Csíráztassunk!

Csíráztassunk!

A mag a növények életében pihenő állapot, kedvező körülmények között csírázásnak indul, s belőle új növény fejlődik.

Kísérletezzünk!

Szükségünk lesz étkezési szárazbabra, – lehet több fajta, sokszínű – de figyeljünk arra, hogy ne legyen lefagyasztva.
(Fagyasztani azért szokták, hogy a zsizsik ne károsítsa.)
Kell még vatta, jelölő filctoll, tálka a csíráztatáshoz és víz.

Számozzuk be a tálkákat, helyezzünk bele vattát.

Tegyük a vattára a babszemeket, s öntsünk bele annyi vizet, hogy a vatta kellőképpen átnedvesedjen.

A kísérlet során figyeljünk arra, hogy a vatta ne száradjon ki!

Az edényt fedjük le, párásabb környezetben a magok több nedvességhez jutnak, a hajtások nem száradnak ki. (Vegyük figyelembe, hogy nem veszi őket körbe nedves talaj, csupán az alattuk lévő vattából képesek vízhez jutni.)

Három alapvető faktort vizsgálunk, a fény, a hőmérséklet és a nedvesség hatását. A nedvesség elengedhetetlen, hisz a száraz mag önmagában nem indul csírázásnak. Víz hatására azonban megduzzad, s életre kel. Ezért a kísérletből a száraz szakaszt kihagyjuk, s minden tálka azonos mennyiségű vizet kap induláskor.

A fénymennyiség szabályozását egyszerűen oldottuk meg, az állandó sötétet letakarással biztosítottuk. A hőmérsékletet 22 C fokos szobában, illetve 8 C fokos fűtetlen helyiségben való elhelyezéssel oldottuk meg.

A kísérlet első napjaiban már tapasztalható, hogy a víz hatására megduzzadt magból először gyököcske fejlődik, melyből a gyökérrendszer jön létre.

Az egyedfejlődés során – azaz, ahogy a magból a növény kifejlődik – az első mindig a gyökérkezdemény. A növények törzsfejlődésében azonban ez pontosan fordítva volt a legifjabb rész a gyökér, mivel ez jelent meg legkésőbb.

Az ősi, még vízi életmódot folytató úszó növények, levélszerű képződményeikkel már tudtak fotoszintetizálni és lélegezni, de gyökerük még nem volt. Ahhoz, hogy a szárazföldet képesek legyenek meghódítani, elengedhetetlen volt a gyökér kifejlődése. A gyököcske után megjelenik a rügyecske a két sziklevéllel, mely gyakorlatilag a magot alkotta.

Bab esetében a meleg elengedhetetlen a fejlődéshez, mely jól látszik a kísérletben is. A két szíkleveles hajtás nagyon gyorsan magasodik, s hogy továbbra is biztosítani tudjuk a párás klímát, készítsünk burát műanyag flakonból.

A hidegben elhelyezett magvak ugyan megduzzadtak, de sokkal lassabban, vagy egyáltalán nem fejlődtek. A melegben lévők fejlődése rendkívül gyors. Fény hatására a növények bezöldülnek, s fotoszintetizálnak, míg a sötétben tartottak erősen megnyúlnak, sárgák, gyengék, törékenyek maradnak.

A kísérletet 14 napon keresztül végeztük, s minden nap lefényképeztük, hogy a változásokat dokumentálhassuk. Ezek alapján összehasonlíthatjuk, hogy a hőmérséklet a csírázásra és a fény a növény életére milyen hatással van.

A táblázat oszlopainak számozása szerint:

1./ Meleg világos helyen,

2./ Hideg világos helyen,

3./ Meleg sötét helyen,

4./ Hideg sötét helyen