Hegyvidéki faj, bár Bátorligeten, a Hanságban, Szatmár-Beregben és Ócsa - Dabas vidékéről ismert magyarországi állomány síkvidéki jellegű, és a nedves kaszálókon, erdőkben, tőzeglápokon rendezkedik be.

A legfeljebb 16-18 centiméteres hosszúságot elérő elevenszülő gyík leginkább a fürge gyíkkal téveszthető össze, mivel mind zömök testalkata, mind barnás színezete nagyon hasonlóvá teszi ez utóbbihoz, főleg a fiatal állatokat. A testhossz 60%-át kitevő farok csak a közepétől kezd vékonyodni, ezért tömzsinek tűnik.

A háton fekete gerinccsík, az oldalon pedig sötét foltokkal váltakozó világossárga pettyek futnak végig. A hasi rész is sötét: vöröses, vagy piszkossárga. A hímek és nőstények alig különböznek egymástól, bár az előbbiek hasa általában narancssárgás vagy vöröses.

A párzásra májusban kerül sor. Alapvetően álelevenszülőnek tekinthető, a tojások az anyaállat testében fejlődnek, amíg tehát az július-augusztusban le nem rakja őket. Ekkor a 4,5-6 centiméteres kis gyíkok fél órán belül kikelnek, és önálló életet kezdenek. Amennyiben a tojáshéjat már az anya testében felszakítják, akkor az utódokat elevenszülőként hozza világra.

Táplálékát elsősorban férgek és csigák képezik, de ízeltlábúakat is fogyaszt.

Állománynagysága nem ismert, de elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, melyek közül a keresztes vipera és a rézsikló emelendő ki, de a madarak is előszeretettel vadásznak rá. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják.

Magyarországon és Ausztria területén a Természetvédelmi Világszövetség által sebezhetőnek nyilvánított Lacerta vivipara pannonica alfaj fordul elő. Mint minden kétéltű és hüllő, Magyarországon az elevenszülő gyík is védett. Természetvédelmi értékét 100000 forintban szabták meg.

Európai elterjedésű, bár Kis-Ázsiában is jelen van, és az Amerikai Egyesült Államokban az Ohio folyó völgyébe is betelepítették, ahol stabilan fennmaradt. Európai elterjedésének északi határa a Rajna, az Alpok, a Duna és a Kárpátok vonalát követi, délen alig hatol át a Pireneusokon. Az Appennini-félszigeten és a Balkánon a hegy- és dombvidékeken, ahol elegendő sziklás búvóhelyet talál.

Feje, teste és farka egyaránt hosszú, karcsú, lábai is véknyak. Maximális hossza 16-20 centiméter. A hát, az oldalak és a végtagok pikkelyes bőre szürkésbarna alapon sötéten és piszkosfehéren, mozaikszerűen pettyezett.

A fali gyík kedveli a térség gyíkfajai közül a leginkább a napsütést és a meleg időjárást, ezért leggyakrabban forró sziklákon láthatjuk mozdulatlanul napozni. Veszély esetén a közeli repedésekbe húzódik vissza. Gyors mozgású, kitűnő falmászó.

A faj elsősorban ízeltlábúakkal és kisebb férgekkel táplálkozik. A kannibalizmusra is számos példa akad a fali gyíkoknál, a kicsinyek sokszor esnek felnőtt fajtársaiknak áldozatul.

A téli álmot október végén kezdi, és április eleje-közepe táján bújik elő száraz, fagymentes rejtekhelyéről. A május elejére eső párzási időszakban kisebbfajta harcok dúlnak a vetélytárs hímek között. A megtermékenyített nőstény július végén 2-8 tojást rak, melyeket a kövek közé, sziklák alá rejt.

A tojások augusztus-szeptember fordulóján kelnek ki. Az utódok kezdettől fogva önállóak. A felnőtteknél általában 1-2 héttel később vonulnak téli pihenőre.

Nem gyakori, de széles körben elterjedt és jó alkalmazkodóképességű faj. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25000.- Ft.

