Elterjedt és gyakori költőfaj a mérsékelt égövi Európában és Észak-Ázsiában. Észak - Spanyolországtól Skócia délkeleti részéig, keleten pedig Nyugat - Oroszországig fordul elő. Kelet - Ázsiában az Altaj-hegységtől keleten Észak-Japánig, valamint Észak- és Nyugat-Kínáig szintén jelen van.

Kis termetű, körülbelül 12 g súlyú, hossza 11,5-12 cm a csőrtől a farokig, szárnyfesztávolsága pedig 19 cm.

A barátcinege sapkája és tarkója fekete, közelről kékes csillogással. A csőr alatti fekete "szakállka" kicsi, az arc fehér, a fültollakon sötétbarnára színeződik. Háti része, a farok és a szárnyak szürkésbarnák. A hasi rész törtfehér, sárgásbarna vagy barna árnyalattal, amely az oldalakon és a farok alatti fedőtollaknál a legerősebb. A csőr fekete, a lábak sötétszürkék.

A fiatalok nagyon hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, de tompább fekete a sapkájuk és a szakállkájuk, szürkébb a felső részük és világosabb a hasuk, szeptemberre vedlenek kifejlett tollazatúvá.

Ez a faj helytülő életmódot folytat, elterjedési területének nagy részén rövid, költés utáni mozgásokat valósít meg. A legtöbb barátcinege egész évben a költőhelyén marad, feltehetően ez összefügg a táplálékraktározási stratégiájukkal.

A fiatal madarak vegyes vándorló csapatokhoz csatlakoznak, a kifejlett egyedek is csatlakoznak a csapatokhoz amikor azok területükön áthaladnak, de nem kóborolnak el a területükről.

A barátcinegék többnyire síkvidéki területeken költenek, de akár 1300 méteres magasságot is elérhetnek. Nagy, nedves, lombhullató erdőket, gyakran tölgy- vagy bükkösöket kedvelnek, nedves égererdőket, folyóparti fákat, parkokat, kerteket vagy gyümölcsösöket is elfoglalhatnak, de kerülik az erdő azon részeit ahol sok a fiatal fa.

Tavasszal és nyáron főként pókokat és rovarokat esznek, de ősszel és télen a magokat, a dióféléket és a bogyókat fogyasztják.

A barátcinegék nagy mennyiségű magot gyűjtenek és tárolnak szeptemberben és októberben, melyeket a talajban, az avarban, fatönkökben, valamint a fák moha és zuzmótakaróiban rejtenek el. Az elrejtett magokat más cinegék vagy egyéb fajok ellophatják, ezért a madarak gyakran repülnek egyik helyről a másikra, mielőtt tárolóhelyet választanának.

A fészek általában egy fában, néha falban vagy a földben lévő üreg. Használhatnak fészekodúkat is. Fészeküregeiket általában nem ők ássák, bár megnövelhetik az üreget. Az odú belsejébe mohából fészket készítenek, amelyet szőrrel és néha néhány tollal bélelnek

Április végén vagy májusban öt-kilenc fehér és vörös pettyes tojást raknak, amelyek egyenként 16 mm × 12 mm-esek és 1,2 g súlyúak. A tojó 14-16 napig kotlik, ha megzavarják, jellemző "sziszegő" hangot hallat. A hím segít a fiatalok etetésében és gondozásában. A pihés fiókák 18-21 nap után repülnek ki, melyeket a szülők még egy hétig etetnek, majd további 1-7 nap után önállósodnak. A család a fiatalok első repülései után 11-15 napig marad együtt.

Európában ritka és rendszertelen költő madár. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő. Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő. A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban előfordul.

Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj.

Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm. A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A tojónak nincs barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím.

Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik, télen a nád magját fogyasztja.

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április-július között van. Évente kétszer-háromszor költ.

A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5-7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12-13 napig kotlik. A fiatal madarak 9-13 napos korban válnak röpképessé.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000.- Ft. A 2023-as év madara.

Európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. Kevéssé kedveli az emberek közelségét.

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő.

A nemek egyformák. Átlagos testtömege 10-13 gramm, hossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körüli.

Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem csatolódik a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.

Elsősorban fenyvesekben élő faj, hasznos rovarpusztító. Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakkal él. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös eleségkínálat esetén kóborol.

Énekhangja lágy, pergő trilla, de a cinegék jellemző "tszí-tszí-tszí" hívását is hallatja.

A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, melyeket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek. Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.

Hazánkban védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Európa nagy részén megtalálható, a Kárpát-medencében ritka. A fenyőerdőkhöz, főleg lucosokhoz kötődik. Magyarországi állománya az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben gyakoribb.

A faj testtömege 8-10 gramm, átlagos testhossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-21 centiméter körüli.

Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében különösen aknázómolyok és araszolók hernyói, levél- és szövődarazsak szerepelnek.

A mérsékeltebb éghajlatú vidékeken állandó madár a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. A tajga fenyvescinegéi telente délebbre vándorolnak. (térképen kék színnel jelölve.)

A fenyvescinege elsősorban fenyvesekben vagy kevert erdőkben fészkel a fák odvaiban, illetve a cinegékre nem jellemző módon olykor sziklarepedésekben vagy az avar mélyedéseiben. Fészkét szívesen rakja mesterséges madárodúba is. A fészek állati szőrből készül, a szülők növényi részekkel teszik kényelmesebbé.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000.- Ft.

Törökországban, a délkelet-európai országok területén, valamint Románia déli részen honos. Ritkán előfordul Észak-Olaszországban is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, sziklás környezetben, valamint szántóföldek és vidéki keretek. Nem vonuló faj. Magyarországon nem fordul elő.

Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-23 centiméter, testtömege 16-19 gramm. Szárnya 7,2-7,6, farka 6,5-6,8, csüdje 2, csőre 1 centiméter. Feje teteje sötét kormos fekete, begye szintén, de valamivel fakóbb. Kantársávja, arca és fültája fehér. Háti oldala egérszürkés, barnába átmenő. Evezőtollai feketésszürkék. Hasi oldala szennyesfehéres. Csőre sötét szaruszürke, a kávaélek fehéresek. Lába kékes ólomszínű. Szeme barna.

Elsősorban rovarokkal táplálkozik, bár magvakat is fogyaszt. Távolról sem oly társaságszerető, mint a többi cinegeféle. Nem keresi az ember társaságát, inkább kerüli. Hangja verébszerűen cserregő.

Fészekalja általában öt-hét tojásból áll.

Az egész európai kontinens területén találkozhatunk vele, de Észak-Afrika mediterrán területein és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Egyedül a különösen hideg övezeteket kerüli, de az ember közelségéhez jól alkalmazkodott. Magyarországon állandó, fészkelő faj. Télen északról jött példányok is telelnek hazánkban..

Testhossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter, testtömege 9-13 gramm. A hím tollazatának színei intenzívebbek, míg a tojóé halványabbak. A színpompás kis madár, nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Csőre, torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek.

A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Énekhangja vidám trilla, egyébként sokféle hangadása közül a legismertebb a "tszí-tszí-tszí".

A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban. Gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április-július között van.

Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal és lárvákkal táplálják őket. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000.- forint. Becslések szerint Magyarországon 220000-295000 fészkelő pár élhet és számuk mérsékelt növekedést mutat.

Eurázsiai madárfaj. Elterjedésének nyugati határa Franciaországban és Nagy-Britanniában húzódik, délen az Appenninekben, a Balkánon és a Kárpátokban találkozhatunk vele. Ázsiában az oroszországi tajga lakója.

Barnás színű, a háta sötétebb, hasa világosabb, szürkés. Feje tetején fekete sapka és torkán ugyanilyen színű sáv látható, amelyek világos arcfoltjait keretezik. A barátcinegétől nagyobb feje és a szárnyon látható matt terület különbözteti meg, illetve torokfoltja is nagyobb valamivel rokonáénál.

A nemek egyformák, bár a hím némileg nagyobb. A kormosfejű cinege tojójának átlagos testtömege 8-13 gramm, szemben a hím 10-14 grammjával. A madár hossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-21 centiméter körüli.

Mint minden cinege, ez a faj is rovarevő, különféle kifejlett ízeltlábúakat és lárvákat fogyaszt. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat és bogyókat eszik. Szűkös kínálat esetén kóborol.

Szaporodásuk tűlevelű- és bükkerdőkhöz kötődik, fészkét itt saját maga vájta faodvakban rendezi be, melyet levéltörmelékekkel béleli ki. Egy fészekalj 7-10 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de 16-18 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Szüleik különféle ízeltlábúakkal, lárvákkal táplálják őket.

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő. Állománya az Északi-középhegység és a Kisalföld vidékén 300 - 500 fészkelő pár. Hazánkban védett természetvédelmi értéke: 25.000.- Ft.

Elterjedt és gyakori egész Európában, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és egészen az Amur folyóig. Észak-Afrika egyes részein is előfordul, bármilyen összetételű erdőségben képes megtelepedni. Nem vonuló madár.

A széncinege könnyen azonosítható madárfaj, fekete fejjel és nyaki résszel, feltűnő fehér arccal, míg testének felső része olívazöld, alsó részei sárga színű. Színpompás kismadár. Csőre, feje teteje és ezzel összefüggő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, hímek esetében a begy tájékán jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak, pókok, szöcskék, poloskák és hernyók szerepelnek. Képesek hibernáló denevéreket, más, kisebb énekesmadarakat is (pl. zsezsék vagy sármányok) elejteni, sőt, elhullott patás állatok maradványait is előszeretettel fogyasztják. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik, a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket. Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják.

A széncinege is fák odvaiban, kihelyezett költőládákban fészkel. A városlakó széncinegék szívesen választják fészkelőhelyül a postaládákat és a konyhák, fürdőszobák szellőzőnyílásait is.

A fészkeket a tojók építik, melynek anyaga növényi rostokból, fűszálakból, mohából, szőrszálakból, gyapjúból és tollakból áll. A tojó akár 18 darab tojást is lerakhat, de az 5-12 tojás az általános. Tojásai fehér alapszínűek, melyet piros pöttyök tarkítanak. A tojó kotlik a tojásokon, miközben a hím hordja a táplálékot számára a költés ideje alatt. A fiókák kikelési ideje ideje átlagosan 12-15 nap körüli, ennek legideálisabb ideje akkor van, amikor a legtöbb zsákmány elérhető.

A kikelt fiókákat mindkét szülő táplálja. A széncinegék általában évente két fészekaljat nevelnek fel.

Fészkeiket harkályok, mókusok, menyétek támadják meg, míg élősködői közt a bolhák szerepelnek. A felnőtt példányokra gyakran vadásznak karvalyok.

A széncinege jól alkalmazkodott az ember által megváltoztatott körülményekhez és gyakran lehet látni parkokban, kertekben.

A széncinege az ornitológusok számára az egyik legfontosabb madárfaj, amelyről számos tanulmány készült. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben a többi cinkével együtt, majd 2011-ben önállóan "az év madarává" választotta.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 25.000.- Ft.