

HRae (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Erwan AMICE (Wikimedia Commons) / CC BY

Tom Thai (Flickr) / CC BY

Alexander Vasenin (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
 

Julian Fahrbach (CrazyBiker 84) (Wikimedia Commons)
/ CC BY-SA (Cropped)

Koronamedúzák (Coronatae)


Edith A. Widder, Operation Deep Scope 2005 Exploration
NOAA Ocean Explorer
(Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Petroldarling-commonswiki
(Wikimedia Commons) / Attribution only
 

Nyelesmedúzák (Staurozoa)

HE Westlake (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

HE Westlake (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

HE Westlake (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

HE Westlake (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Hidraállatok (Hydrozoa)

Peter Southwood (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
 

NOAA/OAR/OER, 2016 Deepwater Exploration of the Marianas,
Leg 3. (NOAA Photo Library) / Public Domain (Cropped)

Sierra Blakely (Wikimedia Commons)
/ Attribution only (Cropped)

KENPEI (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
 

Seascapeza (Wikimedia Commons) / CC BY-SA
 

Dr. Karen Osborn - Smithsonian Institution
VlaPickles (Wikimedia Commons) / CC BY-SA (Cropped)

Caitlin Bailey, GFOE, The Hidden Ocean 2016 Chukchi Borderlands (NOAA Photo Library) / Public Domain (Cropped)

NOAA Office of Ocean Exploration and Research, 2016
Deepwater Exploration of the Marianas
(Wikimedia Commons) / Public Domain (Cropped)

Kevin Raskoff - Hidden Ocean 2005 Expedition,
NOAA Office of Ocean Exploration
(NOAA Photo Library) / Public Domain


Portugál gálya (Physalia physalis)

A hidraállatok közé tartozó portugál gálya, a meleg tengerek lakója. Átmérője 10 - 40 centiméter, fogófonala 15 - 20 méter, de elérheti az 50 métert is. Érintésük veszélyes, csalánsejtjei mérget tartalmaznak.

A gázhólyag átlátszó vagy halvány lilás-rózsaszínes, esetleg kékes színű, általában nitrogénnel tölti fel gazdája, s a szél segítségével vitorlázik. Erős szélben leereszti, s a hullámzást elkerülendő, alámerül.

Rhalah (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Világító medúzák

Sok medúzafaj biolumineszcens, vagyis rendelkezik valamilyen szintű világító képességgel.

Legtöbbször valamilyen külső hatásra (fény, mechanikai, stb.) reagálnak ily módon. Egész testük vagy csak egy-egy testrészük is világíthat, akár különböző színekben. Egyes fajok lumineszcens nyálkát termelnek, amely szintén világít.

A mélytengeri fajok némelyike rendelkezik riasztó fényekkel, amit csak veszélyhelyzetben kapcsolnak be, védekezésképpen. Néhányuk zsákmányszerzéshez is használ csalogató fényeket.

Az utóbbi néhány évben növekvő számban bukkantak fel világító medúzák (Pelagia noctiluca), a Földközi-tenger partjai közelében is. E faj harangja 10 centiméter szélesre nőhet, de igen kellemetlen csaláncsípéseket okozó tapogatói ennél jóval hosszabbak. Mérge nem halálos. Kékeszöld lumineszcens nyálkát is termel, amelynek fénye leggyakrabban a hajók nyomában látható világító ösvényként.

Mark Norman - Museum Victoria (Port Phillip Bay) / CC BY

Az állatkertek és akváriumok speciális világítással segítik elő a különféle medúzák látványos bemutatását.

∑64 (Wikimedia Commons) / CC BY

Chris Favero (Flickr) / CC BY-SA


Irukandzsi medúzák

A kockamedúzák közé tartozó irukandzsi medúzák, az eddig ismert legerősebb mérget juttatják áldozatukba. Mérgüknek ellenszere jelenleg nincs.

A csípés súlyossága csökkenthető, ha azonnal ecetet öntünk a csípés helyére, így további méreganyag nem jut a szervezetbe. A csípés hosszan tartó elviselhetetlen fájdalmat okoz, akár halálhoz is vezethet.

Többnyire Ausztrália keleti parti vizeiben megtalálhatóak, nevük az e partszakaszon élő irugandzsi (Yirrganydji) törzs nevéből származik.

Kisméretűek, a harang körülbelül köröm nagyságú, de a csápok akár 1 méter hosszúak is lehetnek.
Egyes partszakaszokon, sűrű hálókkal teszik lehetővé az emberek számára a biztonságos fürdőzést.

GondwanaGirl (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Colin Henein (Wikimedia Commons) / CC BY-SA

Medúza invázió

A tengerek élővilágának egyensúlya napjainkra döbbenetes mértékben felborult. A túlzott halászat, és az óceánokba kerülő vegyi anyagok miatt a hal populáció gyors ütemben csökkent.

A folyamat nyertesei a medúzák, akik így elveszítik természetes ellenségeiket, és riasztó számban elszaporodtak a Fekete-tengerben, a Mexikói-öbölben, és az Északi-tengerben. A medúzák szaporodását a halak tartják korlátok között, megeszik az apró medúzákat, és vetélkednek a medúzákkal a táplálékért, a zooplanktonokért.

Most, hogy a túlhalászás miatt a halak elfogytak, értelemszerűen a medúzák elszaporodtak. A medúzák emellett a halak ikráit is fogyasztják, ami tovább csökkenti az amúgy is gyér halállományt.

Derek Keats (Flickr) / CC BY



Medúzák okozta sérülések

A hazánkhoz közeli meleg tengerek mellett töltött vakáció során számolni kell azzal, hogy lubickolás közben a vízben akár medúzával is találkozunk. Ha megcsíp minket a csalánozó, az rendszerint fájdalommal, bőrpírral, égő, viszkető érzéssel, esetleg a bőr felhólyagosodásával jár. Az állapot gyorsan múlik, napok, sőt akár órák alatt is.

Kezelés: Medúzacsípés esetén azonnal menjünk ki a vízből, mossuk le a sebet tengervízzel (NE ÉDESVÍZZEL!), majd öntsünk rá ecetet, esetleg tegyünk rá ecetes borogatást.

Thomas Quine (Flickr) / CC BY
 

Lakkana Thaikruea and Potjaman Siriariyaporn
(ResearchGate) / CC BY


 Vissza a KISLEXIKON TÉMAVÁLASZTÓ menübe          Vissza a TENGERI HERKENTYŰK menübe