A fürge gyík a farkával együtt legfeljebb 20-25 cm hosszú. Viszonylag zömök, robusztus alkatú gyík. A pikkelyek összeolvadásától a fejen és hasi oldalon szarupajzsok képződtek. A szorosan elhelyezkedő pikkelyek, pajzsok védik az állatot a környezeti hatásoktól és meggátolják a testük kiszáradását.

A Kárpát-medencei populációkra a következő bélyegek jellemzőek: a hímek testoldalai zöld, a nőstényeké barna alapszínűek, a hátoldal mindkét nemnél barnás, különféle sötét és világos foltok és csíkok variációival. A hímek hasoldala feketével pontozott világoszöld, a nőstényeké fehéres. Mindkét nemnél előfordul egy egyszínű téglavörös hátú színváltozat.

Bár neve különleges gyorsaságra utal, valójában a lassabb mozgású gyíkok közé tartozik. Lábai gyengék, mozgás közben nem bírják a testet felemelni. Gyorsaságát a hajlékony gerincoszlopa és a hozzá kapcsolódó izomzat biztosítja. E szervezeti sajátossággal a teste gyors, kígyózó mozgással halad előre.

Változó testhőmérsékletű, ezért gyakran sütkérezik a napon. Ilyenkor melegíti fel testét, ami az életfolyamatainak felgyorsulásához szükséges. Hűvös, esős időben rejtekhelyén marad.

Táplálékai különféle férgek és ízeltlábúak, pókok, lepkék, egyenesszárnyúak, legyek stb. A táplálék megszerzésében rejtőszíne, gyors mozgása és kiváló látása segíti. Áldozatát rendszerint lesből rohanja le. Az alacsonyan repülő rovarok után olykor a levegőbe is fölugrik.

A fürge gyík október elejétől március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. Aktív periódusában hasonló helyeken éjszakázik, bár meglehetősen korán megkezdi táplálék- vagy párkereső körútját. Kora reggel előszeretettel nyalogatja a harmatot a növényekről.

A párzási időszak májusban érkezik el, ilyenkor az esetleg összetalálkozó hímek vehemens, bár komolyabb sérüléssel ritkán járó harcot vívnak, melynek rendszerint egy-egy ledobható farok esik áldozatul.

Ha megriadnak valamitől, akár több méter magasból is levetik magukat, a jelenséget főként hímeknél lehet megfigyelni a párzási időszakban.

5-6 hét után ássa el nőstény puha héjú tojásait avar vagy kövek alá. A rejtekhelyre később földet is kapar, hogy melegen tartsa a 10-12 tojást. A fiatal fürge gyíkok július-augusztus fordulóján kelnek ki, és azonnal megkezdik önálló életüket.

Ma még általánosan elterjedt közvetlenül nem veszélyeztetett. Az élőhelyek pusztulása és elszigetelődése befolyásolhatja károsan az állományát.

Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a fürge gyík is védett. Természetvédelmi értéke 25000.- Ft.

A homoki gyík a Balkán déli és keleti területeinek, a Kárpát-medence egyes részeinek, az Al-Duna vidékének és a Krím félszigetének lakója. A szigetszerű magyarországi állomány a Duna-Tisza közén összpontosul, de a Tiszántúl északi területein és Szeged környékén is előfordul a szárazabb, homokos síkvidékeken.

16-18 centiméteres hosszúságúra nő meg, teste karcsú, farka hosszú, feje lapos és keskeny. Lábai vékonyak, hosszúk. A homoki gyík meglehetősen tarka. Hátának alapszíne sárgás- vagy szürkésbarna. A gerinc mentén összefüggő zöld sáv húzódik (hímeknél fűzöld, nőstényeknél fakóbb), az oldalakon sötét foltokból álló, nem összefüggő szalagok húzódnak végig, melyek között vékony sárgás vagy piszkosfehér vonal fut.

Élőhelyét tekintve nem válogatós, hegyi sztyeppréteken, árokfalakon, lombhullató erdőkben egyaránt megtalálható.

