A legtöbb gyík négylábú, oldalirányban ringatózó járású, egyes gyíkok képesek hátsó végtagjaikon futni.

Egyes gyíkok elvesztették végtagjaikat, és kígyószerű, megnyúlt testet fejlesztettek ki. ezek a lábatlangyíkok.

Mások, mint például a fán élő Draco, képesek siklórepülésre, legyező alakú membránokat és bordalemezeket használva szárnyként.

Az alrendbe tartozó fajok kifejlett egyedeinek hossza - a néhány centimétertől a legnagyobb komodói varánusig, melynek mérete közel 3 méter, - igen változatos. A legtöbb gyík meglehetősen kis méretű állat.

A többi hüllőhöz hasonlóan a gyíkok bőrét is keratin pikkelyek borítják. Ez védelmet nyújt a környezeti hatásokkal szemben és csökkenti a párolgás miatti vízveszteséget. Ez az alkalmazkodás lehetővé teszi a gyíkok számára, hogy a Föld néhány legszárazabb sivatagában is megéljenek.

A gyíkok sokféle élőhelyen képesek megélni, a vizes élőhelyektől a sivatagokig, az alpesi rétektől a tengerparti barlangokig, a sarkvidéki tundrától a trópusi szigetekig.

Mivel a legtöbb gyík viszonylag kicsi, nagyobb állatok, például emlősök, madarak, más hüllők, sőt halak és nagy békák, valamint ragadozó gerinctelenek, például pókok, imádkozó sáskák és óriás százlábúak prédájává válnak, ezért számos ragadozóellenes alkalmazkodással rendelkeznek, beleértve a mérget, az álcázást, a reflexes vérzést és a farok önamputálásának képességét csaliként, amely elvonja a ragadozó figyelmét .

Egyes gyíkoknál a nyelv villás, és főként vagy kizárólag a környezet érzékelésére szolgál, folyamatosan kifelé nyútogatva mintavételezi a környezetet, majd visszahúzza, hogy molekulákat juttasson a kémiai jelzőanyagok (feromonok) felismerésére szolgáló szervbe. A gekkók a nyelvet a szemek tisztára nyalogatására használják, mivel nincs szemhéjuk. A kaméleonoknak nagyon hosszú, ragadós nyelvük van, amelyet gyorsan kinyújthatnak, hogy elkapják rovarzsákmányukat.

Sok gyíkfaj, képes levetni a farkát. A levált, néha élénk színű farok a leválás után is tovább tekeredik, elterelve a ragadozó figyelmét a menekülő zsákmányról.

Sok gyík úgy próbál eltünni a veszély elől, hogy biztonságos helyre menekül. A faligyíkok felfuthatnak falakra, és lyukakban vagy repedésekben rejtőzhetnek el.

A szarvasgyíkok halottat színlelhetnek, hogy megtévesszék a rájuk lecsapó ragadozót, megpróbálhatnak elfutni a csörgőkígyó elől, amely nem üldözi a zsákmányt, de rejtélyes színezetükre hagyatkozva mozdulatlanok maradnak az ostorsiklók ellen, amelyek még a gyors zsákmányt is el tudják kapni.

Ha elkapják őket, egyes fajok, a nagyobb rövidszarvú gyík, felfújják magukat, ami megnehezíti a testük lenyelését.

A szarvasgyíkok a szeme alatti tasakból körülbelül két méter távolságból is vért spriccelhetnek a macska- és kutyaragadozókra, a vér undorító ízű számukra.

Néhány általános, de legalább ugyanennyi különleges tulajdonságát ismertünk meg a gyíkoknak. Természetesen ezek közül nem mindegyik jellemző a hazánkban is élő fajokra.

Ismerkedjünk meg a Magyarországon is fellelhető gyíkokkal!