Elsősorban egy lepkefeszítő állványra. Azok a típusok jobbak, ahol a szárnyat tartó lécek elmozdíthatók és csavar segítségével rögzíthetők, így tetszőleges vastagságú lepketesthez állíthatjuk be.

Szükségünk van különböző vastagságú rovartűre. A rovartű nem azonos a gombostűvel, annál sokkal vékonyabb és hosszabb. Számunkra a gombostű nem megfelelő, mivel túl vastag, roncsolja a lepketestet, nem elég hosszú és rozsdásodik.

Kell sütőpapír szalag, csipesz, olló, Petri-csésze, vagy más légmentesen zárható edény, kristályos naftalin (molyirtó), vatta és víz.

Az elpusztult lepkét lepketartó tasakban lehet tárolni, mely egyszerű módon sütőpapírból hajtogatott boríték, melybe a test fölött összezárt szárnyú lepkét rakják. A tárolás így több éven keresztül is lehetséges, s ha van időnk a preparálásra, csak fel kell puhítani a kiválasztott példányokat.

A puhítás megkezdésekor vágjunk az edény aljába vattát, s öntsünk bele annyi vizet, hogy kellően átnedvesedjen.

Ebbe az edénybe helyezzük a tasakból a lepkéket, melyek 2 - 3 nap alatt felpuhulnak.

Hogy elejét vegyük az edény párás levegőjében a penészedésnek, - amely teljesen tönkreteszi a lepkéket – szórjunk a nedves vattára kristályos molyirtót.

Nem szükséges a papírtasakból kivenni a lepkéket, – a papír egyébként is gyorsan átnedvesedik – mivel a csak vattára tett példányok lába, csápja beleakadhat a vatta szálaiba, s leszakadhatnak.

Néhány nap a páradús dobozban általában elegendő, hogy lepkéink felpuhuljanak.

Vegyük ki a tasakot az edényből, hajtsuk szét és óvatosan emeljük ki belőle a lepkét.

Szúrjuk fel rovartűre. A tűt a tor közepén vezessük át. Vágjunk, kb. 1 centiméter szélességű csíkokat a sütőpapírból.

Helyezzük a lepkét a feszítőre, melyet - amennyiben szükséges – előzőleg állítsunk be megfelelő testméretre.

A szárnyakat csipesszel nyissuk szét, nyomjuk le. Legyünk nagyon óvatosak, kézzel soha ne fogjuk meg a szárnyakat.

Először az egyik oldal szárnyait szorítsuk le papírszalagok segítségével. A szép preparátum szárnyai szabályosan állnak, noha ezt a pózt az élő lepke képtelen felvenni.

A felsőszárny alsó éle a testtel derékszöget zár be, az alsószárny szintén teljesen látszik, csak kismértékben csúszik a felsőszárny alá. Igazítsuk el a szárnyakat a kívánt módon, majd tűzzük le jól a papírcsíkokat.

Vigyázzunk a csápokra, s ne feledjük, hogy a szárnyakat átszúrni nem szabad. Végezzük el ugyanezt a műveletet a másik oldali szárnyakkal is.

Helyezzük a lepkét a feszítőre, melyet - amennyiben szükséges – előzőleg állítsunk be megfelelő testméretre.

Amennyiben jó és szép munkát végeztünk a lepke felsőszárnyának csúcsai azonos magasságban vannak, a felsőszárny alsó széle - a testen átvezetve – egyenesben folytatódik, s a két hátsószárny alja is azonos szinten van.

Ezt követően a preparátumot szárítani kell, tegyük szellős, de huzatmentes lehetőleg meleg helyre, de ne erős fényre, 1 - 2 hét alatt szépen megszárad.

Óvatosan, egyenként vegyük le a rögzítő szalagokat, majd emeljük ki a lepkét a feszítőből.

A gyűjteménybe nem elég csak egyszerűen betűzni, célszerű nyilvántartani tudományosan is azokat. Nyomtassunk kis címkét a lepke adataival, vágjuk fel, s szúrjuk a tűre.

Célszerű két címkét használni melyek közül az egyik a lepke nevét, a másik a gyűjtési adatokat tartalmazza. (Gyűjtőhely, gyűjtési idő.)

Ezeket soha ne mulasszuk el feljegyezni, mert később nem fogunk rá visszaemlékezni, s gyűjteményünk nem lesz hiteles. Végezetül tegyük a lepkét a gyűjtődobozba, s helyezzük alá a névtábláját.