Van egy módszer, amivel úgy száríthatunk virágokat, hogy azok megtévesztésig hasonlítsanak a frissen-vágott virágszálakra. Ez a régi, száraz, forró homokos eljáráshoz hasonlatos, de annál sokkal gyorsabb és biztonságosabb is.

Hozzávalók: Egy lapos doboz, olló, adagolókanál, szilikagél kristály. A lapos dobozba szórjunk vékony réteg szilikagélt.

A virágok fejét vágjuk le, a szárukra nincs szükségünk. A virágfejeket a kristályrétegre helyezzük, vágási felületükkel lefelé.

Lassan, óvatosan - az adagolókanál segítségével - borítsuk be a virágfejet szilikagéllel, egészen addig, míg azt teljesen befedi. Szükség esetén hurkapálca, vagy csipesz segítségével óvatosan igazgassuk el a szirmokat, hogy a megfelelő helyre kerüljenek.

Az esetlegesen szirmokra tapadt kristályokat csipesz, vagy ecset segítségével elővigyázatosan távolítsuk el.

Virágaink tökéletesen megőrizték formáikat, színeik is alig változtak, viszont nagyon sérülékennyé váltak. Vigyázzunk kincseinkre! Legjobb, ha dobozokba, rekeszekbe rendezzük. A szilikagélt újra felhasználhatjuk, de előtte száraz, meleg helyre terítsük ki, hogy víztartalmát elveszítse. A legtöbb virág alkalmas e módszerrel való konzerválásra.

A nagy nedvességtartalmú virágok szirmai áttetszők lesznek, de színük így is megmarad. A különleges virágformáknál ügyeljünk a szilikagél helyes, arányos rétegzésére! A hirtelen egy helyre zúdított kristályok könnyen szétnyomhatják a virágok eredeti formáját.