A hímek álla és torka fehér, hasoldaluk kobaltkék pontsorral határolt hasoldala sárgásfehér, de nászidőszakban narancssárga lesz, míg a nőstényeké piszkosfehér. A kis gyíkok színezete tompább, dióbarna. A háti csíkjuk szürkészöld. Félénk, gyors mozgású gyík, ha megzavarják, nyomban eltűnik egy üregben, melyet nem ritkán maga ás. Erre szükség is van, hiszen sok madár tápláléknak tekinti.

Rendkívül melegigényes, ezért kizárólag napos órákban találkozhatunk vele.

Táplálékát ízeltlábúak (rovarok, pókok, hangyák) képezik.

Október közepétől április közepéig száraz, fagymentes helyen, a talajba beásva telel.

Nem sokkal a tavaszi aktivizálódás után sor kerül a párzásra. A nőstény 2-6 puha tojását június elején rakja le és földdel temeti be őket. Az időjárástól függően általában szeptember elején kelnek ki a kis gyíkok, amelyek azonnal önálló életet kezdenek.

A homoki gyíkot elsősorban élőhelyének beszűkülése (erdősítés, a legeltetés felhagyását követő cserjeszukcesszió) fenyegeti, de sok természetes ellensége is van.

Mint minden hazai kétéltű és hüllő, a legritkább magyarországi gyíkfajnak számító homoki gyík is védett. Természetvédelmi értékét 50000.- Ft-ban szabták meg.

Zömmel európai elterjedésű faj, bár a Fekete-tenger anatóliai partján is honos. Európában kb. a 41-50 szélességi kör között és az Atlanti-óceántól nagyjából a Donig terjedő területen fordul elő. A nyugati és keleti zöld gyík, a Lacerta bilineata (zöld területek) és a Lacerta viridis (kék területek) elterjedése Európában. A sárga terület a két faj hibridizációs zónáját jelöli Északkelet-Olaszországban.

Élőhelyét tekintve nem válogatós: erdőszéleket, 1800 méteres magasságig bezárólag hegyvidéki, sziklás területeket, nedves kaszálókat egyaránt benépesít. Nem kerüli az emberi településeket sem. Kedvenc élőhelytípusa a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldal.

A zöld gyík elterjedési területének nagy részén, így Magyarországon is, a legnagyobb gyíkfaj. Testhossza akár 40 centiméteres is lehet, amelyből 60%-ot a fokozatosan elvékonyodó farok tesz ki. Feje és végtagjai szélesek, viszonylag nagyok. A nőstények rendszerint kisebbek a hímeknél, és színük is sötétebb.

A hímek álla és torka fehér, Nászidőszakon kívül mindkét nem zöld pikkelytakarót visel, amely a barnástól a fűzöldig bármilyen árnyalatú lehet, amit kisebb fekete pettyek vagy foltok tarkítanak, illetve az idősebb hímeken fehér oldalpontok sora alakul ki. A hasi rész egyszínű kékes- vagy sárgásfehér. Nászidőszakban és az ezt követő időszakban (kb. áprilistól júliusig) az állatok színe élénkebb lesz, és a hímek feje és torokrésze világos kobaltkék színt ölt.

Áprilistól október közepéig aktív, először a hímek bújnak elő a fagymentes helyen (faodú, talajban lévő üreg) töltött telelésből.

Ragadozó állat, elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, de adott esetben kisebb madárfiókákat és kisebb rágcsálókat is elejt.

A párzási időszak május elején kezdődik. Ilyenkor a hímek kemény harcokat vívnak a nőstényekért, amit számos feji és nyaki harapásnyom, vagy levetett farok is bizonyít.

A nőstény a párzást követően júniusban rakja le puha, fehér tojásait. A 6-14 kis gyík mintegy 80 nap után kel ki, általában augusztus és szeptember fordulóján, de fejlődésük időtartamát nagyban befolyásolja az időjárás. A kis gyíkok azonnal önállóan kezdenek vadászni.

