A legnagyobb testű, Afrika és betelepítve Dél-Ausztrália füves szavannáiban és sivatagos vidékein ma is élő madárfaj. A kakas 210-275 cm magasra nő, teste nagyjából 2 m hosszú, a tömege 100-150 kg. A tojó kisebb 175-190 cm magasságú és 90-110 kg tömegű.

Nyaka rózsásvörös, a kakas tollazata fekete-fehér, a tojóé pedig szürke. Feje és nyaka csupasz.

A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója. A száraz környezethez alkalmazkodva a szomjazást napokig bírja. A homokban fürödve tisztálkodik. Jól fut, eközben négyméteres lépteivel a 70 km/h sebességet is eléri.

Táplálékuk főként gyökerekből, levelekből és magvakból áll, de bármit megesznek, ami elérhető. Néha rovarokat, kígyókat, gyíkokat és rágcsálókat is fogyasztanak. Homokot és kavicsokat is lenyelnek, amelyek segítenek abban, hogy a táplálékot izmos gyomrukban, a zúzájukban felőröljék.

A jobb, változatosabb táplálék reményében vándorolnak, közben csatlakoznaik antilop-, és zebracsordákhoz, hogy felkapkodják a legelő állatok által felzavart rovarokat, hüllőket, kis rágcsálókat. A társulás a növényevőknek is előnyös, mert a jó szemű, magasra emelt fejű struccok hamarabb észlelik a közelítő ragadozókat és riasztják a csordát.

Természetes élőhelyén több mint 40 évig, állatkertekben akár 50 évig is élhet.

Éjszaka aktív, napközben üregekbe húzódik. Látása gyenge, az orrnyílása a csőre hegyén van, nagyon jó a szaglása.

A tyúk méretű kivi hatszor akkora tojásokat tojik, mint egy tyúktojás. Néhány nappal lerakása előtt a tojás olyan hatalmas méreteket ölt, hogy kitölti a nőstény teljes testüregét, ezzel megnehezíti a mozgását, légzését és éhezésre kényszeríti a madarat.

Ez hatalmas teher a kivi számára, a tojás "létrehozása" során háromszor annyit kell ennie, mint általában. A tojók egy alkalommal 1 tojást raknak le a kb. 1 méter hosszú üregük végében. Tojásaikat csak éjjel, a táplálkozásuk idejére hagyják magukra.

A kotlás, a tojások kikeltése a kakasok feladata. A keltetési folyamat a kivinél tart a leghosszabb ideig, 80 napig, azaz kb. 3 hónapig. A fiókák fészekhagyók.

A dél-amerikai pampákon él kis csapatokban, gyakran szarvasfélékkel együtt. Keresi a bokrok és a magas fű takarását. Repülni nem tud, ezért tápláléka a többi futómadáréhoz hasonlóan magvakból, rovarokból és fűfélékből áll.

Első pillantásra olyan, mintha kis strucc lenne, de lényegesen karcsúbb.

Testhossza 1,2-1,4 m, tömege csupán 20-27 kg. A kakas magassága a 2,5 métert is elérheti (átlagosan 1,5 méter).

A kakas tollazata éppen olyan szerény, mint a tyúké, háta hamuszürke, a hasa piszkosfehér, nyaka és melle fekete.

Fejének csupasz részei hússzínűek, csőre szürkésbarna, lába palaszürke.

Egy kakas több tojóval is párosodik, és a tojók egy tágas, a földbe kapart és fűvel bélelt, sekély fészekbe rakják sárgás tojásaikat, melyek tízszer nagyobbak a házi tyúk tojásainál.

A kakas a fészek közelében már csak az éppen tojó tyúkot tűri meg. Egy-egy tyúk 2-3 naponta tojik egy tojást, összesen kétszer - háromszor. A kakas kiterjeszti szárnyát, hogy a tojás puhára pottyanjon, majd csőrével hengergeti azt a fészekbe.

A tyúk ez után odébbáll, és másik kakast keres magának. .

Ausztrália hivatalos madara, a vörös óriáskenguruval együtt az emu tartja Ausztrália címerpajzsát az ország címerében.

Az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 150-190 cm, súlya 30-60 kg.

A tojók valamivel nagyobbak és sötétebbek a hímeknél. Hosszú, szürkésbarna, lecsüngő tollai elrejtik visszafejlődött szárnyait.

A fiókák fekete-fehér csíkosak, csőrük nagyon sötét, és hegye lehajlik.

.

