Nagyon kedvelem az ananászt, de jobban szeretem, ha a gyümölcsöt én hámozom meg és bontom fel, mint a tömény cukorszirupban eltett, tartósítószeres, bádogdobozos konzervet.

Mindig tetszett a broméliafélék családjába tartozó növény, amely cserepes formában nálunk ritkán kapható. Úgy gondoltam, megajándékozom magam, ültetek és gyökereztetek egyet.

Most pontosan azt a rész hasznosítjuk, melyet rendszerint eldobunk, mint emberi fogyasztásra alkalmatlant.

Foto: Pixabay - herwig53

Vásárláskor olyan ananászt válasszunk, melynek levelei zöldek, hamvasak, nem sodródtak még össze a szárazságtól, s nem tudjuk a termésből kihúzni.

Vágjuk le a leveles részt úgy, hogy a gyümölcsből 2 - 3 centiméteres tönköt is tartalmazzon. Ez a rész egyébként nagyon kemény, emberi fogyasztásra nem alkalmas.

Töltsük meg a cserepet földdel, majd ültessük bele úgy, hogy abban biztonságosan megálljon. Figyeljünk arra, hogy a gyümölcs részéből kb. egy centiméteres magasság maradjon szabadon. Óvatosan járjunk el, hogy a leveleket ne szennyezzük be! Locsolás előtt ujjainkkal tömörítsük a növény körül a földet.

Tegyük meleg, párás helyre, s tartsuk a földjét nedvesen.

Növényünk szép lassan gyökeret ereszt, a föld alatti és feletti gyümölcsrész pedig fokozatosan elbomlik, eltűnik.

Sok - sok évig fog élni, de abban ne reménykedjünk, hogy termést is hoz.