Számos természetes ellensége van. A rézsikló, a menyétfélék, gólyák, vágómadarak, gébicsek és az elkóborolt házi macskák és kutyák. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják.

Mint minden magyarországi kétéltű és hüllő, a zöld gyík is védett. Természetvédelmi értékét 25000 Ft-ban határozták meg.

A Földközi-tenger keleti medencéjében elterjedt gyíkalfaj, mely a vakondgyíkfélék vagy szkinkek családjának egyetlen Magyarországon is előforduló képviselője. A nevében Kitaibel Pál magyar botanikusnak és Leopold Fitzinger zoológusnak emléket.

A pannon gyík, bár nevéből másra lehetne következtetni, valójában jóval nagyobb területen fordul elő, mint a Kárpát-medence. Hazánkban a Pilisben, a Budai-hegységben, a Börzsönyben, a Bükk-vidéken, valamint a Duna-Tisza közén találkozhatunk vele.

Száraz, füves domboldalakon, olykor melegebb, sziklás hegyoldalakban él, ahol az aljnövényzet vagy az avar rejtekhelyet biztosít számára.

Mindössze 10-12 centiméter hosszúságot érhet el, teste hengeres, feje rövid, orra tompa. Pislogásra képtelen, mivel átlátszó szemhéjai összenőttek (innen angol elnevezése: kígyószemű). Végtagjai gyengék és kicsik.

Színe olajbarnás bronzos árnyalattal, hasa ezüstszürke. A háti részen két, fehér pontsorral szegett fekete vonal fut végig, és az orrcsúcstól egy-egy világosan keretezett sötét sáv húzódik mindkét oldalon a hátsó láb tájékáig. A nemek között nincs szemmel látható különbség, a fiatal egyedek sárgásabbak.

Októberben a talajba ássa magát, telelése március végéig tart.

Reggel és délután aktív, nem ritkán egészen szürkületig, míg a legforróbb órákat rejtekhelyén tölti. Rejtett életmódot él, többnyire fű és avar alatt mozog, ezért ritkán látni.

A pannon gyík is ragadozó, ízeltlábúakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik.

A párzásra április közepén kerül sor, ezt követően a nőstény 5-6 borsónyi, hosszúkás tojást rak, melyek a földben vagy avar alatt kelnek ki augusztus-szeptemberben. A kezdettől fogva önálló kis gyíkok alig 5 centiméter hosszúak.

Élőhelyének pusztítása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, így a nagyobb gyíkfajok, a rézsikló, a ragadozó madarak, különösen a kövirigó.

Az elszigetelt magyarországi állományok fokozott védelemre szorulnak, ezért mint minden hazai kétéltű és hüllő, a pannon gyík is védett. Természetvédelmi értékét 250000.- Ft-ban szabták meg.

Nyugat- és Délnyugat-Európában fordul elő. Elterjedt Csehországban, Lengyelország nyugati felén, Nyugat-Szlovákiában, Magyarországon a Dunántúlon, illetve a Balkán északnyugati részein.

Elszigetelt állománya ismert az északkelet-görögországi Trákiában, illetve Délnyugat-Bulgáriában.

A dús aljnövényzetű erdők lakója, főleg domb- és hegyvidékeken találkozhatunk vele. Könnyen és jól alkalmazkodik a környezethez: nemcsak a különféle erdőkben, bozótosokban és erdei kaszálóréteken lelhető fel, de a sziklagyepek közelében, sőt, gyakran kertekben vagy parkokban is. Kedveli a dús aljnövényzetet, a rejtőzésre alkalmas üregeket, földön heverő tárgyakat.

Bár lábai hiányoznak, ez a gyík könnyen megkülönböztethető a kígyóktól. Farka tompa, lekerekített, feje gyíkszerűen magas és kicsi, teste zömökebb, szemhéjai csukhatók.

Amikor nyelvét öltögeti, a szájnyílása enyhén nyitott, míg a kígyóké mindig teljesen zárt.