A párzási időszakban hallatott jellegzetes hangjuk a messzehangzó "dobolás", amelyet a hosszú, felfújt légzacskójuk erősít fel.

A tojó 5-25 db. átlagosan 8-10 sötétzöld színű tojást tojik. A 13 centiméter hosszú és 700-900 grammos tojás a tojó testsúlyának mindössze 1,5%-a, amely az egyik legkisebb arány a madarak világában.

Az emuknál is felcserélődik a nemek szerepe a költés és az utódgondozás terén. A költés a hímek feladata. A nőstények sokszor a környéken maradnak, és kitartóan őrzik a területüket.

.

A 8 hetes költési időszakban a hímek nem esznek, és nem ürítenek. Csak azt a harmatot isszák, amit a fészekről elérnek. A fészekről is csak néha állnak fel, de csupán azért, hogy megforgathassák a tojásokat.

Minden behatolót - gyakran még a tojót is - harciasan elűznek a fészek közeléből. A kakasok ekkor testsúlyuk harmadát is elveszthetik.

A kikelő csibék csíkosak, melyeket a kakas legalább 5, de néha 18 hónapig nevel, továbbra is rendkívül agresszíven fellépve minden vélt és valós ellenséggel szemben.

A költő hímeket kivéve az emuk nem kötődnek helyhez, hanem táplálékot keresve vándorolnak. Növényeket, füvet és gyümölcsöket fogyaszt, de a hernyókat és a szöcskéket is megeszi. A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40-50 grammos köveket is lenyelnek.

Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár több napot is kibírnak víz nélkül.

A bőségesebb táplálékellátottságú hónapokban igyekeznek annyi tápanyagot raktározni zsír formájában, amennyit csak bírnak, mivel az ínséges időkben akár a testsúlyuk felét is elveszíthetik.

Nappali madár, de a hajnali és a kora esti órákban a legaktívabb. A nap legnagyobb részét táplálkozással tölti. Forró nyári napokon dél körül árnyékba húzódnak.

Kitartó futómadár, hatalmas távolságokat képes megtenni. Gyűrűzött példányok akár 500 km-re is elvándoroltak a gyűrűzés helyétől. Kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra akadályt.

Észak-Ausztráliában, Új-Guineán és a környező szigeteken élnek.

Magassága 150-180 cm, súlya 34-70 kg. A fején - sisaktarajhoz hasonló - jellegzetes szarukinövése van. Durva, szőrszerű tollai feketék, arca zöldeskék, a fej hátulsó része zöld, a nyak elől ibolyás, hátul vörös, az írisz vörösbarna, csőre rövid.

Lába szürkéssárga, három ujjal, amelyek közül a belsőn hatalmas, éles karom fejlődött ki (az állat ezt a pengeszerű fegyvert használja harcai során, amelyekre agresszív természete miatt gyakran kerül sor; ilyenkor veszélyes rúgásokat osztogat ellenfelének).

A többi futómadártól eltérő módon a trópusi esőerdők sűrű aljnövényzetében él. Főleg talajra hullott gyümölccsel táplálkozik, előnyben részesíti a vegyes erdőket, ahol folyamatosan biztosított a bőséges eleség.

Az esőerdőkben a gyümölcsérési csúcs novembertől februárig tart, míg a nyíltabb, bozótos erdőrészletekben júliustól októberig - ez utóbbi egyúttal a párzási időszak is.

Az alacsonyabban fekvő területeket jobban kedveli, de előfordulhat az eltérő magasságok közötti évszakos vándorlás is. Mindenevő, bár főképpen lehullott gyümölcsöket fogyaszt, nem veti meg a kisebb melegvérűeket, hüllőket, gombát, dögöt, vagy bármi mást, amit a talajon talál és le tud nyelni.

Fontos szerepet játszanak a növények terjesztésében, ugyanis az emésztőcsatornájukon áthaladó termések csak húsukat vesztik, de életképesen pottyannak ki a madárból.

A kazuárok az év legnagyobb részén egyedül élnek a territóriumukon. Ha két kakas találkozik, heves gesztusokkal próbálják egymást meghátrálásra kényszeríteni. Ha nőstény és hím találkozik, rövid közjáték után a hím szokott kereket oldani, ami a tojók dominanciáját mutatja.

A tyúkok és kakasok szexuális dimorfizmusa csekély, a tyúkok valamivel nagyobbak és élénkebb színűek. Könnyen felingerelhető állat, rátámad az emberre is.