Negyven-negyvenöt (nagyon ritkán ötven) centiméteresre nő meg. Hátának csillogó, sima pikkelyei a barna különféle árnyalataiban pompáznak, oldala hasonló színű, de világosabb.

A háton sokszor sötétebb gerincvonal fedezhető fel, és a két szemzugból is gyakran hasonló csík indul a hát és az oldal találkozásánál.

Rejtőzködő természetű állat. Főleg este és esős időben aktív; leginkább meleg, esős, párás nyári alkonyatokon találkozhatunk vele, de ilyenkor is az aljnövényzet rejtekén tevékenykedik.

Más gyíkoktól eltérően nem kövek felületére fekszik ki sütkérezni, hanem a könnyen felmelegedő tereptárgyak alatt veszi fel a szükséges hőt.

Október közepén beássa magát a talajba, nem ritkán fajtársaival vagy más fajokkal közösen. A telelésből április közepén bújik elő.

Nem sokkal tavaszi feléledése után, április-május fordulóján párzik; ilyenkor a hímek heves párviadalokat vívnak.

A tojások az anyaállat testében fejlődnek ki, ezért a lábatlan gyík álelevenszülő. A 10 centiméter hosszú gyíkocskák augusztus-szeptemberben bújnak ki a vékony burokból, az első évben sokuk elpusztul. Az ivarérettséget hároméves korukra érik el.

Rejtőzködő faj lévén nem veszélyeztetett, bár az emberek gyakran kígyónak nézik, és elpusztítják. Számos természetes ellensége van, többek között az egerészölyv, a sün és a vaddisznó. Magyarországon a lábatlan gyík is védett: természetvédelmi értéke 25000.- Ft.

Kelet-európai illetve nyugat-ázsiai elterjedésű faj, bár elterjedésének pontos határai nem ismertek. A nyugati határvonalat a Kárpát-medencében a Duna vonala jelöli ki, annak északi folytatását a Kárpátok nyugati pereménél északi irányba meghúzott képzeletbeli vonal képezi. Keleten az Urálig terjed, délkeleten egészen Iránig megtalálható Magyarországon a Dunától keletre található meg.

Negyven, legfeljebb ötven centiméter hosszúra nőnek. A test fémesen csillogó, sima, apró pikkelyek fedik. A hátoldal mindig barnás árnyalatú, a sárgástól a sötétbarnáig változik. Az oldalak valamivel világosabb árnyalatúak, a has fekete vagy sötétszürke.

A kifejlett hímek hátoldalát égszínkék pettyek díszítik, de olykor a nőstényeken is előfordulnak. Előfordulási helyük adhat támpontot Magyarországon a közönséges lábatlangyík a Dunántúlon, a kékpettyes Kelet-Magyarországon fordul elő. Helyenként populációik keverednek.

A kékpettyes lábatlangyík hallónyílása valamivel jobban látható, testének középtáján 26-30 hátpikkelysor található, míg a közönséges lábatlangyíknál csak 24-26.

Rejtőzködő állat, este és hajnalban aktív, a meleg, párás időt kedveli. Napközben rendszerint csak eső után mutatkozik.

Mozgása viszonylag lassú, a kígyóknál kevésbé mozgékony.

Az aljnövényzet rejtekében, szaglására hagyatkozva vadászik. Táplálékát főként gyűrűsférgek, lárvák és meztelencsigák alkotják. A kannibalizmus sem ritka.

Megfogva ürülékével próbálja elriasztani támadóját, farkát más gyíkokhoz hasonlóan képes eldobni, majd újranöveszteni.

Természetes ellenségei közé tartoznak a különböző ragadozó madarak, a sün, a vaddisznó és egyes kígyók, főként a rézsikló és az erdei sikló.

Szaporodása április-májusban történik, a hímek ilyenkor heves párviadalokat vívnak a nőstényekért. Álelevenszülő, a tojások az anya testében fejlődnek ki. A kis gyíkok augusztus-szeptemberben, vékony burokban jönnek a világra, amelyből azonnal kiszabadulnak.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 25000.- Ft.